Interstellar. Pszichodráma-kongresszusra készülök, címe: „Társasjátékaink? Társas? Játékaink?” „Magán(y)szféra” címmel akarok műhelyt indítani. Fókuszban a „horror vacui”, de a figyelmem állandóan a „köztes tér” felé irányul. Elővettem újra David Brooks „Társas lény” c. könyvét. Ugyanaz a címe, mint Aronson szociálpszihológiai kötetének, ami minimum blaszfémia, de megbocsátom neki, mert zseniális. Egy fiktív pár életén keresztül mutatja be a pszichológia történetét és a jelenleg érvényes (értsd: használatban lévő) irányzatokat. Este elalvás előtt Cortázar „Sehol sem teljesen jelen” című esszékötete akad a kezembe. Hol nyílik ki? A köztes térről szóló esszé kellős közepén. Megnyugodva alszom el, milyen könnyű engem boldoggá tenni.
Hónapokkal ezelőtt írtam a fenti naplóbejegyzést. Ma teljesen mással foglalkozván bukkantam az alábbi szövegre: „FUGA, rés, köztes tér. Hasíték / Inter Space versus Interface. A fuga értelmezése: rés a térben, a fúga pedig szabályos szólamismétlés az időben. Mást jelentenek, ám mégis összeköthetők vizuálisan is. A fuga voltaképpen folytonossági hiány, diszkontinuitás: átlépés az egyik térből a másikba. A fuga a köztes tér, ami létezik, még ha infinitezimális is.” Infinitezimális? Tele van varázsszavakkal ez a szöveg. Na, ja… Az idegen szavak a legbűvészibbek. „Azt hittük, hogy ami nincsen meg magyarul, megírták helyettünk angolul.” (Ez az egész most még csak nyersanyag. Készülnöm kell a „kisebbségekkel” való találkozásra.)
Virágbajnokság-szekció. Zavarba hoznak a nevek, amelyekben a vezetéknév is keresztnév, hogyan szólítsak például egy Miklós Virágot a fészbukon, akinek ráadásul üres a profilképe, így nem csak a nevével, de még a nemével sem lehetek tisztában. Ha az eredeti beállításnál maradt (first name, surname), egy Miklós nevű férfiről van szó, ha magyarította a névbeállítást, egy Virág nevű nővel állok szemben, vagy ki tudja. A mikulásvirág jut róla/róluk eszembe, amit a férjem családjában karácsonykor az idős hölgyeknek illik ajándékba adni. Egynyári vagyis egytéli növény, így hiába ugyanaz, mégis mindig új. Eljön az idő, amikor én is megkapom az első ilyen virágomat/miklósomat, újnak tűnik majd, de mégis olyan ismerős lesz.
A disszociatív fuga „népi” neve: elkóborlás. A páciens olyan helyeken találja magát, ahol "józanul" még soha nem járt. Nem tudja, hogyan került oda és mikor.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
