NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-14 16:24 Összes olvasás: 72681| 843. | [tulajdonos]: könyvhét-hétkönyv | 2022-06-12 23:05 | „A legdrágább, ami / ingyen van. Az a metafora. És költészet, / ha nyolc napon túl sem gyógyul.”
[Halmosi Sándor Nyolc napon túl című verséből, idézi Halmai Tamás itt: http://olvasat.hu/testrol-es-lelekrol/?fbclid=IwAR2v4utmbhjq7r2p-EkzHPkYzzzcrGnr4EpWuGLMf5-3NTBiJtVKmq9mxJI. (De idézhetném én is, mert szombaton a Gondolat Kiadó sátránál megvettük Halmosi új verseskötetét (Katharok), kaptunk bele tartalmilag súlyos, külalakilag játékos (rajzos) dedikációt, ő meg kapott székely pálinkát. Nem cserébe. Csak úgy. Legyen mivel megkínálnia a vendégeit. Vagy másért. Vettünk még más könyveket is, a Katharok-kal együtt összesen hetet.)]
Ezt a nyolc napon túl sem gyógyulást, a sebesülést, a fel nem szívódó varratokat, a fantomfájdalmakat stb. lehetne számonkérni a verseken. Vagy legalább azt, hogy nem egyszerhasználatosak.
| |
| 842. | [tulajdonos]: мнимый/опытный | 2022-06-11 11:57 | KÉPZETT
Hogyan gondozzunk képesítés nélkül képzett beteget -- ezt tanulom lassan két hónapja. Az én ápoltam ráadásul nem csupán képzett, hanem egyenesen túlképzett. Fel tudja sorolni az összes nyavalyáját, és az azokra szedett összes gyógyszerét. Visszamenőleg is: évtizedekkel korábban szedett, azóta elhagyott, mással helyettesített mérgeket (én annak tartom mindet). Reggel, délben, este fél marék veszedelem. Borzalommal adagolom őket, ha én egyszerre ennyi mindent beszednék, mentőnek kellene elszállítania gyomormosásra, de mivel a mentő nem jönne időben (tapasztalat), gyógyszermérgezésben szépen kihunynék. A kórházba egy táskányi pirulát kellett bevinnem, mert a gyógyszeres nővérek (hivatalosan valószínűleg nem így hívják őket) nem tudták beszerezni a nagy részét. Én mindjárt az első héten jeleztem a húgaimnak, hogy szerintem Anyu azért szédül, mert kettesével szedi pl. a vérnyomáscsökkentőt (délután kettőt: két különböző fajtát), és este kilenckor is kettőt (újabb két különböző fajtát), hogy jobban tudjon aludni. Éjszaka két óránként pisil (utánanéztem: vizelethajtó hatásuk van), másnap szédeleg, erős kávéval kezdi a napot, mégsem tud felkelni egész délelőtt. És hogy szerintem, mérni kellene a vérnyomását, ha már a kórházban nem mérik, és nem adni be semmit, ha a mérő nem jelez hipertóniát. A középső húgom levélben rám förmedt, hogy meg fogom ölni Anyut, ha beleavatkozom a gyógyszerezésébe. A múlt héten levágták Anyu kisujját, e héten kiengedték, elvittem az új körzeti orvosához, akinek jeleztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel, segítsen leállítani Anyu mérgezését. Eredmény: Anyu öt napja nem szed vérnyomáscsökkentőt, délelőttönként egyedül sétálgat az udvaron, míg én odabent tevékenykedem, nem szédül, nem esik össze, bírja a napot is (kis kínai műszalmakalappal a fején), az étvágya jó, éjszaka nem kell kíkísérni háromszor a vécére, csak hajnaltájt. Napi ötször mérem a vérnyomását, mindig alacsonyabb, mint az enyém. A középső húgom és párja gondoskodnak az agyi vérellátásomról, mert még mindig azt gondolják, hogy meg fogom ölni Anyut. Egyik nap annyira felidegesítettek, hogy majdnem be kaptam egyet Meramylt (Anyu egyik vérnyomáscsökkentője), bekaptam volna, ha nem lennék betegesen gyógyszerellenes.
A Frontinról már a kórházban leszoktattam Anyut. Azóta nincsenek téveszméi.
KÉPZELT
-- Miért kell neked minden tükörbe belenézned?
-- Mit tegyek, ha csak így tudom több nézőpontból ellenőrízni, mire vagyok képes? Hunyjam be a szemem?
-- Hunyjad, hunyjad, csak meg ne unjad! Az igazmondó tükrök is érdekelnek?
-- Csak azok.
-- Hát akkor itt van egy: beléd tudnék szeretni, csak ne lennél olyan émelyítően kedves. És ha legalább néha tudnál titkot tartani.
| |
| 841. | [tulajdonos]: szellemi-kiruccanás | 2022-06-09 22:59 | Három vers Buda Ferenctől. (A könyvhét debreceni megnyitóján jártam.)
