NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2025-08-24 06:08 Összes olvasás: 57853| 446. | [tulajdonos]: A DOKK ANTOLÓGIÁRÓL | 2025-03-26 15:40 | Filip Tamás vállalhatna egérirtást is, hozott szalonnával, mert csak rá kéne kennie mérgező epeváladákát, s a hatás biztosan nem maradna el.
Kirúgat a Dokk-ból, félévre, elvakult túlérzékenységből (s egyben belekényszerítve a felelőtlen és hátsó gondolattal terhelt „oroszlántulajdonost” egy kétes kimenetelű jogvitába), majd merészel a szájára venni a sunnyogva készült Dokk-antológiával kapcsolatban, amelynek előzetes „megvitatására” pont abban a félévben kellett – és lehetett volna – sort keríteni, míg én a saját tulajdonú „Dokk-omból” ki voltam zárva.
Ez arcátlanság.
Nem „általában” – hanem velem szemben a kizárt tulajdonossal és eltávolított vitatkozóval szemben, akit ráadásul már másodszor zárt ki fél évre az „oroszlántulajdonos”, vagyis összesen egy teljes évre zártatok ki innen, őt éven belül, s először pont az öt évvel ezelőtti, akkor még csak a 20. évét ünneplő Dokk antológia ki nem adása kapcsán keletkezett Ádáz Nagy Vita miatt.
Én minden áron ki akartam adnatni, mert előtte 2019-ben adták ki a verseskötetemet, kemény borítóval. És még nagyon „benne voltam”. De a Dokk népe még azt is vitatta, hogy csak a maradanDOKK verseket szabad kiadni, a mulanDOKK verseket nem.
Végül „ti” győztetek.
A 20 évi Dokk antológiát tényleg sikerült „jól nem kiadni”.
(Engem viszont akkor, szintén jogi megalapozottság nélkül, sikerült „ kizárni” félévre. A részleteket majd a hivatalos helyen).
Az új Dokk antológia kapcsán Filip Tamás azt az arcátlanságot merte leírni a Baltazar naplóban, hogy én lennék az „oroszlántulajdonos” Busznyák Imrével (akivel éppen jogvitában állok), a főszerkesztő magyar hangja. Hiszen Filipnek FI(LI)NGJA sincs, milyen (részemről) elkeseredett vita bontakozott ki a csak „későn megtudott” antológia készítés anomáliáival szemben a Dokk tulajdonosok zárt facebook-csoportjában, hogy még az utolsó pillanatban is mentsem ami még menthető.
Csak egyetlen levelemet idézem, nem is a Dokk tulajdonos csoportból, hanem a főszerkesztővel folytatott magán-levelezésemből – saját levelem ismertetését nem köti levél titok, másrészt egy írónak különben sem lehet „magánlevelezése”, aki mégis akar ilyet, az nem író.
”Az író: kém”. (Bereményi Géza)
„Nem írókám.” (Pálóczi Antal)
Levél Köves Istvánhoz:
"Én most visszafogottabb lennék a helyedben, mert elfelejted, hogy engem jogtalanul júlis 8-tól január 8-ig kizártak (kizártatok, mert te sem szóltál ellene, amikor üzentem, figyelmen kívül hagytad). Most február 19-e van. Más dolgom van. (Unokák.) Viszont fél évig kirekesztődtem a Dokk életéből. Mire te azzal jössz, hogy "milyen ember lettem". Fáziskésébe került szerző, akadályoztatott esszéista, a Dokk életéből "kiesett" tulajdonos. Ami eleve képtelenség, ezért Busznyák Imre szerintem jogi elégtétellel tartozik. Majd a hivatalos helyen döntenek róla. Viszont 2020-ban késhegyig menő vitába szálltam, hogy létrehozhassam a 20 éves Dokk antológiát, természetesen kemény fedéllel, csakis a szerkik által maradanDOKK-nak elfogadott versekből. Mire leszavaztak. (Még azt sem tudták elfogadni, hogy CSAK a maradanDOKK versekből készüljön az antológia. Az "összes" versből szerettek volna válogattatni. Bárkivel, csak ne velem. Megjegyzem én a 20 éves verstermés egészére tekintettem. Nem az utolsó öt év érdekelt. Hiszen az nem a Dokk 20 éve. Ahogy ez az öt éves válogatás sem a Dokk 25 éve. Egyébként mi az akadálya, hogy egy tulajdonos kemény kötettel követelje meg a "saját" Dokk-jának antológiáját, ha ő akarja odaadni hozzá a pénzt, ahogy most én? Erre tudnál szabatos feleletet adni? Nem kéne fordítva ülnöd a blogon!
(Idézett szakasz vége.)
Hogy hogyan kértem ki magamnak az „oroszlántulajdonossal” szemben (vagy nevezzük Sir-Khannak, mert akkor csatlósa, Bátai Tibor „Tabaki” lehet a Dzsungel könyvéből, akik együtt gyűlölik „Mauglit”), most nem idézem.
Természetesen benne volt, hogy kikérem magunknak, hogy egy 25 évi antológia csak az utolsó öt évről merjen szólni!
És az is, hogyan akartam rájuk tukmálni a 13. havi nyugdíjamat (épp abban a hónapban kaptam meg február 12-én), hogy én egymagam kifizetem az árkülömbözetet – a jóváhagyásra megküldött nyomdai árajánlat, legnagyobb felháborodásomra puha borítóról szólt –, csak ne puhaborítós legyen. Hanem kemény borítós. Mint az én kötetem. És minden „komolyabbnak” szánt – HISZEN ETTŐL KÖNYVEBB – kötet.
Mit gondolsz, ó Epés Tamás, sikerült ebben, legalább ebben (!) eredményt elérnem?
Majd néhány nap múlva ki fog derülni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
