NAPLÓK: Szövegsebészet Legutóbbi olvasó: 2026-07-29 23:53 Összes olvasás: 3014| 5. | [tulajdonos]: Scribere | 2018-11-04 22:57 | "Nonum prematur in annum"
Mindenki, aki valóban szépirodalmi igénnyel ír, bizonyára szembesült már azzal, hogy amit előző este papírra vagy monitorra vetett, ami kész írásműnek tűnt, másnapra kusza, hatásvadásznak tűnő verssorokká esett szét. A hajnal kiváló, józan kritikus, érdemes rá odafigyelni.
A Léthé folyó partjai egymásba futnak, a szereplők szerepet cserélnek. De hol húzódnak a sűrítés határai?
Szvidrigajlov Amerikában
Gregor S. emlékére
Túl éles a fény.
Fáj és zúg a fejem.
Ezek a rovar-
szárnyak nem
az enyémek,
mégis,
hová repülök?
Úgy tűnik, kész a vers. Félreteszem, a szikével együtt. Horatius jut az eszembe: ha nem is kilenc év, de mondjuk egy-két hét múlva is így érzem, feltöltöm az elbírálandó versek közé.
| |
| 4. | [tulajdonos]: Scalpere | 2018-11-02 23:20 | SAMSAra
Néhány napra megfeledkeztem arról, amit írtam. Amikor ismét a kezembe került a jegyzettömb, végigfutottam a sorokat.
"Túl éles a fény. Zúg a ???
Valami láthatatlan ???
ütközik a ???,
ezek nem az én szárnyaim."
Áthúztam a második és a harmadik sort.
Maga a poloska senkit sem érdekel. Az ablaküveg sem, aminek ütközik. Ki kell metszeni ezeket, in toto, óvatosan persze, nehogy a szike megszaladjon.
Elgondolkodtam azon, hogy érvényes lehet-e a párhuzam a két fiktív szereplő között. Egy lehetséges címet is felírtam: Szvidrigajlov Amerikában.
| |
| 3. | [tulajdonos]: Abstrahere | 2018-11-02 14:23 | Amerikai ólom
Az elvonatkoztatás a művészi alkotómunka egyik legfontosabb mozzanata. A fölösleges részek elhagyása, egy általánosabb érvényű gondolat középpontba állítása: talán nagyjából már itt eldől, hogy költészetté válik-e majd az írás, melyen dolgozunk.
A márványos poloska egy olyan világban élt, melyet sohasem érthetett meg. Velünk, emberekkel ellentétben azonban nem törekedhetett rendre, észszerűségre sem, ezért nem válhatott abszurddá a léte. Samsa viszont belül ember maradt: egy értelmetlen helyzetnek lehet értelmes jelentése.
Az órák közti szünetek egyikében lefirkantottam néhány sort. Távol állt még attól, hogy versnek nevezzem, néhány, többnyire inkoherens gondolat volt csupán egy ablaküvegen koppanó bogárról, a mesterséges fényről, és Dosztojevszkij egyik hőséről, aki elutazott Amerikába.
Szvidrigajlov valószínűleg az aktuális tananyag miatt jutott eszembe. Szinte mindenben ellentéte az állandóan szorongó utazó ügynöknek: igazi életművész volt, egy kétes alak, aki imádta a mulatozást. Sorsuk azonban mégis hasonló, hiszen önmagukat ítélik halálra.
Gregor halálával megszabadul a rovartesttől. Arkagyij Ivanovics a ravasz meghúzásával kezdi meg utazását.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Inspirare | 2018-11-01 22:45 | Dosztojevszkij, Kafka és a márványos poloska
A közvélekedés szerint egy irodalmi (vagy bármilyen művészeti) alkotás létrehozásához, a valódi kreatív alkotótevékenységhez elengedhetetlen az ihletnek nevezett speciális lelkiállapot. Mások koncepcióról, vagy egész egyszerűen csak témáról beszélnek, egyesek pedig úgy érzik, hogy talán valamiféle magasabb rendű erő az, ami megnyilvánul általuk. A pszichológusok persze kevésbé romantikusan közelítik meg: egy lehetséges helyzet valahol a tudat és a tudattalan határán. Kritikus egyensúlyi állapot.
Néhány héttel ezelőtt a szokásosnál korábban, még a hajnali órákban utaztam a munkahelyemre a 13-as busszal. Éppen átgondoltam, hogy mit diktáljak majd le a diákjaimnak Dosztojevszkij írói világáról, mikor észrevettem egy nagyobb rovart, ami esetlenül röpködött ide-oda, nekiütődve az ablakoknak, fénycsöveknek. Hamar felismertem: egy márványos poloska volt, a gyűlölt inváziós sereg egy eltévedt bakája. Fogalma sem volt – nyilván nem is lehetett – arról, hogy hol van, hogy minek ütközik neki folyamatosan, hogy mi az, ami olyan éles fénnyel világít. Számára a busz utastere volt az a kiismerhetetlen világ, amibe a sors vetette. Hiányos versmondatok ötlöttek fel bennem, elővettem a telefonom, hogy feljegyezzem őket, de csak az alábbiakat sikerült rögzítenem: „zúg”, „ablaküveg”, „fény”, „hová repülök?” A poloska rövid időre megpihent az egyik utas vállán, majd újra szárnyra kapott, de néhány perc után a földre zuhant. A hátán feküdt, esetlenül kalimpált ízelt lábaival, ám nem tudott talpra állni: szegény Gregor Samsa jutott róla az eszembe. Egy másik utas a leszálláshoz készülődött, és észre sem vette, hogy közben eltaposta.
Két megállóval később én is leszálltam a buszról. A rovar helyét a gondolataim között átvette reggeli kávé, a 11. D osztály naplója, és egy adag kijavítandó dolgozat.
| |
| 1. | [tulajdonos]: Bevezetés a szövegsebészetbe | 2018-11-01 19:48 | Tudatos művészi megmunkálás nélkül csak nagyon ritkán születik olyan alkotás, ami valódi esztétikai értékeket hordoz. Egy ülésben megírni valamit úgy, hogy az költészetté váljon: ritka, kegyelmi állapot.
Ebben a naplóban magát az alkotás folyamatát szeretném rögzíteni, az ötlettől kezdve egészen a vers szövegének véglegessé válásáig. Elsősorban önmagam számára írom, introspektív céllal, de remélem, hogy az érdeklődő olvasók is találnak benne valamit, amit fel tudnak használni, és talán tanulhatnak az általam elkövetett műhibákból is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
