DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37168 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
FRISS FÓRUMOK

Radics Zina 1 órája
Kiss Anna Mária 4 órája
Petz György 4 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Vezsenyi Ildikó 4 órája
Kosztolányi Mária 6 órája
Szücsi Csaba 6 órája
Bazsó Ádám 6 órája
Bara Anna 7 órája
Nyári László 10 órája
DOKK_FAQ 13 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Szalay Károly 1 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tálos Barbara 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Király Ferenc 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 órája
Bara 9 órája
nélküled 9 órája
fejlakók 10 órája
fejlakók... 10 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 13 órája
az utolsó alma 19 órája
Conquistadores 21 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 22 órája
törmelék 22 órája
Pssz!Ich-ézis 1 napja
történések 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Zúzmara 1 napja
Sorrento 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szövegsebészet
Legutóbbi olvasó: 2020-05-31 23:44 Összes olvasás: 1192

Korábbi hozzászólások:  
5. [tulajdonos]: Scribere2018-11-04 22:57
"Nonum prematur in annum"

Mindenki, aki valóban szépirodalmi igénnyel ír, bizonyára szembesült már azzal, hogy amit előző este papírra vagy monitorra vetett, ami kész írásműnek tűnt, másnapra kusza, hatásvadásznak tűnő verssorokká esett szét. A hajnal kiváló, józan kritikus, érdemes rá odafigyelni.

A Léthé folyó partjai egymásba futnak, a szereplők szerepet cserélnek. De hol húzódnak a sűrítés határai?


Szvidrigajlov Amerikában

Gregor S. emlékére

Túl éles a fény.
Fáj és zúg a fejem.
Ezek a rovar-
szárnyak nem
az enyémek,

mégis,
hová repülök?



Úgy tűnik, kész a vers. Félreteszem, a szikével együtt. Horatius jut az eszembe: ha nem is kilenc év, de mondjuk egy-két hét múlva is így érzem, feltöltöm az elbírálandó versek közé.

4. [tulajdonos]: Scalpere2018-11-02 23:20
SAMSAra

Néhány napra megfeledkeztem arról, amit írtam. Amikor ismét a kezembe került a jegyzettömb, végigfutottam a sorokat.

"Túl éles a fény. Zúg a ???
Valami láthatatlan ???
ütközik a ???,
ezek nem az én szárnyaim."

Áthúztam a második és a harmadik sort.

Maga a poloska senkit sem érdekel. Az ablaküveg sem, aminek ütközik. Ki kell metszeni ezeket, in toto, óvatosan persze, nehogy a szike megszaladjon.

Elgondolkodtam azon, hogy érvényes lehet-e a párhuzam a két fiktív szereplő között. Egy lehetséges címet is felírtam: Szvidrigajlov Amerikában.

3. [tulajdonos]: Abstrahere2018-11-02 14:23
Amerikai ólom

Az elvonatkoztatás a művészi alkotómunka egyik legfontosabb mozzanata. A fölösleges részek elhagyása, egy általánosabb érvényű gondolat középpontba állítása: talán nagyjából már itt eldől, hogy költészetté válik-e majd az írás, melyen dolgozunk.

A márványos poloska egy olyan világban élt, melyet sohasem érthetett meg. Velünk, emberekkel ellentétben azonban nem törekedhetett rendre, észszerűségre sem, ezért nem válhatott abszurddá a léte. Samsa viszont belül ember maradt: egy értelmetlen helyzetnek lehet értelmes jelentése.

Az órák közti szünetek egyikében lefirkantottam néhány sort. Távol állt még attól, hogy versnek nevezzem, néhány, többnyire inkoherens gondolat volt csupán egy ablaküvegen koppanó bogárról, a mesterséges fényről, és Dosztojevszkij egyik hőséről, aki elutazott Amerikába.

