NAPLÓK: Péhez Legutóbbi olvasó: 2026-07-20 02:40 Összes olvasás: 22632| 32. | [tulajdonos]: II | 2006-12-06 04:42 | Nem hivtam fel, inkognito tavozas, hetek-honapok nem, csend, es egyszercsak itt egy o. O. őőő (lopott betu, ő-t loptam) De ha nem is, legalabb ugyanolyan. Es ujabb honapok, hogy vegre van egy olyan, sot, egy jobb, es szeret. Viszont! Simogatom a karjat, elso ejszaka, furcsa alakzat, felhomaly, mi ez, egy kigyo. Masnap kiderul, hogy az eren fekvo szemek nem csak a festektol dagadtak be akkorara... Ugyanolyan? Teljesen. Masodik esely? Neszeneked, kell..? Koszonom, befejeztem, egeszseges, vidam alakokkal szeretnek baratkozni, ismerni, elni, szeretkezni. E L E G
Kezdhetem elolrol? Nem szolok tobbe hozza(d), kedves, ha megallom. (Sajnos tul gyorsan felejtek.) | |
| 31. | [tulajdonos]: Boldogság | 2006-09-17 12:58 | | Újra úton, és megint el sem búcsúztam, de majd a határról még felhívlak, bár tudom, hogy nem fogod felvenni, vagy ha igen, annyit mondsz majd, jó utat, vigyázz magadra, cica, és aztán egy pillanatra csak, de megint elszomorodom, viszont utána már csak az út. Ami sajnos pont ugyanolyan fontos, mint te magad. | |
| 30. | [tulajdonos]: Emlék | 2006-09-08 00:33 | | Mielőtt föltettelek a buszra, és még csak vártuk, hogy megjöjjjön, összeölelkeztünk egy pillanatra, de csak félszeg-szégyenlősen, azt hittem, a szó legszorosabb értelmében, hogy megszakad a szívem. Nem is meg, csak ki. Belőle egy darab. Sőt, már előtte, egész este, onnan, hogy eldőlt, elválunk, tudtam, hogy ez lehetetlen. Sosem akartalak elhagyni, hova megyek hát? Zakatolt az agyamban, és tudtam, maradhatnék. Azt is, hogy nem szabad. Hogy csak addig használsz majd, míg nincs más, jobb (ami viszont hamar akad, még egy kihalt vasútállomáson is). Most pedig valld be, hogy fáj, nem szeretlek. De mint egy kísértet, mindig követlek. Ha nem kampányolok, sosem jössz. Mondtad, de anélkül is tudtam. És mostantól nem kampányolok, tehát sosem jössz? Sosem. Nem kampányolok? Dehogynem. Amint szeretnék. Szeretnélek! Még mindig nagyon, de most nem érzem magamban az erőt, vagy az elszántságot, vagy a mit is? Türelem? Neeeem, valami hiányzik, de mindig csak belőlem. Most annyira, hogy kifogynak a szavak, talán az álmosság, az utolsó korty bor íze, cigi a szájban, le kéne szokni, el kéne aludni, zavaros, kedves, aludj jól te is, valahol, valahol, vala-vala hol. | |
| 29. | [tulajdonos]: Játszi | 2006-09-07 02:22 | | Megőrülök érte! Miatta, tőle. Muszáj, hogy nagyon szeressen. Valaki, bárki, mindenki. Ő. Nem értem mit akar. -ok-unk. Jól összezavartam itt mindent pár nap alatt. Az érintés, ha mástól várjuk is, mindketten, jó. Jó? Jó. Mindketten. | |
| 28. | [tulajdonos]: Budapest | 2006-09-02 13:40 | | Hogyhogy? Beszéljünk később. Nem, nem nem akarok, dolgozom. Még meglátjuk. Ésaztán házibuli. Ahhaa. Taxival megyünk, hogy mindenki lássa. Utálom-szeretem, soha el nem felejtem. Most viszont nem veszi fel. Ezután pedig nem hívom többé. Nekem ne lássa, hogy megőrültem, ezerszer megpróbáltam. Tudom mit csinál, zsebre teszi és mondja, ne már. Velem is, ellenem is. Pedig ehettünk volna sajNos-tejfölös lángost a tóparton. Lemegyek egyedül is, muszáj, mert itt. Hon. | |
| 27. | [tulajdonos]: Születés | 2006-08-28 09:59 | | Augusztus huszonnyolc. Hogy szerettem volna ezen a napon itthon lenni. És tessék. Itt vagyok. És? Fel sem hívom. Küldtem egy üzenetet. És Aput is épp most műtik, és az egész nagyonnagyon utálatossá vált, és bárcsak már messze járnék, de azért bárcsak minden évben legalább ennyi időt együtt. Azzal beérném végleg is. Konzerv Péter, időnként kinyitnék egyet. Mondjuk most. | |
| 26. | [tulajdonos]: Együtt | 2006-08-26 04:10 | | Most már tényleg minden egyes teafőzésnél (is) te fogsz eszembe jutni?! | |
| 25. | [tulajdonos]: Lontano | 2006-08-20 03:34 | | Pettyem, lesz egy olasz est a sportcsarnokban (a neve új, nem törődünk vele), a vendég Toto, az Italiano Vero, ha érdekel, hazautazom és elmegyünk rá, jó? Ti amo per sempre. Csak induljunk már el végre! | |
| 24. | [tulajdonos]: Elszalasztott | 2006-08-16 15:12 | | Megőrülök és meg. Hogy elvillamosozom a háza előtt, és tudom, hogy várna, hogy felmehetnék, és akkor..? Elvillamosozom. Úgy, hogy pár nap múlva megint ezer kilométerek közöttünk. Minden szavára emlékszem. Ő is, mert folyton cáfol. Hogy azt írtam egyszer, ő a világ legharmonikusabbja, pedig. Hogy megígértem, bekenném a hátát, ehelyett. Hogy először nem köszöntem, azután viszont. És most itt ülök, egy másik barommal, aki horkol, de közben szipog is, mert állítólag én, na nem fontos, de miattam van és ezt hallgatom, és őt terelgetem, miközben karnyújtásra (mint mindig) itt van Ő is. És megőrülök és meg. | |
| 23. | [tulajdonos]: Új-Régi | 2006-08-13 14:04 | | Budapesten persze minden más. Nem a régi (hogy lettem én egyszerre csak), de nem is a tervezett. A tervek persze eleve buták voltak, de a szándékos elkerülés azért sehogysem tartozhat bele. És a másnapi bűntudatos közös hazajövés. Miért? Mi értelme? Miért elme? Miért? Én pedig mint a tejbetök, amikor leszáll a villamosról. Egyszer-egyszer véget ér a jáááték. És mostantól én döntöm el, mikor. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
