NAPLÓK: Paricska. Életmű
Legutóbbi olvasó: 2025-05-17 13:31 Összes olvasás: 2959| 4. | [tulajdonos]: Verseim | 2022-02-05 02:50 |
hétszó-csiholó
nagyon félek
hogy összeomlanak
a hósipkás hegyek
és maguk alá
temetik majd
a tenyérnyi tisztásokat
a mindig tisztákat
és tisztátlanokat
a szeleburdi
kamasz fiamat
a titkaimat
és kerozin.eső hullik
majd a sztrapacskákra
anyám krumplit
reszelő kezére
kocsmákban
a végsőt
szisszenő sörnyitókra
és könyörögni
fog az összes isten
az utolsó szó jogán
hogy nem tudták
mit cselekszenek
de megtennék megint
árnyéklistát ír egy ember
szemét vakká szorítja
a remény
nyereségvágyból elkövetett alvás
ez úgy volt hogy valahol
a tajga és az egyenlítő között
egy falu elaludt
tudósok mentek
mérték a lázakat
a forgolódó
nyögdécselő emberek
kínai nyelvjárásokban beszéltek
aztán magyarul szidták az Istent
mert bizonyára rohadék
hogy minden tudatalatti
gondolatukat így ellesi
legalábbis
a nagyon kicsi kultuszminiszter
egy riporternek ezt mesélte
alig volt százhatvan centi
de már összeharácsolt annyit
hogy a Föld sebeit megmagyarázza
a maga esetlen módján
leadta a rendelést a feltamadásra
nem sejtette
maga is átalussza
majd az egészet
és úgy fog horkolni álmában
olyan irgalmatlan illetlenül
hogy a falu lakói felébrednek
a nagy káromlásból
és papsajtot eszegetnek majd a sírján
mint a régi szép időkben a vásott gyerekek
Anna szerint a sznob
nem alávaló lény
inkább a felhők fölé való
olyan napsütötte
mint a pázsit
egy önfeledten elterülő
szerda délelőtt
aki a csütörtököt
várja nem reménytelen
Anna szerint
ez tökéletesen érthető
hogy a fű
az egészen
egyszerű
rajong a pázsitért
amiben soha nincsenek
magányos hangyák
nem tagadhatja mégsem
hogy kívánja látni
a vonulásukat
felhőszakadás előtt
és hétfő este megint
de elképzelése sincs
hogy a hangyák
meddig mennek el
és hová
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
