NAPLÓK: Napló Legutóbbi olvasó: 2025-01-20 14:08 Összes olvasás: 21314| 25. | [tulajdonos]: márc. 8. | 2011-03-08 20:35 | Nőnap. Koljától kaptam képeslapot. Biztosan tegnap érkezett, azután hogy belekukkantottam a postaládába. Hogy tudta így időzíteni? Ilyen tökéletesen!? És még mindig? Nem tud szabadulni a kommunista ünnepeitől? Már vagy öt éve él Amerikában, de az-óta is küldi a képeslapot nőnapra. Sose felejti el. Senki más nem küld már, de ő hihetetlen állhatatossággal. A nőnapoknak akkor lesz végleg vége, ha majd ő is elfelejti.
Már minden emléke elmaszatolódott, egyetlen ölelésére sem emlékszem… csak és kizárólag az együtt teázásaink képe maradt meg,… mint egy szögre akasztható falikép (majd leveszem, ha ez se kell) és a tea illata, íze,…
no és a gesztusok...
Kedves Magdi…
Kedves Kolja…
Dear Magdi,
Boldog karácsonyt és szerencsés újévet. Visszamenőleg, a korábbi évekre is. Bocsáss meg hogy ezer éve nem írtam, noha renge-teg minden történt velem. Azt hiszem, épp ez volt az oka. Eltörtem a lábamat focizás közben,… látod?, még szerencse, hogy nem a kezemet!, ja és megszereztem a doktori fokozatot…a kislányom Kievből - ó ha látnád, Masha már kész nő! - idejön hozzám, Ame-rikába egy időre… új állásajánlatot kaptam, ezért Kansasból újév után Észak Dakotába költözünk...
yours truly: Kolja
Drága Koljám,
Elfelejtetted megírni az új címedet. (De hát végül professzor lennél! Lásd karórák a hűtőszekrényben). Sietek írni, hogy megkaphasd a levelem, mielőtt még elköltöznél. Én is kívánok Neked, Nektek...
… munkanélküli voltam jó ideig, de már visszarendeződtem a dolgozó nép sorába, újra dolgozom. Kiment a bokám... végre va-lami konkrét, néven nevezhető fájdalom, mert az összes többi csak romló közérzetként értékelhető. Egyik se múlt el. Fáslizom a bokám és éjjelenként a lelkem is, csak az egyik fáslit én hazugságnak nevezem... sejtheted melyiket. Az utóbbi időben már csak ünnepekkor írsz,… azon gondolkodom, hogy ünnepi gondolatod vagyok-e, vagy csak ilyenkor rúg bokán a lelkiismeret.
szeretettel, magdi
Dear Magdi,
…íme néhány fotó: ez itt a szobám. Látod? Ez a kocsim,… látod? Ez pedig a Grand Canyon,… mondd csak, megkaptad a gipszrózsát meg a köveket, amiket küldtem?
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
A türelem gipszrózsákat terem,… persze megkaptam a köveket és a gipszrózsát is. Köszönöm, hogy eszedbe jutottam, vagy köszönöm a köveknek és a gipszrózsának, hogy eszedbe juttattak. Tudod, hogy épp most hét éve? Hetedhét idő, hetedhét tér… a hetedhét emlékezés üveghegyén túl… hétmérföldes érzések… Hihetetlen, hogy múlik az idő még nélküled is. Ott is ennyit mutat a naptár?
szeretettel, még mindig magdid
Drága Kolja
... bocsi az előző levélért, nosztalgiázom, mert ez könnyebben gyógyítható, mint a depresszió...
...makacs, nagyon makacs vagy, nem adod fel soha. Élet? Hiszen képletek között éltél. A strandon is vasvegyületekkel foglalkoztál ahelyett, hogy a lányok bokáját bámultad volna. Ott ültél a víz-cseppektől nedves papírjaid között a zöld pokrócon és azt kérted, hogy szóljak zárás előtt tíz perccel. Akkor belevetetted maga a medencébe és olyan őrületes iramban kezdtél úszni, mintha az olimpiai csúcsot kellett volna megdöntened.
