NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 13:21 Összes olvasás: 33258| 228. | [tulajdonos]: NEM TÚLZÁS KIJELENTENI | 2024-06-13 07:00 | MA HAJNALBAN már négykor fenn voltam, mint Móricz Zsigmond, kicsit fáztam ezért magara vettem valamit mint Móricz Zsigmond és leültem az írógéphez (klaviatúrához) mint Móricz Zsigmond, hogy írhassak mint ő. De ma csak novellaelőkészítő naplójegyzetet, mert délben indul a repülőgépünk Londonba (a feleségem még alszik). Megyünk unokanézőbe. (S ha már ébren lenne a feleségem idegesítené, hogy miért írok, ahelyett, hogy az induláshoz csomagolnék.) De be kell róla számolnom, Kedves Naplóm, hogy tegnap egy hónapon belül kétszer énekeltem el törökül a Canakkale ic’inde kezdetű török katonadalt, török nyelven.
Először még a „zarándok vonaton”, az idegenvezető asztalának vonatmikrofonjába. Legalább kétezer embernek, lefordítva először a szöveget, ahogyan itt is teszem.
Az első világháborús dal C'anakkale (a 'C-t Cs-nek ejtjük) városának ostromáról szól, vagyis lényegében a „török Trianon” elleni küzdelemről. Mert a győztes nyugati hatalmak a jelenlegi Törökországot is részekre akarták szabdalni, ahogyan Magyarországot, de Kemal Atatürk ellent tudott állni. S legalább az anyaországot meg tudta védeni, ahogyan a „Rongyos Gárda” a szintén elcsatolásra kijelölt Sopron városával tette.
Ha nekünk is lett volna egy Kemal Atatürkünkünk a nyugat-szervilis Károlyi Mihály helyett, talán nem itt tartanánk. (Vagy nagyobb lenne a mai Magyarország, vagy ennél is kisebb. De nem ekkora...)
Ebben a szellemben énekeltem tehát a török katonadalt az Erdélyt keresztül szelő magyar zarándokvonaton, bár erről a történelmi összefüggésről akkor nem tettem említést.
Arról viszont igen, hogy az ezen a földön megölt Petőfi Sándorról fennmaradt olyan legenda, hogy még nem hunyt el tömegsírba temetése előtt: „Még élek” – hörögte. „Dögölj meg” – volt rá a válasz” és földet húztak rá.
A török katonadal hőse is így hal meg.
Çanakkale içinde aynalı çarşı / Csanakkale városában tükröződnek a kirakatok. (Rep.)
Ana ben gidiyom düşmana karşı / Anyám, mennem kell, az ellenség betört.
Ooo-off, gençliğim eyvah! (Ó én ifjúságom! Ejha!)
Çanakkale içinde bir uzun selvi / Csanakkale városában áll egy magányos cédrus. (Rep.)
Kimimiz nişanlı, kimimiz evli, / Mi (ezzel szemben mind) jegyesek, vagy házasok vagyunk.
Ooo-off, gençliğim eyvah! (Ó én ifjúságom! Ejha!)
Çanakkale içinde vurdular beni. / Csanakkale városában meglőttek engem. (Rep.)
Ölmeden mezara koydular beni / „Halatlan” sírba temetnek engem.
Ooo-off, gençliğim eyvah! / Ó én ifjúságom, ejha!
Egy citera hangolást próbálgatok a gitáromon. Ezt a dalt is azzal adtam elő. Éreztem, hogy "átmegy".
A vonat büfékocsijában (mert annak sarkában üzemelt a „hangstúdió”) kisebb tömeg verődött össze, taps is volt, de az adást (jól-rosszul) az összes kupé összes fülkéjében lehetett hallani.
Útban visszafelé magam is hallottam, amint az éneklésemtől fellelkesült művelt és okos idegenvezető (egyébként gimnáziumi tanár) mond néhány szót a magyarság és a volt (nem a mostani hanem) nyugati (bolgár-török és egyéb) törökség 1000 évvel ezelőtti kapcsolatáról. Amely korból a több száz átvett török jövevény-szavunk is származik, meg az a pentaton népzenei hasonlóság, amit Bartók Anatóliában 1936-ban fedezett fel, a török kormány késésére végzett népzenegyűjtő munkája során. Az Atatürk kormány kérte fel. Mert olyan modern török komolyzenét szerettek volna, amilyen Bartóké, aki az eredeti magyar népzenét építette be a műveibe.
