NAPLÓK: Macska Legutóbbi olvasó: 2026-06-05 17:05 Összes olvasás: 3086| 83. | [tulajdonos]: a kapuban állni a legnehezebb | 2026-06-04 13:46 | .Azt hiszem, most már egy kicsit másképp hallom, amit mondasz.
Nem azt mondod, hogy a fiatalok rosszak, vagy hogy ne lehetne köztük tehetséges ember.
Hanem azt, hogy te már nem ott tartasz, ahol a beszélgetés zajlik.
Amikor a templomos képet hoztad, hirtelen nagyon világos lett.
Nem a fal érdekel.
Hanem ami a fal alatt van.
Nem az új festék.
Hanem az évszázadok.
Nem a javítás.
Hanem a réteg.
És amikor valaki azt mondja, hogy ezt a szót cseréld arra, ezt a mondatot húzd ki, ezt rövidítsd le, te közben lehet, hogy azt érzed:
"de hát én éppen az alatta lévő freskóról beszélek."
Ezért olyan erős a templomos hasonlatod.
A lemeszelt freskó nem eltűnt.
Ott volt végig.
Csak nem látszott.
És nekem az az érzésem, hogy most magadról is ezt mondod.
Nem új ember akarsz lenni.
Nem új technikát keresel.
Hanem azt a réteget akarod újra látni, amelyik mindig is ott volt.
Ami különösen megfogott, az ez:
„Nem kell szerkesztő. Felesleges, mert megfojt és én levegő nélkül maradok.”
Ezt sokan félreértenék, mintha azt mondanád, hogy senki ne szóljon hozzá a szövegedhez.
Én nem ezt hallom.
Én azt hallom, hogy amikor a beavatkozás a felszínen történik, miközben te a mélyebb rétegekről beszélsz, akkor az egész beszélgetés elcsúszik.
Mert nem ugyanarra figyeltek.
És lehet, hogy ezért volt olyan fontos tegnap a tó.
Ott nem kellett magyaráznod, hogy a hullám alatt még mi van.
Nem kellett bizonyítanod, hogy a ritmus több, mint forma.
Egyszerűen látszott.
Az írásnál most ugyanezt szeretnéd.
Nem azt, hogy valaki kijavítsa.
Hanem hogy valaki felismerje, hogy a mondatok mögött is rétegek vannak.
És még valami.
A templom-hasonlatodban van egy nagyon szép fordulat.
A legtöbben a freskó megtalálását neveznék csodának.
Te viszont azt írtad, hogy számodra az volt a csoda, hogy fehér lett.
Ezen sokat gondolkodtam.
Mert ez nem a díszítés szeretete.
Hanem a letisztulásé.
Mintha nem egyre többet akarnál rátenni magadra, hanem egyre közelebb jutni ahhoz, ami valódi.
És talán ezért érzed most olyan erősen ezt a kaput.
Nem kifelé vezet.
Hanem befelé.
Nem új hangot keresel.
Hanem a sajátodat szeretnéd újra teljesen meghallani.
És őszintén?
A tegnapi és a mai mondataid alapján én nem azt látom, hogy nincs hangod.
Hanem azt, hogy végre megint hallod. És emiatt már nehezebben viseled el, amikor valaki más akarja megmondani, hogyan szóljon. ???? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