A pódiumbeszélgetésen felolvasott vers:
A Főcsapos
Az idő elforog lejár
föl-le liftez az olajár
a gázé úgyszintén labil
de rá se ránts jő Vlagyimir
Hírét hordozza hét határ
őt magát három gépmadár
s nem tudni melyiken csücsül
ha híve vagy hát megbecsül
Vlagyimir Vlagyimirovics
viseli a te gondod is
s modellje hasznos jó modell
soha semmit nem kapkod el
Volt neki tank van neki gáz
fegyverrel nem itt figuráz
csak megnyitja a főcsapot
s az aktuális adagod
jó nukleáron megkapod
Emelj hát neki kalapot
Továbbá azt tanácsolom
tekints túl ósdi rácsokon
s ha fejed lágya már benőtt
fogadd a Parlamentben Őt
sőt tűrd hogy ott is Ő fogad
hisz van már bölcsességfogad
Nem értem ki s miért nyafog
’sz aranyat ér e békejobb
Durcás szocio-építész
vad patrióta zöld vitéz
s te russzofób orosztanár
te ugyan mit választanál:
Paksamétányi szép jövő
vagy tank a házad szétlövő?
Vologya itt a Főcsapos
s örvendj: tereád nem tapos
Gondja-dolga bár nem kevés
s ez a folytonos repkedés
nagy rizikó de semmi vész
őrzi Őt hét mesterlövész
azaz mit mondok hétezer
jobb lesz ha nem is létezel
vagy csak a kordonon kívül
no
igyál a kávéd már kihűl
Vologya a mi emberünk
vigyázza tág életterünk
s tökbiztos helyzetet teremt
Általa helyreáll a Rend
biz helyreáll
vagy fejre áll
s jöhet egy újabb szürreál
(vagy szocreál…?)
(Megjelent az Alföld 2017/12-es számában.)
Két másik verse, amit már diákkoromban ismertem tőle. A verseket megjegyeztem (az elsőt még szinte kívülről tudom, mert a gyerekeimnek sokszor elmondtam, amikor még kicsik voltak – pl. hosszú vonatúton), a szerző nevét elfelejtettem. Furcsa érzés fogott el, amikor az egyik kötetébe lapozva, rátaláltam a két versre: hogyan felejthettem el, hogy ez a két alkotás kinek a nevéhez kötődik? Olyan volt látni ezt a 86 éves öregembert, mintha a versei személyesültek volna meg.
Buda Ferenc: Ne rejtőzz el
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Isten szalmaszálán
Gömbölyű szivárvány
egykoron valék –
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.
Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.
Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?
Tán ha egyszer
– nemsokára? –
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.
Gömbre írt szivárvány –
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.
| |
| 840. | [tulajdonos]: hála | 2022-06-07 16:31 | | Megjelent a kolumbiai antológia "Mint a vigyázó istenek arca" címmel. A bemutatót szeptemberben bonyolítják le a PesText keretei között, de a kötet már kint lesz az Ünnepi Könyvhéten, egészen pontosan a PKÜ 74. számú pavilonjánál (Vörösmarty tér, Deák Ferenc utca kereszteződésénél) pénteken du. 2-6 között Nagy Borbála Réka könyvkiadási szerkesztő őrizete alatt. Nem tudom, hány tiszteletpéldányt kapok, de Bártfai Attila Márknak mindenképpen jut belőle egy dedikált példány. Hálás köszönettel nem csak azért, mert fordítónak ajánlott, hanem azért is, mert az eredeti szerkesztő, Halmosi Sándor személyében megismerhettem egy átlagon felüli minőségi embert. | |
| 839. | [tulajdonos]: mientras-tanto | [tulajdonos]: gombnyomás | 2022-06-07 11:24 | | Az végtagosztály adminisztrátora közben lepedőket, pelenkákat, popsitörlőket, kesztyűket, szájmaszkokat számol a közelemben, és adja le az új rendelést. Ő a kedvencem. Szoktam vele beszélgetni. Van egy kislánya, aki szeptembertől iskolába megy. | |
| 838. | [tulajdonos]: gombnyomás | 2022-06-07 11:17 | Leadtam a Paradájz-t (Fernanda Melchor: Páradais), így a 283 KB (5,4 ív) méretű szöveg hamarosan magyarul is közkinccsé válhat. Amit tudtam, megtettem, hogy minőségileg is.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 837. | vajdics: hákáem | [tulajdonos]: HKM | 2022-06-06 21:56 | | Amennyiben a nagytökű kobold és a mások hátáról való kásaevés emlegetése empátiára vall, vállalom a kabarészerepet, amit Baltazar a bejegyzésem miatt rám oszt. Noha, megjegyzem, nem állt szándékomban Vezsenyi Ildikó mellé állni a plagizálási ügyben. Éppen ellenkezőleg. Nem is köszönte meg a bejegyzésemet Ildikó. | |
| 836. | [tulajdonos]: HKM | 2022-06-06 13:23 | „Ven a dormir conmigo, no haremos el amor, él nos hará”/ „Come sleep with me: we won't make love, love will make us” (Julio Cortázar)
Létezik öntudatlan plagizálás, amikor az ember olvas valami jót/fontosat/érdekeset, és nem jegyzetel, nem készít magának hivatkozásokat. Egy-egy gondolat/emlék/élmény olyan mélyen gyökeret verhet bennünk, hogy később saját szerzeményként szökkenhet szárba. Ezért kell résen lennünk: hivatkozás, hivatkozás, hivatkozás. Erre még egyetemista koromban hívta fel a figyelmemet a kedvenc tanárom.
