NAPLÓK: Tévelygéseim a dokkon Legutóbbi olvasó: 2026-08-03 05:28 Összes olvasás: 24216Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 21. | Tóni: Hívogató | 2003-03-15 21:40 | Csiga biga gyere ki, nyisd ki naplócskádat, tudjuk csak kéreted magad !
Most lelepleztelek. | |
| 20. | [tulajdonos]: Naplózárás | 2003-03-12 20:25 |
Megírtam, kis összegzésemet a fórumba feltett / 270. sz. / kérdésem után. Ebben megpróbáltam kérdéseket és válaszokat keresni és találni, hogy miért rázzák meg időnként katakizmák a dokk életét és hogyan kerülhetők el azok. De úgy döntöttem nem rakom fel. Látom szépen megy az élet tovább. Ez így helyes! Csak egy történetet még:
Belép az elefánt a porcelánboltba. Bárhogy is figyel nézelődésével és forgolódásával mindent lever. Szabadkozik: -elnézést kérek,- mondja, -nem akartam ezt. -Nehéz vagyok és termetes, mert én ilyennek születtem-. Az utolsó megmaradt vázát ormányával helyére teszi. Vígasztalásul csak annyit tudnék mondani, modja zavartan, -hogy azt tessék elképzelni mit árthattam volna, ha valóban ártani akarok.
Naplóm lezárva: 2003.o3.12. | |
| 19. | [tulajdonos]: Kérdések és válaszok 2. | 2003-03-08 10:01 | ( látom a l8. tévelygéseimnél kimaradt egy félmondat: a mások által megírt verseire/ " adott kritikájával", most nem tiltakozik)
A megvilágosodásban vetettem fel kérdéseket, amire közben sikerült megtalálnom a válaszokat magamban. Ez nem a téma megszállot újbóli leporolgatása és nem is egy túlhízott lélek dagadó önmarcangolása, ez ( ha bele tudjátok élni magatok) rendcsinálási szándék, törvényszerűségek feltárásának kísérlete. Kérdéseket tettem fel magamnak! S válaszokat próbáltam keresni reájuk és már régen nem arról van itt szó, hogy verseimet védelmezem monoton mint a metronóm. Miért állították feje tetejére Jánosnak a Téli álomra és a Betét az..... verseimre adott kritikái, a világot bennem? Most már tudom, hogy mi volt ez az őrült tiltakozás részemről. Úgy éreztem az alkotói folyamatot sértik az alkotó emberben- amikor azt mondta János, elnagyoltak a képeim, mintegy egymásra dobált képhalmazok, sorminta (mit jelent?) , cukorra sereglő hangyakaraván. Értitek a kérdésemet? Miért baj ez, ha én így akartam. Szemléltetem példával: vannak ugye fafaragók. Az egyik kis dobozokat farag, gyönyörű gonddal és tényleg nagyon szépek. A másik fog egy fahasábot és baltájával kihasít a egy elnagyolt emberfejet. Vajon nem művész mind a kettő. Jogunk van megkérdőjelezni az alkotás módszereit? Mindhatjuk azt egy pointilista festőnek, hogy ezentúl festőlapáttal fesse képeit? Mert a témák részletes és szűkszavú kibontása az egyetlen helyes út ? Kimondhatók ezek az ítéletek? Én tudom ,hogy nagyon nehéz dolgotok van, mert az irodalmi kritika tükörjegén sokszor és sokan elhasaltak. És egyetértek Jánosnak azzal a véleményével, hogy mindentől függetlenül mégis csak kell , hogy alapvető követelményeknek megfeleljenek a versek. Hogy ne álljon az emberek haja az égnek amikor meghallják azt a szót, hogy "költészet" és azonnal bekapcsolják a teéevíziót, akár a Való Világot mindegy mit , mert nem lehet elviselni a mai költészetet. Na most elkanyarodtam. Ezért most utoljára mégegyszer egy mondatban összegzem a kérdést: jogom van e a Betét az .... cimú versemben alkalmazott eszközeimre, van e jogom lapátolni, vagy míveskalapácsocskákkal kell formálgatnom mondanivalóm? Nem könnyűt kérdeztem, tudtok rá válaszokat ? Csak úgy ösztönösen, amit a józan ész kiad. | |
