DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2826 szerző 36661 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Schein Gábor
  Elhangolás
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: A hétfejű bárhány (revised)
Ötvös Németh Edit: nyanya
Lőnhárt Melinda: Infúzió
Kiss Anna Mária: Anna szerint a sznob
Tar Ferenc: És ha
Natalie Danaisz: cafka
Albert Zsolt: Olajos felhők
Valyon László: Kányafák sirassatok
Vajdics Anikó: A felhőnek fölötted
Mórotz Krisztina: énekelhetetlen blues
FRISS FÓRUMOK

Vajdics Anikó 3 perce
Kiss Anna Mária 6 perce
Vezsenyi Ildikó 4 órája
Gyors & Gyilkos 4 órája
Bara Anna 5 órája
Pálóczi Antal 14 órája
Tóth Gabriella 17 órája
Bak Rita 19 órája
Mórotz Krisztina 22 órája
Jónásné Göncz Zsuzsánna 23 órája
Frideczky Katalin 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Magyar Éva 1 napja
Nagyító 1 napja
Duma György 2 napja
Kocsis Nóra 2 napja
Bártfai Attila Márk 2 napja
Bánfai Zsolt 2 napja
Francesco de Orellana 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 20 perce
az utolsó alma 1 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
Seholsincs 1 órája
nélküled 5 órája
Zúzmara 8 órája
Qui? 10 órája
Sorrento 12 órája
Ötvös Németh Edit naplója 14 órája
Apa levelei 16 órája
Gyurcsi 17 órája
történések 18 órája
leállósáv 1 napja
Baltazar 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Napló
Legutóbbi olvasó: 2019-10-07 13:58 Összes olvasás: 19321

Korábbi hozzászólások:  
26. [tulajdonos]: márc. 10.2011-03-10 20:41
Nem foglak többé hanyagolni kedves naplóm, de napokig annyi szufla maradt bennem, mint egy frissen vágott csirkében, rettenetes feszültséggel tele, nem, nem jó, megpróbálom érteni, azt, hogy más hogyan csinálja, de egyszerűen nem megy, nyaraló, kis kert, külföldi nyaralás, autó, faragott bútor, primőr uborka, déli gyümölcs, laptop, éneklő mobiltelefon,
nem értem, három gyerekkel, egy beteg ex-férjjel, tizennyolcezres fűtésszámlával nem is érthetem.

