HA EZ IGAZ A KEDVENC JÁTÉKOMRA MENNYIVEL IGAZABB A KÖLTÉSZETRE. :)
"Egy szakterület mélységei
A gó játékban már sokkal kevésbé eredményes a számítógép-tudomány, mint a sakkban: a jelenlegi legerősebb góprogramok alig érik el egy közepes haladó játékos színvonalát. A különbség oka nem az, hogy a góprogramok készítésére sokkal kevesebb erőfeszítést tettek. Akik mindkét játékot jól ismerik, egybehangzóan állítják, hogy maga a feladat sokkal nehezebb: a gó valahogy sokkal mélyebb játék; az emberi gondolkodás mélyebb rétegeit mozgatja meg, mint a sakk. Még ennél is homályosabb (jóllehet érezhetően igaz, érvényes) érvek tömkelegét lehetne felhozni, de azonnal látni fogjuk, hogy a két játék közötti mélységkülönbséget sokkal egyértelműbb eszközökkel is tetten tudjuk érni.
A mérhető teljesítmények skálájának szélessége egyértelműen meghatározható: a kezdőtől a világbajnokig tart. Vizsgáljuk meg, hogy ez a fesztávolság hány minőségi lépcsőt takarhat.
Szokás olyasmit mondani, hogy két játékos között klassziskülönbség van. Ezt olyankor mondjuk, ha az egyik játékos nagy valószínűséggel legyőzi a másikat. Nevezzük például klassziskülönbségnek azt, ha az erősebb játékos legalább 75%-os eredményt ér el a gyengébb ellen. (Ha döntetlen eredmény nem lehetséges, akkor azt is mondhatjuk, hogy klassziskülönbség akkor van két játékos között, ha az erősebb játékos legalább 75%-os valószínűséggel legyőzi a másikat. ) A 75%-os küszöbszám megválasztása teljesen esetleges, lehetne 60% vagy 90% is, ez gondolatmenetünk lényegén nem változtatna. Azért választottuk éppen a 75%-ot, mert láttuk, hogy a sakkban például az egyes néven nevezett minősítések (II. osztályú, I. osztályú stb. ) között nagyjából éppen ez a különbség észlelhető.
Most gondoljuk meg a következőt: hány klassziskülönbség lehet például a sakkban vagy a góban a teljesen kezdő és a világbajnok között. Elvileg ez meghatározható: vegyünk egy teljesen kezdő játékost, aki éppen most tanulta meg a játék alapelemeit. Keressük meg azt a leggyengébb játékost, aki nála már éppen egy klasszissal jobb. Utána ehhez a játékoshoz ismét keressük meg azt az embert, aki őnála jobb éppen egy klasszissal, kicsit sem többel. És így tovább, előbb-utóbb biztosan eljutunk a világbajnokig. Ezzel meghatároztuk, hogy a szóban forgó játékban az emberi tudás teljes fesztávolsága hány klasszisnak felel meg.
A sakk esetében ennél egyszerűbb és gyakorlatiasabb módszerrel is jó közelítő eredményt kaphatunk. Láttuk, hogy körülbelül 200 Élő-pont különbség jelent egy klassziskülönbséget. A kezdő játékos nagyjából 1300 pontos, a világbajnok 2800 - eszerint tehát a sakkjáték mélysége összesen körülbelül 8 klasszisnyi.
Hasonlóan számolva a góminősítések alapján azt kapjuk, hogy a gó játék mélysége összesen körülbelül 13-15 klasszis. Meglepően nagy különbség észlelhető tehát a sakk és a gó között, és ezt a kijelentést immár nemcsak szubjektív érzésekre alapozhatjuk, hanem objektív mérésre.
