NAPLÓK: Napló Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:34 Összes olvasás: 21644| 20. | [tulajdonos]: febr. 19. | 2011-02-22 19:51 | Nincsen depresszióm, tiltakozom, utálok korán kelni, de ezt már ezerszer írtam le,
a reggeli kábulat nehezen tisztul le, bódító élethelyzetek, mámoros valóság:
csak lesem az embereket a szemem sarkából;
lesem őket reggel és este és folyton,
nincs közöm hozzájuk,
semmi közöm nem lehet hozzájuk,
de azért figyeltem
mozdulataikat, arcizmaik rándulását,
bármikor utánozni tudnám bármelyiküket,
tehát ismerem őket?,
így szemtől szemben ismerősek,
közöm lehet hozzájuk,
közöm van hozzájuk,
lehet, hogy felesleges lenne utánozni,
mert hasonlítunk
mozdulatainkban, arcizmaink rándulásában,
nem vagyok depressziós,
tiszta röhej, hogy egy levesbe került hajszál, amit a torkomról bányásztam elő órákra szótlanná és fancsalivá tegyen,
pedig így volt,
találkoztam egy csomó ismerőssel és hogyvagy-jaikra szinte nem tudtam válaszolni, nem a szám, a torkom volt az, amelyik nem engedelmeskedett, lehet hogy csak rossz kedvem volt? Amikor az ügyfélszolgálatnál (boldogpillanatok) a nő, aki nálam egy jottányit se volt különb, nem ért többet, csak,… csak neki volt munkája, - mindannyiunk szerencséjére, - és amikor harmadik kérdésemet tettem föl neki, koppintott egyet a ceruzája végével az asztalon.
Gyűlölöm azokat az embereket, akik a ceruzavégükkel koppintgatnak az asztalon.
Na ja,… este muszáj volt levelet írni, bár már nincs levélírási kényszerem, mint régen volt, mostanában képtelen vagyok lelkes és jópofa leveleket írni, így aztán jól megritkultak a posták. Sokat gondolok mindannyiukra és remélem, nem veszik ezt tőlem hálátlanságnak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