25. [tulajdonos]: márc. 8.2011-03-08 20:35
Nőnap. Koljától kaptam képeslapot. Biztosan tegnap érkezett, azután hogy belekukkantottam a postaládába. Hogy tudta így időzíteni? Ilyen tökéletesen!? És még mindig? Nem tud szabadulni a kommunista ünnepeitől? Már vagy öt éve él Amerikában, de az-óta is küldi a képeslapot nőnapra. Sose felejti el. Senki más nem küld már, de ő hihetetlen állhatatossággal. A nőnapoknak akkor lesz végleg vége, ha majd ő is elfelejti.
Már minden emléke elmaszatolódott, egyetlen ölelésére sem emlékszem… csak és kizárólag az együtt teázásaink képe maradt meg,… mint egy szögre akasztható falikép (majd leveszem, ha ez se kell) és a tea illata, íze,…
no és a gesztusok...
Kedves Magdi…
Kedves Kolja…
Dear Magdi,
Boldog karácsonyt és szerencsés újévet. Visszamenőleg, a korábbi évekre is. Bocsáss meg hogy ezer éve nem írtam, noha renge-teg minden történt velem. Azt hiszem, épp ez volt az oka. Eltörtem a lábamat focizás közben,… látod?, még szerencse, hogy nem a kezemet!, ja és megszereztem a doktori fokozatot…a kislányom Kievből - ó ha látnád, Masha már kész nő! - idejön hozzám, Ame-rikába egy időre… új állásajánlatot kaptam, ezért Kansasból újév után Észak Dakotába költözünk...
yours truly: Kolja
Drága Koljám,
Elfelejtetted megírni az új címedet. (De hát végül professzor lennél! Lásd karórák a hűtőszekrényben). Sietek írni, hogy megkaphasd a levelem, mielőtt még elköltöznél. Én is kívánok Neked, Nektek...
… munkanélküli voltam jó ideig, de már visszarendeződtem a dolgozó nép sorába, újra dolgozom. Kiment a bokám... végre va-lami konkrét, néven nevezhető fájdalom, mert az összes többi csak romló közérzetként értékelhető. Egyik se múlt el. Fáslizom a bokám és éjjelenként a lelkem is, csak az egyik fáslit én hazugságnak nevezem... sejtheted melyiket. Az utóbbi időben már csak ünnepekkor írsz,… azon gondolkodom, hogy ünnepi gondolatod vagyok-e, vagy csak ilyenkor rúg bokán a lelkiismeret.
szeretettel, magdi
Dear Magdi,
…íme néhány fotó: ez itt a szobám. Látod? Ez a kocsim,… látod? Ez pedig a Grand Canyon,… mondd csak, megkaptad a gipszrózsát meg a köveket, amiket küldtem?
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
A türelem gipszrózsákat terem,… persze megkaptam a köveket és a gipszrózsát is. Köszönöm, hogy eszedbe jutottam, vagy köszönöm a köveknek és a gipszrózsának, hogy eszedbe juttattak. Tudod, hogy épp most hét éve? Hetedhét idő, hetedhét tér… a hetedhét emlékezés üveghegyén túl… hétmérföldes érzések… Hihetetlen, hogy múlik az idő még nélküled is. Ott is ennyit mutat a naptár?
szeretettel, még mindig magdid
Drága Kolja
... bocsi az előző levélért, nosztalgiázom, mert ez könnyebben gyógyítható, mint a depresszió...
...makacs, nagyon makacs vagy, nem adod fel soha. Élet? Hiszen képletek között éltél. A strandon is vasvegyületekkel foglalkoztál ahelyett, hogy a lányok bokáját bámultad volna. Ott ültél a víz-cseppektől nedves papírjaid között a zöld pokrócon és azt kérted, hogy szóljak zárás előtt tíz perccel. Akkor belevetetted maga a medencébe és olyan őrületes iramban kezdtél úszni, mintha az olimpiai csúcsot kellett volna megdöntened.
Ne vigasztalgass,… nem voltam szeplőtelen egy szemernyit sem. Szerettelek. A két dolog egyébként is kizárja egymást. A szeretet a lélek bujtogatója...
szeretettel, magdi
Dear Magdi,
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
.... nem is tudtam angolul. Az első mutogatós éjszaka után elmen-tem könyvesboltba és vettem egy turistaszótárt… Agyam úgy itta magába az angol szavakat és kifejezéseket, mint a vízbevetett csontszáraz szivacs. Ilyen száraz szivacs volt már a lelkem is, mindenestől magamba akartam szívni az összes lehetséges érzést, mindazt, amit valaha is elmulasztottam...
...ne beszélj térről, meg időről, meg baromságokról... ne maszatolgass. Minden korlát oly reális volt, hogy eszünkbe se jutott, hogy ledönthetnénk, vagy megszabadulhatnánk tőle,... tudtuk, hogy eljön az idő, amikor emlékképekből vagy fotókról halásszuk elő az elveszett időt.
Isten adta, Isten visszavette.
...akkor persze minden Téged határozott meg, Te lettél az időszámítás, képtelen voltam látni a gyerekeimet is, először és talán mindörökre elhagytam azt a fészket, amit áganként hordtam öszsze.
Azt hiszem mindent elárultam. Miattad. Nem hibáztatlak, nem bántam meg. A tisztes családanya, aki a szeretője kedvéért kisétál az ajtón, minden egyéb kötelességét elfelejtve.
Emlékszel arra, hogy karácsony előtt pár nappal elmentünk egy klubba. Ott voltál. Velem voltál. És ennyi pont elég volt. Hajnalra értem haza, a válófélben levő uram kék-zöld foltokkal honorálta távollétem. Másnap belenéztél az arcomba, aztán ujjaiddal megsimogattad foltjaimat. Semmit se kérdeztél, semmit se mondtál. Nem kényszerítettél hazugságra. Mindent tudtál, mindent értettél.
milliószor csókollak, magdid
Dear Magdi,
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
...a szeretkezésekre nem is emlékszem, csak arra, hogy egymással szemben és közben a gőzölgő teát szürcsöltük. Igen, a tea. Szerelem helyett tea.
Tea.
Áááá majdnem elfelejtettem elmondani, hogy virágzik a tulipánfa a Széchenyi téren.
Szeretettel, magdid
Dear Magdi,…
…yours truly, Kolja
Drága Kolja,
…amikor végleg hazakészültél, emlékszel?,...
Lerajzoltad a teraszról nyíló látványt. Fekete tusrajz volt. Kértem, hogy add nekem, és te nekem adtad. Nem gondolkodtunk, hogy ez most remény vagy vigasz. Most egy szekrény mélyén lapul a rajz és fogalmam sincs, mit kezdjek vele.
szeretettel a te Magdid
Dear Magdi,
....emlékszem, épp focivilágbajnokság volt a TV-ben. Izgalmamban a cukortartóba hamuztam a hamutartó helyett. Mennyit nevettünk rajta.
Drága Koljám,
... csak hogy tudd, most is épp focivilágvajnokság van.................... és felajánlottad a barátságodat.
Dear Magdi
… feltételek nélkül elfogadtad az ajánlatomat.
Drága Kolja
…elmentél.
Dear Magdi,
…muszáj volt elmennem, Amerika a levegőt jelentette nekem.
yours truly, Kolja
Dear Kolja
Annyira azt, hogy több mit egy évig csak szellőzetted magad és egy sort se írtál. Később írtál egy levelet, de még nem döntöttél, hogy sajnáltasd-e magad vagy már dicsekedj. Minden karácsony-ra küldtél egy képeslapot,
és én konokul mindig többet olvastam le róla,
mit amennyi rajta volt.
Konokul hazudtam magamnak, hogy hihessek neked.
Amikor Amerikában voltam, egy barbeque mellett elmeséltem Ritának, az amerikai barátnőmnek a történetünket, arra bíztatott, hogy hívjalak fel, és én is éreztem, földrajzilag ennél közelebb már nem lehetünk egymáshoz…
Földrajzilag. Naccerű.
Tavalyelőtti képeslapon, rajta volt az új címed.
Válaszként elküldtem utolsó és egyetlen lehetséges ajándékom, kislányod télapós rajzát, amire úgy írta a nevét, hogy MAЩA,
azóta biztos nagylány, és ha rád hasonlít mostanra MASHA-ra változtatta a nevét.
Az összes többi levél, csak fikció, csak a történet igaz, az érzések már érvényüket vesztették.