Olyan is létezik, hogy két vagy több ember ugyanazt találja ki egyszerre, vagy kisebb nagyobb időeltolódással. A jelentéssel bíró véletlen egybeesésekre (szinkronicitás) Jung nem véletlenül (!) hívta fel a figyelmet. Állítólag létezik olyan is, hogy ketten ugyanazt álmodják, vagy valami nagyon hasonlót. Cortázar Rayuela című regényében (magyarul Sántaiskola – Imrei Andrea fordítása) a szerelmesek egyik éjszaka ugyanazokat a helyszíneket járják be álmunkban. Az egyik legszebb szöveg, amit a kapcsolati szimbiózisról valaha olvastam.
Emlékszem, hogy felkaptam a fejem, amikor egy 2015-ös versem (https://www.alkoto-haz.hu/tovabb-kering/) egyik sorát („ha behunyom a szemem, jobban látlak”) valakinél pár évvel később felfedezni véltem. A „csukott szemmel” való eligazodás a valóságban visszatérő motívum több versemben. De miért ne lehetne másnál is az? („Be kell csuknod a szemed/Úgy láthatsz meg engemet”. Ez már Pápai Joci Eurovíziós Dalfesztivált megjárt számából való, és csak kajánságból hozom ide.)
Komplett, többmondatos szöveget szó szerint átvenni, és úgy emlékezni, hogy mi írtuk. Hát, mint az ábra mutatja, ez is lehetséges. Résen kell lenni, mert az emlékezet néha úgy viselkedik, mint a Fehérlófiában a Hétszünyű Kaponyányi Monyók (BAM tett fel róla legutóbb FB-posztot a közelmúltban). Megpróbál kását enni mások hátáról.
| |
| 835. | [tulajdonos]: lesz-szkafander | 2022-06-05 16:30 | „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek..” (Lk 9,55)
Azt álmodtam, hogy megérkeztem Stockholmba az összes csomagommal, de a buszon, amire felszálltam, hiába kérdezgettem, hogy "it' goes to Bromma?", az emberek csak ingatták a fejüket, ezért inkább leszálltam, és gyalog indultam útnak. Igazából azt sem tudtam, hová tartok. Már esteledett, amikor egy hídhoz érkeztem, ami úgy magasodott előttem, mint egy hegyoldal, mögötte a lemenő nap. Megpróbáltam felmászni rá, de folyton lecsúsztam róla, mert tiszta jég volt, és amikor a lábamra néztem, kiderült, hogy egy magasított sarkú papucsban indultam útnak (olyanban, mint amilyet anyósom szokott hordani a Balatonon, mindig aggódom, hogy egyszer kitöri benne a bokáját). Fázni fogok így, ijedtem meg. Nem számítottam rá, hogy itt hegyek is vannak, magyaráztam valakinek, bár nem volt ott senki rajtam kívül. A második próbálkozásnál kicsúszott a lábam alól a talaj, és a hátamon fekve elindultam lefelé egy gleccserszerűségen. Help, please, akartam kiáltani, de nem jött ki hang a torkomon, mégis előkerült valaki, egy fiatalember, és felajánlotta a segítségét. Nem lesz semmi baj, mondta, és én hittem neki.
Pünkösd: vannak helyzetek, amikor mindenki saját nyelvén hallja, amit idegen nyelven beszélnek. | |
| 834. | [tulajdonos]: én-te-mi | 2022-06-03 11:35 | Tegnap rászóltam Anyura, hogy legalább néha használjon egyes szám első személyt. Az E/2 tökéletesen megy neki (tartsál, fogjál, adjál, töröld meg stb.), a T/1-et meg mintha egyenesen kötelezőnek tartaná: pisiljünk, kakiljunk, most ne sétáljunk, együnk előbb. Én meg azt szeretném, ha a saját erejét használná abban, amiben csak lehet. Nem láb-, nem has-, nem gerincműtétje volt, nem szorul mindenben az én segítségemre. A szomszédok szerint csodát műveltem vele az utóbbi hetekben. A múlt héten már egyedül jött-met az udvaron. A bal kezével a szilárd ételt már a szájához tudja emelni egy villa segítségével. A pohárból, mint egy kisbaba, aki még csak most tanulja használni a kezét, két hete egyedül iszik. Szent meggyőződésem, hogy ha a „mi” helyett „én”-ben gondolkodik, hamarabb összeszedi magát. Ezt a húgaimnak is elmondtam. És hogy nem arról van szó, hogy nem akarok neki segíteni, hiszen gyorsabban, sokkal gyorsabban túl vagyunk minden műveleten, ha én csinálok mindent helyette. Így meg csak piszmogunk. De egy félórája, amikor a műtősök megjelentek a kórteremben, csak azt mondtam én is: Anyu, megyünk a műtőbe!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