Kevesen tudják, hogy Bartók, pár évvel később eredetileg nem Amerikába akart kivándorolni, hanem Törökországba. Mert folytatni szerette volna az ottani népzenegyűjtő munkát, de adminisztratív okok (és állítólag Hindemith szakmai féltékenysége miatt) ez végül meghiúsult.
A türkü (így hívják az autentikus török népzenét) alapra készült C'anakkale dallama is erdélyi népdalhoz, s nem a cikornyás, perzsa eredetű diván zenéhez hasonlít, amely a szultáni udvar hivatalos zenéje volt, a lenézett "népi" türküvel szemben. (S amely keletieskedő, „kígyóbűvölő” aláfestésként az Egri csillagok című filmünkben is „stílben van”.)
A C'anakkale erdélyi népdalhoz hasonlít.
Akit érdekel a dallama, annak CANAKKALE ICINDE szavak beütése után kiadja a google, több változatban és előadóval. S ősztől előreláthatólag az én énekem is fent lesz.)
Tegnap másodszor énekeltem el.
Most a családomnak.
Mert Berlinben élő fiam megjött a barátnőjével, akit most mutatott be.
Egy indiánhajú kolumbiai lányt, aki Párizsban él és dolgozik mint járványügyi projekt menedzser (ha jól értettük angolból átfordítva). Most egyenesen Párizsból jöttek és ők vigyáznak a kutyára amíg mi Londonban leszünk.
Csakhogy először nem törökül, hanem (most is csodálkozom még rajta) spanyolul énekeltem.
A tragikusan elhunyt chilei énekes gitáros, Victor Jara Angelita Huenuman című dalának első versszakát.
Mert meghatott a lány kedves közvetlensége és szerettem volna valamivel viszonozni ezt.
És mert örültem, hogy a lány nagyon szeretné látni a Balatont, ahol születtem, és felnőttem, mert mennének Fonyódra is megnézni a telkünket, ahonnan rálátni a tóra.
Ahol hasonló vízparti tájat és környezetet láthatják majd, amit a chilei dal első versszaka is lefest.
En el valle de Pocuno
Donde rebota el viento del mar
Donde la lluvia cría los musgos
Vive Angelita Huenumán
A Pocuno-völgyben
Ahol a szél visszaverődik a tengerről
Ahol az eső mohákat tenyészt
Ott él Angelita Huenumán
A lány kedvesen meglepődött, de az ismétlést (velem együtt) már meg is könnyezte.
(Csak az első versszakot tudom kívülről, azt kellett kétszer újra énekelnem, hogy „legyen belőle valami”.)
Az már csak borotvahab a tortán, hogy mivel a fiúnk és Berlin miatt most németül is tanul, elénekeltem nekik Marlene Dietrichtől a Hova tűnt a sok virág kezdetű dalt is, német nyelven. Mert így a legszebb, legművészibb a prozódia:
Sag mir, wo die Männer sind?
Zogen fort, der Krieg beginnt.
Mondd, hol vannak a férfiak?
Elmentek, kezdődik a háború.
Sajnos ma is háborús időket élünk.
Ez után jött a török katonadal törökül, és Bartók Béla törökországi népdalgyűjtésének története.
Persze a lány kedvenc énekesének, Freddie Mercurynak budapesti koncertfelvételét sem hagyhattam ki a Youtebe-on.
(Sőt, őszintén szólva valójában rögtön ezzel kezdtük.)
Mercury a tenyerébe felírt szövegről a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat énekli magyarul – majd elénekelteti a közönséggel is. (Én is ezt gitároztam el először.)
Nagyszerű esténk volt – azt hiszem, nem túlzás kijelenteni.
--------------
És most gyorsan csomagolni az utazáshoz...
Amíg a feleségem fel nem ébred...
Délután már Londonba leszünk, ahol a képen látható kismanónak kell magyar "dalkoncertet" adnom. (Többször egymás után.)
Ott is van egy gitár.
Elképzelhető, hogy Turbókának (én így hívom) először angolul kell megtanulnia.
Széchenyi, a legnagyobb magyar is csak felnőtt korában tanulta meg az anyanyelvét, de semmi kétségem nincs afelől, hogy unokám magyarul őnála majd sokkal hamarabb megtanul.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
