NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 06:17 Összes olvasás: 94827| 517. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-31 10:22 | 2019. október 31.
Kedves Naplóm!
Szakadt az eső álmomban. Én mintha bent is lettem volna meg kint is, egy árkot figyeltem az ablakból, de egyúttal ott álltam a sodró erejű víz mellett, figyeltem, hogyan telik meg vele az árok. Egyszer csak megvillant valami a hullámok között. Valami fehér. Mintha toll lett volna, liba vagy kacsa tolla. Na, tessék, itt a baj, szólt föntről egy hang. Segíteni kellene, gondoltam, nem fulladhat meg az a szegény állat. Zokniban voltam, féltem, hogy nedves lesz a lábam, mégis közelebb mentem a mederhez, oda, ahol a villanást láttam, és nyakig belenyúltam a vízbe. Liba nagyságú, fehér tollas lényt sikerült kimenekítenem. Alig volt benne élet. Óvatosan letettem a földre, és elrendezgettem a tagjait, a nyakát, a fejét, a vállát…
Amikor a rendezgetést elkezdtem, még csak egy elalélt baromfira hasonlított, de ahogy sorra megtapogattam a tagjait, egyre emberszerűbb lett. Le kell vágni, gondoltam, nem láttam semmi esélyt arra, hogy életben maradhat. Nem akartam meghosszabbítani a szenvedését. Keresnem kellett valakit, aki vállalja, hogy feldolgozza. Körülnéztem. A semmiből hirtelen ott termett egy utca magas homlokzatú, régimódi polgárházakkal. Kihaltnak tűntek, nem lehetett tudni, ajtót nyit-e valakit, ha bármelyikbe bekopogtatok. A legszélső háznak vastag fakapuja volt, csak rá kellett néznem, máris kinyílt előttem. Tágas belső udvar fogadott, ahogy beléptem Szemben tekintélyes, háromszög alakú, „hátsó homlokzattal” egy másik épület tűzfala.
Volt valami jelzés a háromszög közepén, aminek a jelentését nem tudtam megfejteni, de azonnal éreztem, amikor megpillantottam, hogy szent helyen járok. És mintha nem először láttam volna azt a jelet. Mintha jártam volna már a házban a kapu mellett, ahova be szerettem volna jutni, hogy felajánljam a kimenekített lényt, mint egy áldozatot, mielőtt meghal. És láttam magam egy előálomban, amit gyorsan legyártottam magamnak, ahogyan kinézek a ház ablakán, és a szemben lévő tűzfal tetején lévő díszítéseket figyelem. Ez megnyugtatott: Nem fenyegethet semmi veszély, ha egyszer már jártam odabent.
És bent voltam újra. Valaki beengedett. Kinyitottam egy hűtőgép ajtaját, üres papírlapokat szerettem volna benne elhelyezni. Az egyik lappal sehogyan sem boldogultam. Folyton elakadt, mint egy nyomtatógépben. Lejjebb kell tenni, mondta egy hang. Akkor vettem észre, hogy a hűtőgép valójában egy kandalló, és a papírlapok, amelyekről azt hittem, hogy hűvösre kerülnek, el fognak benne égni. Nem számítottam erre a fordulatra. A meglepetés örömével ébredtem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
