NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-01-15 00:35 Összes olvasás: 100109| 512. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-26 23:21 |
2019. október 26.
Kedves Naplóm!
Annyi szó esett a hasításról a „tündérhegyi” konferencián, hogy úgy döntöttem én is lehasítok magamról valamit. Annuskát. Hadd legyen külön élete!
Két mozzanatot szeretnék megörökíteni a mai napból, hogy ne felejtsem el. Alfonso két szemléletes példáját az első terápiás üléssel és a családterápiás intervencióval kapcsolatban.
A. megkérdezte, tudjuk-e hogyan kell csigát főzni. Nem tudtuk. Tisztáztuk, hogy a mi gulyásfőző versenyeinknek a katalánoknál csigafőző versenyek felelnek meg. A csigát langyos vízben kell feltenni a tűzre. Mivel jól érzi magát, előbújik. Mire a víz forró lesz, már nem tud visszabújni. Elég morbid példa (valószínűleg akkor sem felejteném el, ha nem írnám le.) Annak érzékeltetésére használta az előadó, hogy a diagnosztikai szakaszban nem érdemes a terápiás ülés résztvevőit szembesíteni a viselkedésükkel, hagyni kell, hogy olyannak mutassák magukat, amilyenek.
A másik példában egy kiránduló csoporthoz hasonlította a családot, amelynek látszólag csak az egyik tagja beteg. Ha egy családtag mentális zavarait diszfunkcionális családi háttér okozza, a „beteg” legtöbbször csak a tünethordozó. Ez olyan, mint amikor egy kiránduláson a többiek egy valakinek a hátizsákjába csempészik bele a saját csomagjaikat is, amelyeket nekik kellene külön-külön cipelniük. A családterápia feladata ilyenkor az, hogy a családi „kirándulás” résztvevőiben tudatosítsák, mi az, amit nem a tünethordozó családtaggal kellene cipeltetniük, hanem kinek-kinek a saját batyujában.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