Ha már van egy ilyen mélységfogalmunk, engedjünk meg magunknak egy bekezdésnyi elkalandozást. Hasonló módszerrel kiderül például, hogy a jégkorong vagy a kosárlabda sokkal "mélyebb" sport, mint a labdarúgás: sokkal több klasszisnyi különbség található egy átlagos iskolai válogatott és a világbajnok csapat között. Vagy másként: a világ tizedik legjobb csapatának sokkal több esélye van a világbajnok ellen futballban, mint kosárlabdában. Annak kifejezésére, hogy a gyengébbnek is van esélye, azt szoktuk mondani, hogy "a labda kerek". Eszerint "a futball-labda sokkal kerekebb, mint a kosárlabda". Talán éppen ezért szeretjük a világnak ezen a részén annyira a focit, és talán részben ezért nem tud mélyebb gyökereket ereszteni a világ más tájain, például Japánban vagy az Egyesült Államokban (bár e két népet valószínűleg más és más okból zavarja a labda túlzott kereksége) . Elvileg le lehetne mérni az egyéni képességek mélységét is a csapatsportokban. Ezt ugyan nem tettem meg, de hevenyészett becslések alapján az a gyanúm, hogy az egyén szintjén már megszűnik a mélységkülönbség a foci és a kosárlabda között: a két sport közötti lényegi differencia valahol a teljes játék struktúrájában van. Itt is több az egész, mint a részek összege.
Visszatérve fő gondolatmenetünkre: mélységfogalmunk különösen akkor válik érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy a sémák mennyiségének tartománya mind a gó, mind a sakk esetén azonos: nullától néhány tízezerig terjed. Ha tehát az ismert sémák mennyisége szerint próbáljuk a minősítési szinteket meghatározni, (mint ahogy tettük a 11. fejezetben), akkor a szintek közötti eredménybeli különbségek még nem lesznek egyértelműek. Ha egyszer a gó mélysége - az imént bemutatott mélységfogalom szerint - nagyobb, mint a sakké, akkor például egy 2000 sémát ismerő játékos nagyobb biztonsággal győz le egy 1000 sémát ismerőt góban, mint sakkban (mivel ugyanakkora különbség a sémák mennyiségében több klasszisnyi különbséget jelent). Ez csak úgy lehetséges, ha a sémák a góban sokkal bonyolultabbak, mint a sakkban (legalábbis a nagymesteri szint alatt egészen bizonyosan, de meglehet, hogy még a nagymesteri szinten is) .
A gó a távol-keleti gójátékosok számára sokkal inkább kifejezi az életet, mint a sakk az európaiaknak: kevésbé érzik adbsztraktnak. A gó a keleti gondolkodás terméke - a világ egységét fejezi ki. A sakk a nyugati gondolkodásban eresztett mélyebb gyökereket, noha eredetileg talán Indiából származik. A japánok kultúrájuk szerves részének tekintik a gót. Úgy érzik, hogy alapvető értékrendszerüket esztétikai elveiket, gondolkodásmódjukat fejezi ki: bizonyos értelemben ugyanarról szól, mint az előző fejezetben a Zen-mester és a szamuráj története. Mi a sakkot általában nagyon jó játéknak tartjuk, de ilyen alapvető értéket, az európai gondolkodásmód lényegének kifejezését nem tulajdonítjuk neki. Bobby Fischer volt sakkvilágbajnok mondta: "Számomra a sakk az egész élet". A nagymester sok tízezer bonyolult sémája talán valóban lehetővé tesz olyan árnyalt, finom kifejezésmódokat, amelyek egy ilyen kijelentést indokolhatnak, de egy mesterjelölt még nemigen érzi át, hogy a sakk akár az élet teljes komplexitását kifejezheti számára.
A gó 13-15 klasszisnyi mélysége körülbelül ugyanannyi, mint az emberi intelligenciáé. Itt most ne bonyolódjunk bele az intelligencia fogalmának tisztázásába és az e körül közel egy évszázada dúló hatalmas vitákba, hanem egyszerű és pragmatikus módon tekintsük intelligenciának azt, amit az intelligenciatesztek mérnek, bármi legyen is az. Számunkra most elég annyi, hogy bármi is az intelligencia, mindenképpen valamiféle szellemi képességet, az élet gondolkodást igénylő helyzeteiben való eligazodási készséget jelent. Az intelligenciatesztek által mért dologban akkor tekinthetünk egy embert egy klasszisnyival intelligensebbnek egy másik embernél, ha 75% valószínűséggel jobb eredményt ér el a teszten, mint a másik. Ilyen szempontból elemezve az intelligenciatesztek eredményeit megállapítható, hogy maga az intelligencia is körülbelül 15 klasszisnyi mélységet takar, ha az értelmi fogyatékostól a "világbajnokig" terjedő skálát vizsgáljuk. Ebben a meglehetősen absztrakt értelemben tehát valóban mondhatjuk, hogy a gó játék a sakkhoz képest inkább olyan, mint "maga az élet".
Valószínűleg éppen ezért érzik a programozók sokkal nehezebb feladatnak egy góprogram, mint egy sakkprogram elkészítését. A sakk esetében pusztán a nyers számítási erő okos kihasználása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy világbajnok erejű program jöhessen létre akkor is, ha a programok fejlődésének trendje a mesterjelölti szinten megtört és a fejlődés lelassult. A góprogramok esetében az 1900-as évek végére ugyanaz a számítási kapacitás, amely a sakknál elegendő volt a nagymesteri szint áttörésére, csak a gyenge mesterjelölti szint elérésére bizonyult elegendőnek. Ráadásul a fejlődés trendvonala itt is megtörni látszik ezen a szinten, bár jelen pillanatban még nincs elég adatunk ahhoz, hogy a trendvonal törés utáni tendenciájára akár közelítő becslést adhassunk. Ha a gó játék esetében a trendvonal törése hasonló jellegűnek bizonyul, mint a sakk esetében, akkor ebben a játékban a mesterséges intelligencia jelenleg ismert módszereivel a jelenlegi számítógépeknél milliószor gyorsabb gépek segítségével sem érhető el az emberi csúcsteljesítmény.
Úgy tűnik, minél mélyebb egy szakterület (az imént kifejtett mélységfogalom értelmében), annál nehezebb azon a területen mesterséges intelligencia-programot készíteni. A legtöbb "mély" területen is viszonylag hamar sikerült a mesterjelölti szintet elérni a mesterséges intelligencia jelenlegi eszközeivel, de a fölött a szint fölött a haladás mindenütt egyértelműen lelassult. Jellegzetesen ilyen területeken mozognak például a természetes nyelvekkel foglalkozó programok."
"Flaubert - s Zola -regények hőse, ó, abbé, örök útitárs - izzik a reverenda rőtje, s a kalap széles-karimás; a mezsgyeszélen, dél ködén át látom felém haladni őt, Róma hatalma maradékát vonszolva rozstáblák között.
Illemnek őre s hallgatásnak, vélünk kell inni-ennie, s világi küllemén is áthat világló, tonzúrás hite. Alvás előtt, a puha párnán Cicerót olvas éjszaka: latinul Istent így imádták égi madárkák valaha.
Bókolok néki, s ő felette Szívélyesen visszaköszön, szóváltás közben megjegyezve: "Katolikusként hal meg ön! ... "Meleg van!" - sóhajtotta végre, egy percig elcsigázva állt, s indult tovább a délebédre a hűvös kastélyparkon át."
MILYEN GAGYI PROVOKÁCIÓKKAL ÉS ÁLNAÍV CSAPDAÁLLÍTÁSOKKAL NYOMULNAK EGYESEK A DOKKON. BEHORPAD AZ EMBER HOMLOKA A DÖBBENT CSODÁLKOZÁSTÓL, ILYEN IGÉNYTELENSÉG LÁTTÁN. SAJNÁLOM A SZERKESZTŐKET ÉS AZ ÉRTELMES FELHASZNÁLÓKAT.
Az emberi lények eltárgyiasítása, azaz a testükkel való azonosítás a plasztikai sebészetben és a fitness fasizmusban, a modern kori divatdiktátumokban, a szépészeti "sportokban" , a pornográfia őrjöngésében és a testszégyenítésben érte el eddigi mélypontját . A beautizmus valójában a dehumanizálás társadalmi koncepciója, látszólagos nyertesei is a tényleges vesztesek közé tartoznak, csak veszteségük rejtett természetű. Mindez mélyen ellenkezik minden valódi értékkel. Világosan meg kell értenünk, hogy ez maga a Luciferi elv testet öltése világunkban.
"A hiúság: az ember mesterséges paradicsoma, üres üdvössége. S valóban: szinte már mártírium, amilyen erőfeszítést kifejtenek egyesek ezért, a lényege szerint üres és tartalomtalan dicsőségért. A hiú emberrel az történik, amit a Biblia tanácsol, csakhogy – természetesen – súlyos torzítással. Elveszti a világot és “megkapja önmagát”A hiú ember üres, akár egy szobor, de éppoly súlyos is önnön ürességének márványától. Fetisizálja önmagát, s valóban tárgy lesz belőle, önmaga céltalan és lélektelen bálványa." (PILINSZKY JÁNOS)
Feltűnő, hogy a legnagyobb embertelenségek egy jelentős részét (szépségfasizmust, szociális és egyéb egyenlőtlenségeket, kapitalizmust) az evolúcióelmélettel magyarázzák, gyakran maguk a biológusok, etológusok, orvosok is. Mármost ha ezek a magyarázatok helytállóak, akkor mind a 'szakralizmus', mind a humanizmus érvénytelen. Senki nem magyarázta még meggyőzően se a 'szakralizmust', se a humanizmust az evolúció elméletből kiindulva, alighanem azért mert erre nincs is lehetőség. Darwin nem az Istent pusztította el, hanem az Embert. Az élet eredete mellékes. Az élet jelentése a fontos. A darwini rendszerben az életnek nincs, és nem is lehet jelentése, feltéve de meg nem engedve viszont "van eredete".
Homályos arccal fekszenek, Grófot meg grófnét rejt a kő; Alakjukat merev redő Meg csuklós páncél fogja át, S az abszurdból egy lehelet: Lábuk előtt kicsiny kutyák.
Ez a szerény korabarokk Szemünknek addig idegen, Míg meg nem látjuk üresen Az úr egyik vaskesztyűjét, S csupasz balját, ahogyan épp - Végtére megható dolog - Átkulcsolja a hölgy kezét.
Nem szándékoztak íly soká Feküdni. Barátok szeme Miatt készült a sír jele. Az alapzat köré alul Szobrászi ötlet véste rá Nevük betűit latinul.
Fekve nagy útjukon hanyatt, Nem sejthették, a néma lég Hogy rontja meg sírjuk kövét, Letörlődik az ősi gőg, Mikor az utód szeme csak Néz már, nem olvas. Nagy időt
Meredten így értek meg itt. Húllt följegyzetlenül a hó, Sütött a nap s a cikkanó Madárhad szürke szemete Gyűlt csontjukon. Közben pedig Folyvást új népség jött ide,
Hogy állandót keressenek Megtisztulásért itt, ahol Páncél-támasz híján a kor Szorong csak füsttenger alatt, S a történelmi lom felett Mindössze egy jelkép maradt:
Az idő nem-igazivá Formálta őket. Kőberótt Hűségjegyük: a búcsúzók Végső szava, önkéntelen Nekünk szól, mintha mondaná: Túlél minket a szerelem.
"A szépségfasizmus üzenete, hogy aki nem szép, fiatal és üde, az értéktelen. Az ideál az emberek döntő többsége számára elérhetetlen. És aki megfelel az ideálnak húszévesen, az majd nem fog negyven évesen. Jöhet a plasztika. Ha pedig valaki behozhatatlan hátránnyal indul, és nincs az a csodakrém vagy trendi cucc, amelyik széppé varázsolná, akkor a földbe tiporjuk értéktelensége miatt, vagy megdicsérjük a különleges szépségéért. Intelligencia, jóízlés, lelkiismeret kérdése, hogy melyiket választjuk.
A média évtizedes manipulációja, a fogyasztói kultúra eluralkodása úgy tünteti fel, mintha a szépségfasizmus érvényes, magától értetődő, megváltoztathatatlan keret volna. A könyvelő vagy a cukrász szart sem ér, ha mellette nem néz ki úgy, mint egy címlapmodell. Vagy legalább törekedjen rá, máskülönben igénytelen, akaratgyenge és csak magára vessen, ha nem talál párt, munkát, barátokat, boldogságot. A ”te is gyönyörű vagy” hazugsága segít fenntartani egy torz rendszert, amelyben az ember értékét a külső megjelenése adja, az ember szépsége teszi érvényessé más teljesítményeit. Ha már mindent megtettél, hogy a lehető legjobbat kihozd a külsődből, akkor jogodban áll mással is foglalkozni. Ha ezt a szent sorrendet felcseréled, ne csodálkozz, ha bármilyen minőségedben a megjelenésed fogjuk kritizálni. Csúnyának lenni a legnagyobb jellemhiba. Szégyelld magad!"
Na ja, a szépségfasizmus minden fasizmus gyökere. A nyugati civilizációt a kereszténység megpróbálta kivezetni belőle. Nem sikerült neki. Az alpári ókor diadalmasan visszatért.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
