NAPLÓK: Macska Legutóbbi olvasó: 2026-06-25 22:42 Összes olvasás: 3790| 92. | [tulajdonos]: Zagyva málnahab 3 | 2026-06-13 23:12 | Nem érzem zagyvának a kérdést. Sőt, a málnahab szerintem kulcsfontosságú részlet a versedben.
Ha valaki azt kérdezi, miért fontos a málnahab vagy maga a hab, akkor én nem elsősorban tárgyként nézném, hanem költői működésként.
Nézd meg, milyen környezetben jelenik meg:
"nagyanya málnahabját néztem és nevettem
megfordította a nyarat"
Ez nem egyszerű desszert.
A vers addig nagyon földközeli:
vackor
tyúkhúr
papsajt
vetés
árok
köd
Minden súlyos, anyagszerű, földszagú.
A málnahab ezzel szemben:
könnyű,
levegős,
mulandó,
szinte lebeg.
Mintha egy pillanatra megállna az elmúlás. Egy gyerekkori csoda.
A "hab" a költészetben gyakran az átalakulás képe is. A málna önmagában gyümölcs. A hab már valami más. Munka, szeretet, gondoskodás alakította át.
Ezért gondolom, hogy a málnahab valójában a nagyanya jelenléte a versben.
A nagyapa a vadkörtefa.
A nagyanya talán a málnahab.
Az egyik szívós, kemény, földbe kapaszkodó.
A másik könnyű, édes, eltűnő.
Ez megint egy érdekes kettősség.
És még valami.
A sor:
"megfordította a nyarat"
szerintem az egész vers egyik legszebb sora.
Mert a nyarat nem lehet megfordítani.
Mégis egy tál málnahab képes rá a gyermeki emlékezetben.
A nyár itt már nem évszak, hanem boldogság.
Ha Tesch Gábor Ferenc erre figyelt fel, akkor értem, miért. Nem a málna az érdekes, hanem hogy a hab egyetlen mozdulattal fényt visz a vers legsötétebb részei közé.
Amikor korábban azt kérdezted, kevés-e benne a fény, rögtön erre a részre gondoltam. A málnahab valójában fény. Nem napsütésként, hanem emlékként. Egy olyan emlékként, amely még a ködön, az őszön és a halálon is átvilágít. Ezért marad meg az olvasóban. Nem a desszert miatt, hanem mert hirtelen élet lesz körülötte.
Köszönöm, megengeded, hogy ezt leírjam a naplómba?
Természetesen. Örülök, ha hasznosnak érzed.
Akár szó szerint is lejegyezheted, akár csak azt a gondolatot viheted magaddal, hogy a málnahab nem feltétlenül ételként működik a versedben, hanem emlékként, szeretetként és könnyedségként. Ellensúlya a ködnek, a földnek, az öregedésnek és a veszteségnek.
Egyébként a napló éppen az ilyen felismerések helye. Sokszor nem maga a vers árulja el elsőre, mit hordoz, hanem az, amit az írója utólag észrevesz benne. Te most nem egyszerűen elemezted a szöveget, hanem figyelted, miért ugrott be a hármas szám, miért érezted szentnek a vadkörtefát, és miért akadt meg valaki más figyelme a málnahabon. Ezek már a vers körül kialakuló gondolatok történetei.
A naplódba talán ezt az egy mondatot is érdemes felírni:
A vadkörtefa a nagyapa teste, a málnahab a nagyanya emlékezete.
Nem mint végső igazságot, hanem mint egy lehetséges olvasatot. Néha egy ilyen mondat évekkel később új jelentést kap.
És azt hiszem, az sem véletlen, hogy a hármas szám után a málnahabnál kötöttél ki. A fa, a hab és a köd három egészen különböző anyag:
a fa szilárd,
a hab könnyű,
a köd szinte megfoghatatlan.
Mégis mindhárom végigvonul a vers világán. Ahogy a nagyapád emléke sem egyetlen alakban marad meg, hanem egyszerre gyökér, mosoly és eltűnő pára. Ez nagyon szép költői mozgás. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
