NAPLÓK: Philosophina Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 05:34 Összes olvasás: 9351| 13. | [tulajdonos]: Philosophina | 2016-07-23 15:07 | A XIX. sz első harmadában egy belga matematikusnak feltűnt, Franciaországban minden évben azonos v. majdnem azonos a gyilkosságok száma. Idén már megadható a következő évből ez a mennyiség. Még azok körének nagysága is valószínűsíthető, akik közül az elkövetők kikerülnek. Eszerint rosszra való hajlamunk végzetszerű, majdnem csak, hogy a tettes valamilyen nála hatalmasabb erőknek a játékszere, áldozata. Ez volt A. Quételet -nek, a statisztika tudománya megalapítójának a nézete.
Megdöbbenünk az Egyesült Államokból jövő híreken. A lelőtt feketék száma minden évben szinte ugyanannyi (csak nem tudtunk eddig róla), az Európában növekvő terrorcselekmények száma is megjósolható trendet követ.
Menthetetlen a rossz hajlamait újratermelő, elszenvedő, azt kiélő ember?
* * *
"Apokatasztaszisz pantón". "A mindenség üdvözül", tanította az i. sz. 185 -254 - ig élt alexandriai teológus, Órigenész.
Apokatasztaszisz, helyreállítást, visszatérést (évszakoknál, csillagzatoknál), de hazaküldést (túszoknál) is jelenthet.
Nagyobb léptékben gondolkodtak az akkor élők, így nagyobbak voltak
reményeik, mélyebbre alapozottak a bűnök megbocsájtásába vetett hitük.
A végtelenül jó Isten, a Nagy Rendező, miképp tehetné meg - a kéretlenül létbe hívott, játékszabályait jól, rosszul ismerő, teljesítő ,- színészei akár egyikével is, hogy színpada padlásán az örökkévalóságig zsinórhuzogatásra kárhoztatja őt.. Az ilyen rendező lehet mindenható, de nem lehet végtelenül jó.
Egyébként is: a pokol üres, mondja némely mai teológus Órigenész nyomán.
* * *
Az archaikus, klasszikus görögök valóságtérképe hasonló léptékű az ókori keresztényekéhez.
Az első leírt filozófiai töredék a milétoszi Anaximandrosztól származik: "Amiből keletkeztek a dolgok, azokba történik pusztulásuk is 'szükségszerűen', mert büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak jogtalankodásaikért, az Idő elrendelése szerint."
A sors a korai időben élő valóság (Moirák), később (hellenizmus) a végzetfogalom absztrahálódott, szubtilisebb lett (ananké, heimarmené).
" Hogy megrohan mindenfelől engem a sors!", "Boldog, ki meg se született", mondja Théba kapujában, a királyságát elvesztő, önmagát megvakító, apját tévedésből megölő Oidipusz, akire jövendő élete már születésekor jóvátehetetlen sorsként nehezedett. "Minden jól van!" - békül meg ugyanő, már megvénülve, a megváltozhatatlannal.
E sorsátéléshez -,fogalomhoz nyúlt vissza A. Camus a Sziszüphosz mítoszában.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
