NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-09-15 06:41 Összes olvasás: 113863| 510. | [tulajdonos]: tegnapról | 2019-10-24 19:32 |
Kedves Naplóm!
Ezt még tegnap írtam:
2019. október 23.
Sárika férjével utaztam délután a 22-esen a Széll Kálmán térig. A rákoskeresztúri temetőbe tartott, a 301-es parcellát megtekinteni. Sárikával szeretett volna mindig elmenni, mesélte, de vele nem lehetett metrózni, átszállni, gyalogolni. Kérdeztem, hogy van, hogy viseli az özvegységet. Tárgyakról kezdett el mesélni, kiselejtezendő ruhákról, bútorokról. A lakásról, amiben 37 évet élt együtt a feleségével, és amit ki kellene már végre rendesen takarítani. A tárgyak makacsabbak, mint az emberek, gondoltam, erősebb a túlélési hajlamuk. Ott tartottunk már megint, hogy mindenről szó esett, csak Sárika férjéről nem. Próbáltam felidézni a nevét, amit egyszer már sikerült megtudnom, de elfelejtettem, és ezt szégyelltem volna neki elárulni. Itthon a férjemet kérdeztem: Hogy is hívják Sárika férjét. Miért? Vele utaztam. Lajos, azt hiszem.
Nehezen viselem a napszak-váltásokat. Ami este, elalvás előtt még tündérmesének látszik, abból reggelre boszorkányper lehet. Tettenérés, vallatás, szavak kiforgatása. A lágy részek kikapargatása akár a páncél alól is, a réseken át. A nyilvános autodafék népszerűsége nem lankad ma sem. Az is oda megy bámészkodni, aki alapvetően együttérez a halálra ítélttel.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