24. [tulajdonos]: márc. 7.2011-03-08 20:28
A kávétól talán?, a friss levegőtől?, a beömlő naptól?,
teljesen izgatott lettem,
’most, ma biztosan, egész biztosan, végül is már annyiszor és annyi féleképp próbáltam,
de most végre sikerül,
már simul a tenyeremre a megoldás,
szinte bizsergek a gondolatától is,
a kabátujjba belekéredzkedik a kezem,
mintha valaki tempósan tekerné napjaim fonalát, semmi gubanc vagy szakadás,
csak menni és tenni a dolgokat, belesimítani az időt a tenyérbe,
VISSZAMOSOLYOGNI.

Meglepetésül mindenkinek írtam egy röpke e-mailt, hogy ’örömmel tudatom veled, hogy sikeresen visszaálltam a munkásosztály soraiba’.

23. [tulajdonos]: márc. 6.2011-03-08 20:26
Ez igen, ez nap!, jó kedvem volt, még az a trolin ülő idétlen fickó se tudta elrontani, aki franctörjönki benneteket tekintettel bámulta, hol az ablakon túli életet, hol meg a szanaszerte ácsorgó utast és miközben szabályos időközönként halványkék rágógumi-lufikat fújt ki ajkai közül, és hogy a lufigyártása megfelelően sikeres legyen, az állkapcsával szüntelen és hevesen dolgozta a világoskék anyagot.
Gondoltam, juszt se viszonzom az unottságát és egykedvűségét és rámosolyogtam, azt hitte hülye vagyok és onnantól úgy nézett rám, mint egy tál spenótra. Juszt is…

22. [tulajdonos]: márc. 5.2011-03-08 20:24
Nem írtam majd’ két hétig, már bántam és utáltam az egész nap-lóhistóriát,
miért kell még végig is gondolni azt a sok szart, amit végigcsinálok,
pont elég azt megélni, folyton azt hajtogattam, hogy na és mit segít, vége lett a job-clubnak, hát most sokkal jobban érzem magam, jól van, végigszenvedtem, végül is megérte.
VAN MUNKÁM.
Rohanhatok.
Kicsapom a hűtő ajtaját,… nincsidőnincsidőnincsidő.
Kikapom a tegnap esti maradék rántottát, bekapcsolom a rádiót, rosszhírekrosszhírekrosszhírek (akárcsak tegnap, akárcsak holnap)
Elkésem?, lekésem?,
a konyhaasztalon morzsa, egyetlen mozdulattal letörlöm, rohanás, az ajtót bevágom, kulcs a zárba, lassan fordítom el,
ennyi időt loptam magamnak, most bezárom a múlt éjjeli álmom és az azelőttit is:
bezárom a csendet.

21. [tulajdonos]: febr. 20.2011-02-22 20:19
Egész délután mászkáltam az utcákon és bámultam a kirakatokat, az embereket, az életet, - hogy hogy megy a világ nélkülem,… én tehetem!, se pénzem, se motivációm, nem hatnak meg a Chanel kreációk; leragadtam. Még mindig csak a lanolinos babaszappanokat preferálom, nem hatnak meg a női nem csillogó-villogó kellékei… egyébként is tök mindegy, hogy úrhölgy, vagy asszonyi szép alázat…
Hát így… Nem nevetséges,
nevetséges?

