NAPLÓK: Nagyító Előszoba Beszélgetés Legutóbbi olvasó: 2026-10-17 21:25 Összes olvasás: 5071Olvasói hozzászólások nélkül| 14. | furim: re | 2020-10-11 00:39 | A 'rendes' Nagyítóra gondoltam, de oda nem jó, zavarja a bejegyzéseket.
Nem kell a nagyítónak két napló, elég ez. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | furim: re | vajdics: kancsal | 2020-10-11 00:31 | | Jó helyen van itt. Nem kell annyi napló. És ne adjátok meg csak a nevet és a címet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | vajdics: kancsal | 2020-10-10 23:27 | | Én kevertem össze a két naplót, bocsánat. Felteszem amott' is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | furim: ... | 2020-10-10 22:49 | Végül is: lehet ide is :)
Elég, ha csak a nevet és a címet adjátok meg. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 9. | Tóth Gabriella: Javaslatom a nagyítóba | 2020-10-10 22:41 | dokk.hu/versek/olvas.php?=91
Peer Krisztián
Mozgó vonat
Lebegsz, megadva sorsod sodrának, mi jár: magad.
Borzongató víz, lenyelni és kiköpni képtelen.
Ez most olyan tökéletes. Kívánna álmokat
a test (utánozná az elme), elborul, kikapcsol. Fékezés. "Jelen."
A hajnali vonat haza. Maradjon minden így!
Eltelten, álmosan, de még bevégezetlenül.
Megvolt, mi volt. Mi már utána. Jaj, utána már az istenit!
Utólag éljük még megint meg azt, mi elmerül.
Sodródsz elszótlanodva, szemre alva, mégis éberen.
Itt vagy, de láthatatlanul. Már minden így marad,
hazáig hallgatózva. Végre vagy. Mint égi értelem
ha néz a régi sérelemre, elmosódni látod önmagad.
Üres vonatban ébredsz, és rohansz, amerre mentek ők -
talán ez lenne jó. Aludj, hogy tűnjön minden kinti nesz!
De nem. Ha majd együtt leszálltok: rég nem létezők,
te szépen elköszönsz. A vége mindig ez.
Felszállsz. A padlón morzsa, csikk, kupak.
És most se bőgsz, csak fojtogat. "Cigit?" "Te merre mész?"
Fogjátok ezt a zsíros és hideg rudat.
Mozgó vonat, megáll, szilárd talajra lépsz. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | vajdics: ajánlat-Nagyítóba | 2020-10-10 22:33 | Talán a legfőbb kedvencem Bátaitól. Abból gondolom, hogy emlékeztem a címére. Így egyenesen ezt kerestem ki:
Bátai Tibor
Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
A fészekrakás nem múló izgalmát.
Szálanként tapasztani hozzád életem.
Közeledből tovább a közeledbe.
Egyetlen belakott földnyelvről
annyi év után is felfedezetlen,
egésznyi kontinensre.
Indulok felderíteni égtájaidat.
Szálanként tapasztani hozzám életed.
Csaknem megtelt e sorokkal,
a papír mégis szűz előttem. Megíratlan,
miként fogjuk egymásban újra
megtalálni érintetlenségünk,
és – nem számít, törvényt betöltve vagy bontva – naponta
szálanként összetapasztani életünk.
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30882 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | furim: re | 2020-10-10 13:25 | | A Nagyító (jelenleg) szerkesztői felelősség. Azok versajánlását kérem -- a Nagyítóban (!) --, akik hozzászóltak, amennyiben erre igényt tartanak. (Gyula, Vajdics Anikó, Tóth Gabi, maszat). Ezek felkerülnek a nagyítós listára, ha ennek etikai akadálya nincs, és nem érkezik főszerkesztői vétó. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | Szokolay Zoltán: sine ira et studio | 2020-10-08 23:31 | Akkor működne igazán jól, igazi vers-munkaműhelyként a Nagyító, ha valóban csak a versekről lenne szó. Szövegelemzésről és poétikai analízisről. Abból ugyanis mindenki tanulhatna.
Sajnos az utóbbi években sokan inkább azt néztük (én sem voltam ettől mentes), hogy ki írta, amit írt, s az illető kinek a mije.
A Nagyítóban a versek élveboncolása folyik.Nincs szükség sem személyi igazolványra, sem TAJ-kártyára. Maradjunk a szövegeknél! Kínáljunk értelmezési lehetőségeket! Fedezzünk fel rejtett jelentésmezőket! Ne a személyekről mondjunk véleményt, mint az egyszeri szerkesztők, és ne sértődjünk meg, ha nyelvi-stilisztikai-költészettani hibára mutat rá egy-egy hozzászólás. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