Szvidrigajlov valószínűleg az aktuális tananyag miatt jutott eszembe. Szinte mindenben ellentéte az állandóan szorongó utazó ügynöknek: igazi életművész volt, egy kétes alak, aki imádta a mulatozást. Sorsuk azonban mégis hasonló, hiszen önmagukat ítélik halálra.

Gregor halálával megszabadul a rovartesttől. Arkagyij Ivanovics a ravasz meghúzásával kezdi meg utazását.

2. [tulajdonos]: Inspirare2018-11-01 22:45
Dosztojevszkij, Kafka és a márványos poloska

A közvélekedés szerint egy irodalmi (vagy bármilyen művészeti) alkotás létrehozásához, a valódi kreatív alkotótevékenységhez elengedhetetlen az ihletnek nevezett speciális lelkiállapot. Mások koncepcióról, vagy egész egyszerűen csak témáról beszélnek, egyesek pedig úgy érzik, hogy talán valamiféle magasabb rendű erő az, ami megnyilvánul általuk. A pszichológusok persze kevésbé romantikusan közelítik meg: egy lehetséges helyzet valahol a tudat és a tudattalan határán. Kritikus egyensúlyi állapot.

Néhány héttel ezelőtt a szokásosnál korábban, még a hajnali órákban utaztam a munkahelyemre a 13-as busszal. Éppen átgondoltam, hogy mit diktáljak majd le a diákjaimnak Dosztojevszkij írói világáról, mikor észrevettem egy nagyobb rovart, ami esetlenül röpködött ide-oda, nekiütődve az ablakoknak, fénycsöveknek. Hamar felismertem: egy márványos poloska volt, a gyűlölt inváziós sereg egy eltévedt bakája. Fogalma sem volt – nyilván nem is lehetett – arról, hogy hol van, hogy minek ütközik neki folyamatosan, hogy mi az, ami olyan éles fénnyel világít. Számára a busz utastere volt az a kiismerhetetlen világ, amibe a sors vetette. Hiányos versmondatok ötlöttek fel bennem, elővettem a telefonom, hogy feljegyezzem őket, de csak az alábbiakat sikerült rögzítenem: „zúg”, „ablaküveg”, „fény”, „hová repülök?” A poloska rövid időre megpihent az egyik utas vállán, majd újra szárnyra kapott, de néhány perc után a földre zuhant. A hátán feküdt, esetlenül kalimpált ízelt lábaival, ám nem tudott talpra állni: szegény Gregor Samsa jutott róla az eszembe. Egy másik utas a leszálláshoz készülődött, és észre sem vette, hogy közben eltaposta.

Két megállóval később én is leszálltam a buszról. A rovar helyét a gondolataim között átvette reggeli kávé, a 11. D osztály naplója, és egy adag kijavítandó dolgozat.

1. [tulajdonos]: Bevezetés a szövegsebészetbe2018-11-01 19:48
Tudatos művészi megmunkálás nélkül csak nagyon ritkán születik olyan alkotás, ami valódi esztétikai értékeket hordoz. Egy ülésben megírni valamit úgy, hogy az költészetté váljon: ritka, kegyelmi állapot.

Ebben a naplóban magát az alkotás folyamatát szeretném rögzíteni, az ötlettől kezdve egészen a vers szövegének véglegessé válásáig. Elsősorban önmagam számára írom, introspektív céllal, de remélem, hogy az érdeklődő olvasók is találnak benne valamit, amit fel tudnak használni, és talán tanulhatnak az általam elkövetett műhibákból is.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-01 17:46   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-01 15:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita Már nem jön
2020-06-01 15:06   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-06-01 15:01   új fórumbejegyzés: Petz György
2020-06-01 14:58   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2020-06-01 14:48   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-06-01 14:14   Napló: Hetedíziglen
2020-06-01 13:16   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2020-06-01 12:36   új fórumbejegyzés: Szücsi Csaba
2020-06-01 12:35   új fórumbejegyzés: Bazsó Ádám