| 18. | [tulajdonos]: Kérdések és válaszok. | 2003-03-08 09:05 | | Tamásnak köszönöm a gyors reakcióját a tévelygéseimre , látom nem hagytok magamra, figyeltek rám. Ez jólesik. Közben látom megérkezett János válasza az 557 alatt feladott AZONOSULÁS versre (kritika az 566-on). János megfogadom tanácsaidat, annak ellenére (és ez nem kekeckedés) , hogy én ezt a verset már át nem írhatom. Ennek a dolognak megvan a maga miértje, de ezt most hagyjuk. Azokat a tanúlságokat amelyeket levonok, majd a következő munkáimnál próbálom kamatoztatni. Már nem nyúlhatok utána, az számomra egy jól vagy rosszul értelmezett szentség. Annak a pillanatnak és szándéknak a megtisztelése, amikor az Azonosulás létrejött. Sokszorosan túlteljesítettem magam, írása közben. Már nem bánthatom. Megszületett! Nem tolhatom vissza a szülőcsatornába. Ugyan az az értékítélet amely nagyon sok azonosságot mutat János (mások által megírt verseire) most nem tilatkozik. Nem dobja ki rímeimben a disszonanciát, mert lehet , hogy ösztönösen beleesek saját kis csodáink önbecsapó elfogadásába? Utána nézek a rímeknek. Annak ellenére megteszem ezt, hogy én azt hittem idáig, hogy az embernek ösztönösen kell éreznie, hogy mi a jó és a rossz egy versben. Arra gondoltam, hogy az ember átlagos értékítélete fel tudja tárni és ellen tud szegülni az önbecsapás kisértetének. Megpróbálok tájékozódni a témában. Jöhet a verstan. De eredetileg most másról akartam beszélni, amit nemsokára egy új címszó alatt rakok ide fel. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | Jónás Tamás: válasz | 2003-03-07 21:32 | | Újnak, egyedinek kell lenni. Csak röviden a válasz. Bővebben esetleg a Gygy-ben. A helyzet nem reménytelen. | |
| 16. | [tulajdonos]: A megvilágosodás! | 2003-03-07 21:19 |
Egy kis konkluzió: MA MÁSNAP VAN. Tényleg más ez a nap. A megvilágosodás napja. Megyek az utcán közben szokás szerint Jánossal hadakozom, s egyszerre rám tör a megvilágosodás. Pár napja amikor azt az ÉKtelen kritikát kaptam a 479-ben feladott művemre, önigazolásokat keresve rohangásztam keresztül-kasul a városban, többek között Pista barátom is meglátogattam. Ő egy folyamatban lévő költő (aktív alkotó), akinek véleményét egyszer már említettem, más eset kapcsán. Lobogtattam neki a versemet, majd leültem és beszélgettünk. Átlapozta készülődő -tánleszbelőlevalami- kötetem lapjait, én meg közben (nehogy oda tudjon figyelni) magyaráztam. -Ezek a versek Pista,- és itt egy kicsit zavarba voltam, az úgynevezett cukros verseim. És egy pár versre mutattam amik közé tartozott a 479-es , többek között. Zavarba meg azért voltam, hogy barátom ne vegye észre az analógiát egy másik költö szintén cukrosnak mondott műveire, mert csak a jelző azonos. -Ezeket azért írtam,- magyaráztam Pistának, hogy ellensúlyozanak valamit az összmunkám képében. Annyira nyomasztó szellemiség áradt más helyen és más időben verssé fogalmazott gondolataimból, hogy én magam sem tettem volna szívesen párnám alá éjszakára őket. Úgy gondoltam ezeket ellentételezni kell valamivel.
Ezért születtek a "cukros" versek. Nem hazugságok ezek, mert ilyen is vagyok, csak régebben azt hittem ezekről nem kell írni. Ezek nem versbe valók. Oda komplett világmegváltás kell. És itt jött a megvilágosodás, miközben mentem az utcán és képzeletben Jánossal hadakoztam. Mit mondot János a kritikájában ? SORMINTA. ( amit nem értek) CUKORRA GYŰLŐ HANGYAKARAVÁN.......... Egyformán gondolkodun? Akkor most mi lesz velem, az összes cukros versem kidobhatom a francba? Mert én ilyennek akartam megírni őket? Most mit csináljak! Hallja valaki? Most mit csináljak? | |
| 15. | [tulajdonos]: Önrevízió. | 2003-03-06 12:34 | | Úgy gondoltam, megsértődök és lelépek. El is köszönök ! Miért gondolta János tréfámra, hogy vers? Ilyenből az ember ír naponta százhuszat. Ez minden tökéletesítés után csak lakodalmi rigmus marad. És , hogy figyelembe sem vette a nyilvánvaló gépelési hibát? ( Kéz helyett a "két" szavat gépeltem be.) Az a bizonyos tantárgy, kicsit sántít tudom, a gondolatok és gondolkodás tudománya; a filozófia. És ha ezt versnek szántam volna -akkor a kritikával szó szerint azonosulok- és ez nem irónia, komolyan gondolom. Minden jóízlésem tiltakozott, feladása ellen (514) de az ember rossz vagy jókedvében néha nem tart mértékeket. De az 515- óta mintha megpezsdült volna az élet. Olyan jó kritikákat olvastam Jánostól és Tamástól is ( nem dícséreteket hanem jogos észrevételeket) amiért is úgy döntöttem: maradok. | |
| 14. | [tulajdonos]: a 13-as folytatása | 2003-03-05 10:51 | (Valami miatt felkerült a 13-as. Még nincs vége. Tehát folytatom.)