Ne vigasztalgass,… nem voltam szeplőtelen egy szemernyit sem. Szerettelek. A két dolog egyébként is kizárja egymást. A szeretet a lélek bujtogatója...
szeretettel, magdi
Dear Magdi,
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
.... nem is tudtam angolul. Az első mutogatós éjszaka után elmen-tem könyvesboltba és vettem egy turistaszótárt… Agyam úgy itta magába az angol szavakat és kifejezéseket, mint a vízbevetett csontszáraz szivacs. Ilyen száraz szivacs volt már a lelkem is, mindenestől magamba akartam szívni az összes lehetséges érzést, mindazt, amit valaha is elmulasztottam...
...ne beszélj térről, meg időről, meg baromságokról... ne maszatolgass. Minden korlát oly reális volt, hogy eszünkbe se jutott, hogy ledönthetnénk, vagy megszabadulhatnánk tőle,... tudtuk, hogy eljön az idő, amikor emlékképekből vagy fotókról halásszuk elő az elveszett időt.
Isten adta, Isten visszavette.
...akkor persze minden Téged határozott meg, Te lettél az időszámítás, képtelen voltam látni a gyerekeimet is, először és talán mindörökre elhagytam azt a fészket, amit áganként hordtam öszsze.
Azt hiszem mindent elárultam. Miattad. Nem hibáztatlak, nem bántam meg. A tisztes családanya, aki a szeretője kedvéért kisétál az ajtón, minden egyéb kötelességét elfelejtve.
Emlékszel arra, hogy karácsony előtt pár nappal elmentünk egy klubba. Ott voltál. Velem voltál. És ennyi pont elég volt. Hajnalra értem haza, a válófélben levő uram kék-zöld foltokkal honorálta távollétem. Másnap belenéztél az arcomba, aztán ujjaiddal megsimogattad foltjaimat. Semmit se kérdeztél, semmit se mondtál. Nem kényszerítettél hazugságra. Mindent tudtál, mindent értettél.
milliószor csókollak, magdid
Dear Magdi,
yours truly, Kolja
Drága Koljám,
...a szeretkezésekre nem is emlékszem, csak arra, hogy egymással szemben és közben a gőzölgő teát szürcsöltük. Igen, a tea. Szerelem helyett tea.
Tea.
Áááá majdnem elfelejtettem elmondani, hogy virágzik a tulipánfa a Széchenyi téren.
Szeretettel, magdid
Dear Magdi,…
…yours truly, Kolja
Drága Kolja,
…amikor végleg hazakészültél, emlékszel?,...
Lerajzoltad a teraszról nyíló látványt. Fekete tusrajz volt. Kértem, hogy add nekem, és te nekem adtad. Nem gondolkodtunk, hogy ez most remény vagy vigasz. Most egy szekrény mélyén lapul a rajz és fogalmam sincs, mit kezdjek vele.
szeretettel a te Magdid
Dear Magdi,
....emlékszem, épp focivilágbajnokság volt a TV-ben. Izgalmamban a cukortartóba hamuztam a hamutartó helyett. Mennyit nevettünk rajta.
Drága Koljám,
... csak hogy tudd, most is épp focivilágvajnokság van.................... és felajánlottad a barátságodat.
Dear Magdi
… feltételek nélkül elfogadtad az ajánlatomat.
Drága Kolja
…elmentél.
Dear Magdi,
…muszáj volt elmennem, Amerika a levegőt jelentette nekem.
yours truly, Kolja
Dear Kolja
Annyira azt, hogy több mit egy évig csak szellőzetted magad és egy sort se írtál. Később írtál egy levelet, de még nem döntöttél, hogy sajnáltasd-e magad vagy már dicsekedj. Minden karácsony-ra küldtél egy képeslapot,
és én konokul mindig többet olvastam le róla,
mit amennyi rajta volt.
Konokul hazudtam magamnak, hogy hihessek neked.
Amikor Amerikában voltam, egy barbeque mellett elmeséltem Ritának, az amerikai barátnőmnek a történetünket, arra bíztatott, hogy hívjalak fel, és én is éreztem, földrajzilag ennél közelebb már nem lehetünk egymáshoz…
Földrajzilag. Naccerű.
Tavalyelőtti képeslapon, rajta volt az új címed.
Válaszként elküldtem utolsó és egyetlen lehetséges ajándékom, kislányod télapós rajzát, amire úgy írta a nevét, hogy MAЩA,
azóta biztos nagylány, és ha rád hasonlít mostanra MASHA-ra változtatta a nevét.
Az összes többi levél, csak fikció, csak a történet igaz, az érzések már érvényüket vesztették.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
