NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 04:11 Összes olvasás: 92234| 435. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-14 11:31 | 2019. szeptember 14.
1) Be voltunk zárva egy konténerbe: egy csecsemő (már megint!), aki egy babakocsiban feküdt kendővel letakarva, és az édesanyja, aki árgus szemekkel figyelte a gyerek minden lélegzetvételét, el nem mozdult mellőle, meg egy lány, akivel vonatindulásokról és jegyárakról beszélgettem. 56 euro a jegy, mondta, ebből tudtam meg, hogy külföldön vagyok, és hogy haza akarok utazni. Féltünk. Valakitől, akiről tudtuk, hogy odakint dolgozik, faleveleket gereblyéz, vagy egy teherautó utánfutóján állva építkezési anyagok maradékát sepregeti – egy férfi, aki csak arra vár, hogy kilépjünk a konténerházból, és lecsap. Hogy hogyan, azt nem lehetett tudni. Maradni sem volt biztonságos, mert a férfi bármikor ránk gyújthatta a házat. Ezt a kisbaba anyukája mondta, akiről kiderült, hogy van egy másik gyermeke is, egy kislány. A hangjára figyeltem fel. Csacsogva beszélt. Először azt hittem, a kisbaba az, és nagyon csodálkoztam, de ahogy feléjük pillantottam, megláttam a kislányt. Szoknyában volt, felszabadult mozdulatain látszott, hogy mit sem sejt a bennünket fenyegető veszélyről. Ez adott bátorságot, hogy elhagyjam a konténert. Haza kell utaznom, hajtogattam magmban, meg kell vennem a jegyet, és azt sem ártana tudni, mikor indul a vonat. El kell jutnom a városba intézkedni. És akkor eszembe jutott, hogy nincs nálam a pénztárcám és egy azonosító kártya, ami nélkül engem nem engednek be sehova. Hova tűnhetett? Valahol kieshetett. Vagy ellopták. Az a férfi! Meg kell találnom, különben sose jutok haza. Elindultam egy poros földúton. De a következő pillanatban már a városban voltam egy autóban, mait aférjem vezetett. Esett az eső. A járdán egy tócsa mellett piros pénztárca virított, szóltam a férjemnek, hogy lassítson. Kinyúltam az autóból, felemeltem a tárcát, és megráztam. Van benne pénz, mondtam, siessünk. De a következő pillanatban már újra a poros úton jártam a konténer közelében. Egy fiú feküdt nem messze a fűben széttárt karokkal, a két lába térdnél behajlítva, oldalra fordítva, mintha jógázna. Szépnek látszott. De nem mertem odamenni, megnézni, hogy él-e.
2) Tegnap a Buda környéki sörfesztivál első estéje volt. Lementem a fiúkkal egy kézműves sörre. Utána fel akartam jönni fordítani, de B. rábeszélt, hogy hallgassak bele az Intim Torna Illegál koncertjébe. Nagyon népszerűek, mondta, lehet, hogy hallottál is már tőlük valamit. Nem hiszem, válaszoltam, de kivártam a koncertet. Többekkel összefutottam, a M.-házaspárral (a lányuk tanítónak készül), S. Feriékkel (politizáltunk), a lányukkal, aki az én keresztlányom külön (tünemény, úgy néz ki, mint a fiatal Meryl Streep). A fiaim hol leráztak, hol megkerestek, aztán elkezdődött a koncert. Persze, hogy ismertem a számaikat, a csapból is ők folynak, Republik-utánérzet, de annál jobb, az énekesnek mélyebb, vagányabb hangja van, ami nálam bejön. Maradtam végig, óriási buli volt, és rájöttem, hogy a csápolással letudhatom az esti tornámat. a koncert vége felé láttam meg B. L.-t egyedül kóvályogni az emberek között. Másfél órát beszélgettem vele egy helyben állva (nem tudom, hogy bírtam, máskor öt percet sem tudok állni a visszereim miatt). L. júniusban elköltözött, vitte a három gyereket is. Évek óta ismerem a kínlódásukat: az asszony meddő, a három gyereket örökbe fogadták. Milyen csalóka szó is ez az „örökbe”.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
