NAPLÓK: Törött gondolatcserepek Legutóbbi olvasó: 2026-10-03 06:16 Összes olvasás: 10380Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | [tulajdonos]: wc jelenet | 2004-02-10 10:11 | | Rá kellett gyújtanod. Nem a függőség miatt,hanem mert érezni akartad a papír érintését,és látni a füstkarikák versenyét a fejed felett. A ház alszik, csak egy kényelmes folt terpeszkedik a terítő közepén úgy, mintha egy festő itatta volna át a posztót, életet lehelve az anyagba. A borosflaska még kajánul vigyorog a sarkon, pedig tartalma félig már kiürült. Úgy hiszed már látsz valamit. Szellőnyi kis letargia , mert könnyeket láttál valaki szemében, aki a képernyőről akart üzenni. Színész, ki reakciót nem lát, aki a volt kedvesére gondol amikor sírni kell, és emlékek után kutat mikor nevetnie lenne muszáj. Tennél most mindenre nagy ívben, de átkozott lényed soha nem nyugszik.Csak lassan tudsz lépkedni. Valami nyomaszt délután óta. A cigi felé nyúlsz,de folyton csak a húsodba mélyeszted fogaid, menekülni nem tudsz. Fél óra is eltelik míg öngyujtód után kotorászva végre elsompolyogsz a wc-re, és a kellő rutinnal letolod a gatyád. Amíg ott ülsz, a csempét számolgatod, csak hogy ne lásd tükröződni a lámpa fényét. Hülye helyzet, de ott, a néma klotyóban nevetni kezdesz, hahotázni, mint az eszement, aki túl sokat tud ahhoz, hogy normális legyen. Nevetsz, mert hirtelen vakulni kezdesz, és a félelem marcangolja az izületeidet, miközben görcsösen szorítod a csikket. Már ráégett a körmödre. Na és? Eleinte azt hitted létezik. Talán ott van melleted.Körülleng egy fátyolalak, kötelekkel húz, vontat az idő ellen.Aztán csalatkozol. Újra.Sokszor megkérdezted már: Mi történhetett? Hiába, még így is sokszor burkolóztál álmaid anyaméhjébe addig, míg pár év múlva lesütött szemmel kezdtél el járni, körmödet húsodba mélyesztve.Hogy is van? Kérded most is. Ülsz a wc-n, mint valami borba fojtott gondolat, és meglengeted a remény foszlott köteleit. valahol még érzed az enyhe kis lehelletet,a fagyosat, a meleget, azt a valamit, ami után kezed nyúl miután rémélmokból ébredsz.Már éppen megmártóznál a szagló csészében, amikor valahonnan, talán csak magadból, szarvasbőgés ébreszt a kábulat álmaiból.Párzani hívja nőstényét. Szinte igézően ordítja a természet kéjelgését. Te pedig felragyogsz.Messze az erdőtől, szilárd téglák közé falazva, dohányfüsttől fulldokolva halk üzenetet fordítasz. Pár hónap, és borjú születik. Barna r festékpöttyökkel gerincén, suta gombóclábakkal botladozik. Letolt nadrággal a földre zuhanva végre örülsz. A bűzzel együtt magadba szívtál egy kis életet is. | |
| 1. | [tulajdonos]: látomások | 2004-02-09 20:07 | | Fullad a szemhéjam. A nyelvem görcsökbe omlik egyre, és a bátorság:megfélemlített. Nem érzem Kharon lehelletét, még nem szabadult felém.Jó lenne az arcába mászni, a szeme fehérjét kaparni. Hát hova lett az erőnlét? Elpárolgott, miközben izomlázzal küzködtem valakivel az izzadt párnák közt.Hát feledni, még mindig nem szabad. Minden csöppnyi emlék: egy szobrász, üvegöntő koldus, nagyszáju verőlegény, vagy a napsütésben haldokló békaporonty. Olyan fésületlen minden körülöttem.....körül....körül.Elnézem szánalmunkat, és hörögve tudok csak kacajra fakadni a kólaautómaták, faragott fejfák kereszttüzében. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