20. [tulajdonos]: febr. 19.2011-02-22 19:51
Nincsen depresszióm, tiltakozom, utálok korán kelni, de ezt már ezerszer írtam le,
a reggeli kábulat nehezen tisztul le, bódító élethelyzetek, mámoros valóság:
csak lesem az embereket a szemem sarkából;
lesem őket reggel és este és folyton,
nincs közöm hozzájuk,
semmi közöm nem lehet hozzájuk,
de azért figyeltem
mozdulataikat, arcizmaik rándulását,
bármikor utánozni tudnám bármelyiküket,
tehát ismerem őket?,
így szemtől szemben ismerősek,
    közöm lehet hozzájuk,
    közöm van hozzájuk,
    lehet, hogy felesleges lenne utánozni,
    mert hasonlítunk
    mozdulatainkban, arcizmaink rándulásában,
nem vagyok depressziós,
tiszta röhej, hogy egy levesbe került hajszál, amit a torkomról bányásztam elő órákra szótlanná és fancsalivá tegyen,
pedig így volt,
találkoztam egy csomó ismerőssel és hogyvagy-jaikra szinte nem tudtam válaszolni, nem a szám, a torkom volt az, amelyik nem engedelmeskedett, lehet hogy csak rossz kedvem volt? Amikor az ügyfélszolgálatnál (boldogpillanatok) a nő, aki nálam egy jottányit se volt különb, nem ért többet, csak,… csak neki volt munkája, - mindannyiunk szerencséjére, - és amikor harmadik kérdésemet tettem föl neki, koppintott egyet a ceruzája végével az asztalon.
Gyűlölöm azokat az embereket, akik a ceruzavégükkel koppintgatnak az asztalon.
Na ja,… este muszáj volt levelet írni, bár már nincs levélírási kényszerem, mint régen volt, mostanában képtelen vagyok lelkes és jópofa leveleket írni, így aztán jól megritkultak a posták. Sokat gondolok mindannyiukra és remélem, nem veszik ezt tőlem hálátlanságnak.

19. [tulajdonos]: febr. 18.2011-02-18 20:35
Teljesen dilis vagyok,
korán kelek, csakhogy pokolivá tegyem a napom,
de legalább van már valamilyen érzésem, még ha ez düh is,
megint írok, impulzushiány miatt a semmiről,
ráadásul nem volt benne semmi ösztönös,…
néha csak az Úristen tudja, mit gondolok, -
ezen az átkozott foglalkozáson, - ami már lélek szintjén purgatórium!, – fölismeri az ember a korlátait, és ez baromira kényelmet-len,
biztos akarok még idejönni?,
kiderült, mennyi elfecsérelt idő, energia;…
ez lehangol, figyelmem szétfolyik, próbálom összekaparni magam, sikertelenül, képtelen lennék egy normális pályázatot írni, pedig ez a cél, bizonytalan vagyok magamban,
kell ez énnekem?,
pont most?,
pont ebben a helyzetben?,
nincs kedvem a holnapi naphoz, ülök az ágyamban, ölemben a naplóm, mellettem egy könyv, csak éppen a kedvem fogyott el,
mindig kiderül, hogy elkéstem, hogy kevés vagyok, túl kevés, most már űrhajós se lehetek,
mindig kiderül az egykori Óperenciás tenger, mára csak lavór víz. Óperenciás lavór víz.

18. [tulajdonos]: febr.17.2011-02-17 19:00
Elolvadt minden hó, a járdák letargikusan feketék… szürke levegőben fekete járdák, házak szürke fátyolban, az emberek is, mint az alvajárók, révedő tekintetek, minden keserű és savanyú, pedig a hó végképp elolvadt, készülődik a tavasz.
Holnap anyám szülinapja. Megyek hozzá és megpuszilgatom. Már alig várom.

17. [tulajdonos]: febr. 16.2011-02-16 20:47
Ha nem hinném el, hogy a mai nap valami más lesz, föl se kelnék. Fejemre húznám a takarót és kész. Aztán ez a friss reménység vagy valóra válik, vagy elég és hamuvá lesz. Ehhez képest ez egy szerda volt. Önkéntes és szabadon vállalt nagy semmi. Restellni való.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2019-09-23 22:23 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-10-18 11:01   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2019-10-18 10:57   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-10-18 10:51   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2019-10-18 10:44   Napló: Hetedíziglen
2019-10-18 09:57   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-10-18 09:51   Napló: az utolsó alma
2019-10-18 09:42   Kedvencek lista: lista
2019-10-18 09:39   Kedvencek lista: lista
2019-10-18 09:38   Kedvencek lista: lista
2019-10-18 09:22   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója