NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2026-01-23 16:28 Összes olvasás: 30029| 101. | [tulajdonos]: Sylvia | 2019-11-06 00:15 | Apu Sylvia Plath
Hagyjuk, hagyjuk a fekete cipőd, Apu,
amiben lábad voltam vérszegényen, fehéren.
Lélegezni alig mertem, harminc éven át
féltem, ha tüsszentek
észreveszik, hogy élek.
Meg kellett öljelek, Apu.
Meghaltál időm előtt –
Te Istennel teli zsák, márvány súlyú,
szürke lábujjú rémes szobor,
hatalmas, mint egy friscói fóka.
És a fejed a szeszélyes Atlantiban, Apu,
ahol babzöld vízen habzik át a kék,
a szépséges Nauset partjain túl.
Imádkoztam, hogy visszatérj.
Ach, du.
Német nyelv a lengyel városban,
mit lehengereltek
a háborúk, háborúk, háborúk.
Gyakori ez a városnév.
Polák barátom szerint,
van belőle vagy két tucat.
Így nem tudtam meg
honnan vannak a gyökereid, Apu.
Beszélni sem bírtam soha veled,
beakadt a nyelvem.
Szögesdrótba akadt.
Ich, ich, ich, ich,
képtelen voltam kimondani.
Minden németben téged láttalak, Apu,
és az obszcén beszédet, amitől
megy a gőzös, megy a gőzös,
pöfög velem, mint egy zsidóval
Dachauba, Auschwitzba, Belsenbe.
Úgy beszélek, mint egy zsidó.
Lehetek zsidó, lehetek zsidó.
A bécsi világos sör, a tiroli hó
nem fajtiszta, nem igazolható.
Az ősanyám cigány, a szerencsém hátborzongató,
a kártyám tarokk, a kártyám tarokk,
lehet, hogy kicsit zsidó vagyok.
Mindig is féltem tőled, Apu.
A halandzsád, Luftwaffe.
A net bajusz
és az átütő-kék árja szem.
Panzer-man, panzer-man, Ó, te –
Nem Isten, egy szvasztika.
Olyan fekete, az ég sem hatol keresztül rajta.
De a nők ezt imádják, a nőknek fasiszta kell,
az arcukba csizma kell, vad,
vad szívű állat kell, mint te, Apu.
Állsz a táblánál, Apu,
ahogy a fényképen megőriztelek.
Patád helyett az állad hasított,
de te sem vagy jobb az ördögnél,
annál a fekete embernél, aki
szép, kicsi, piros szívem kettéharapta.
Tíz éves voltam, mikor eltemettek,
húsz, amikor meg akartam halni,
hogy vissza, vissza, visszajussak hozzád.
Hacsak a csonthoz, az is jó.
De kirángattak a zsákból,
és összefoltoztak.
Akkor már tudtam mit tegyek.
Életre hívtalak,
te Meinkampf-szerű, sötét alak.
És a szerelem kínpadra csavart –
Megteszem, mondtam, megteszem.
Apu, most hát végeztem veled.
A fekete telefont gyökerestül kitéptem,
hangok férge nem furakodik át többé, sosem.
Nem is egyet, kettőt ölök meg:
a vámpírt, aki azt mondta, te vagy.
Egy évig szívta a véremet,
hét évig, csakhogy tudd.
Apu, most már aludj.
Zsíros, fekete szívedben cölöp van,
nem szerettek a faluban.
Táncolnak fölötted és taposnak,
mindig tudták ki az ott.
Apu, Apu, te elfajzott, túl vagyok rajtad.
Metz Olga Sára | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