.....akar segíteni. Nincs vágya jobbításra. Nem nyit számomra kapukat és nem a zsákmányért öl. Csak az ölés miatt. Mint az Ember sokszor.....
A modern embert ért, globális támadásról van szó versemben. Ez annyira közhely , hogy a dokk mazsolás témáiban egyetlen egy alkotásban sem szerepel.Nem arról beszélek ami a 499-ben van leírva, azok így tényleg közhelyek, de csak amiatt, hogy az írója felfogás-dobozában abba a kategóriába vannak beskatulyázva, és nem tudnak életre kelni. Hogyan tudnának, ha valaki nem érzi az eseményeknek való kitettségét? Én naponta szembesülök azzal,hogy engem, barátaimat, családtagjaimat felmorzsolja a szórakoztatóipar támadása. Megpróbáltam összegzést írni, élővé tenni a kőszobrot. Én is tudom, hogy a kövér ember a versben, nem az egyedüli megoldás. Kétségeim vannak, hogy jól szemléltettem e, mert ez lett volna az eszközöm, hogy kifejtsem mondanivalómat, és felhívjam a figyelmet: hogy itt nagyon nagy baj van. És Te a Holmi hátoldalán segítséget ígértél e munkához nekem. Kérlek tartsd be szavad ! | |
| 13. | [tulajdonos]: Tipikus reakcióm. | 2003-03-05 10:30 | ( A 479 alatt feltett versemre, a 499 alatt kaptam választ a gyors ls gyilkostól.) Most leírom tipikus reakcióm. Nos :
Ha számszerűen sorolnánk be a verskritikára jelentkező alkotói reakciókat, egy idő után kettő fő irány rajzolódna ki. Az egyik az "elfogadó" , a másik a "harcos" a versét védelmező.Az "elfogadón" belül is csoportok rajzolódnak ki, legjellemzőbbek az -igazán elfogadók- , a másik a -látszatra elfogadók- akik többé kevésbé tiltakoznak a telsesítményük és individumuk ÍTÉLET által megtörő támadása ellen. Ezekről tovább nem beszélnék. Számomra a második főcsoport a lényegesebb, valahol itt parkolok. A harcos és a versét "tettlegesen" védelmező ág maga is mellékágakra bomlik, és a mellékágak itt-ott, bokrok alatt párosodnak. Azért rendet lehetne itt tenni? Igen, valószínüleg a statisztika módszereivel. A harcos csoport egésze is két részből áll. Az egyik, a legáltalánosabb egysdzerűsítésben azért harcol mert egyéni gátjai ( pl. az adott témában lévő felkészültsége) nem adnak alapot arra, hogy a kritikát megértse. Nem tud kitekinteni (ha akar akkor sem) személyiségéből. A második fél azért harcol mert van rálátása az adott területre, önálló és valamilyen fokig felkészült véleményeket fogalmaz meg, s közben retteg attól, hogy nehogy csak a személyi elvakultsága miatt, ne vegye észre a külső félnek egyértelmű nyilvánvalóságokat. Mert nem fér hozzá. Mert itt van elöttünk az egész világ, minden dolog magába hordja magyarázatát, csak nem férünk hozzá. Bizonyos dolgok vakká tesznek minket.Sokszor egyéni tudásunk kevés, máskor meg kegyetlenül és habozás nélkül nyomjuk ki egymás szemét, mert aki nem lát azon uralkodhatunk. És mi rögeszmésen uralkodni akarunk! Ilyen a fajunk!
De a dolgok azért nem ennyire egyszerűek, mert a kritikákat is lehet kategorizálni. No, ezen a ponton kezd szövevényesedni a helyzet.Vannak jó és rossz kritikák (természetesen nem az ítéleteikre gondolok) a felkészültség szerint. Léteznek jó és rossz kritikák az alaposság oldaláról, a segitőkészség oldaláról. Segíteni akar, vagy csak dumál, mert megél a dumájából. (Azt mondta Verebes, hogy neki sokat hozott a Fidesz és a Torgyán. Karakán fickó aki ezt is fel merte vállalni.) Azután van jó és rossz kritika a kritikus egyéni személyiségi görcseinek oldaáról, hiszen a kritikus is ember. S mivel nem csak jó és rossz kritika van, mert ott vannak a közbülső állapotok is, mit lehet itt kinyomozni. Elösször is jól össze kell rázni az egészet, majd ki kell öntenni és jól szemügyre venni. Vagy hagyjuk a francba az egészet. Túl sokat tudunk az irodalom kritikusairól, mégis csak okoskodhatunk. Meg különben is most csak beszélgetünk!
Én úgy érzem; rosszúl kaptam a kritikát. Nem
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
