NAPLÓK: Ollram Csaba Legutóbbi olvasó: 2026-03-01 20:09 Összes olvasás: 26104| 130. | [tulajdonos]: 2018.ü9.28 | 2018-09-28 23:43 | a válla fölött visszanézett. megsimogatta szemével a táblákat. szerette őket. alul a zománcozott, „tiszta udvar, rendes ház”, fölötte gyalult, lakkozott, nagy-magyarország alakú deszkán, „Szabadság utca 20”. ezt ő csinálta. a betűket pákával égette a fába. behúzta maga után a kiskaput, cigarettát tett a szájába, és elindult a kocsma felé…
a férfi hátán hátizsák. mindkét kezében egy-egy kézitáska. a testtartásából ítélve nehezek. mellette egy tíz évforma fiúcska lépdel. a nő a két kicsivel néhány lépéssel lemaradva mögöttük. negyedórája szállhattak ki a kamionból. a sofőr mielőtt elhajtott volna, egy kockás füzetlapot nyomott a férfi kezébe, egy rendszámmal, és egy térképet helyettesítő rajzzal. most elmélyülten forgatta a kis papírt, próbált valami viszonyítási pontot találni, ami alapján eligazodhat. amikor meglátta a rég elhagyott téglagyár megdőlt kéményét, elindult…
a kocsma csaknem üres volt. szürke, mocskos falai a régi szép időkre emlékeztették, amikor még vágni lehetett a söntésben a füstöt. most már csak a „kerthelyiségben”, a budi mellett szabad rágyújtani. ahogy a napsütésből belépett a félhomályba hunyorognia kellett. körülnézett. Z-t kereste a tekintetével, akivel megbeszélték, hogy itt találkoznak. kért egy fél vegyest, meg egy korsó sört. a pálinkát egyből fölhajtotta, majd a sörrel a kezében kilépett a kocsma elé. Z éppen akkor támasztotta a falnak a biciklit. lekezeltek. – megjöttek? kérdezte Z-t. – igen. egy órája érkeztek és hajnalban mennének tovább. biccentett, - jól van, akkor 11-kor a téglagyárnál. Z felült a biciklire. sietett még meg kellett etetnie a teheneket…
az úttal párhuzamosan mentek, a fák takarásában. a kicsik nem voltak nyűgösek, hozzászoktak már a gyalogláshoz és a bujkáláshoz, esőben, napsütésben, és bármelyik napszakban képesek voltak akár tíz kilométereket is megtenni. most már csak addig a furcsa épületig kell eljutniuk, ahol az a ferde kémény áll. hajnalig még aludni is tudnak. aztán ha időben megjön a kamion, és szerencséjük van, holnap este már Münchenben lesznek…
az órájára nézett. fél tíz. öltözködni kezdett. a felesége töltött neki egy kupica pálinkát.
– hideg van, meg ne fázz.
felhajtotta és kiment a kamrába. a padláslépcsőbe vert szögről leakasztotta a tarisznyáját. a régi stelázsihoz lépett. a szögbelövőt amit a disznóöléseken használt, azzal szokta fejbe lőni az állatokat, a tarisznyába tette. három patront pedig a zsebébe süllyesztett. a fűnyíró damilból a bicskájával lenyisszantott egy méteres darabot, az ujjaira tekerte, és azt is zsebre vágta. aztán a vállára vette a tarisznyát, lekapcsolta a villanyt, és elindult…
a férfi egy vizes palackot és egy kis kendőt vett elő az egyik táskából. a kendőt megnedvesítette, és megtörölte a kezét és az arcát, végighúzta a haján, majd a kendőt a nő felé nyújtotta. a nő megismételte a mozdulatsort, és a gyerekeket is megtisztította. a testek már készen álltak az imára…
a téglagyár az úttól vagy száz méterre állt. a kemencéit már több mint húsz éve fűtötték fel utoljára. vakolatlan téglakerítése, több helyen leomlott. az udvarban méteres gaz, akác és a bodza. a rozsdás, megbillent csillékben esővíz. kicsit előbb érkezett, de nem akart rágyújtani, nehogy a gyufa lángjával felhívja magára a figyelmet. Z. olyan halkan és olyan hirtelen lépett mellé a sötétben, hogy összerezzent. – a fal mellett alszanak, suttogta. előkotorta a zsebéből a damilt és Z. kezébe nyomta.– nehogy kiabáljanak. majd elővette a szögbelövőt és belehelyezett egy patront. a kerítés mellett osontak, befordultak a leszakadt kapu mellett, és majdnem belebotlottak a férfiba, aki a hátát a téglafalnak vetve, félig ülve aludt. mellette jobbra a táskák és a hátizsák, balra a gyerekek. a két kicsi egy hálózsákban. a nagyfiú egy másikban. a nő vagy öt méterrel arrébb, egy bodzabokor alatt feküdt. keze a feje alatt. az alvó férfi mellé lépett. a keze remegett amikor a homlokához illesztette a szögbelövőt. meghúzta az elsütőbillentyűt, a férfi teste megvonaglott de fel sem jajdult. az orra körül két oldalt végigfolyt a vér és a mellére csöpögött. a torka kiszáradt, az inge az izzadságtól a hátához tapadt. miközben újratöltött, látta, hogy Z. a fiú nyaka köré tekeri a damilt, és megfeszíti. a fiú fuldokolva rúgkapálni kezdett. a zajra a nő fölébredt és felkönyökölt, de mielőtt sikíthatott volna, a halántékába fúródott a speciális szög. émelygett a gyomra, hányinger környékezte. nem látta, de tudta, hogy Z. a két kicsit is megfojtotta.
gyors léptekkel indultak vissza a falu irányába. egymás mellett mentek, de nem szóltak egymáshoz. a régi tsz majornál elváltak. az utat hazáig szinte futva tette meg. lassan nyomta le a kilincset és nesztelenül lépett a szobába, hogy a kislányt föl ne ébressze. a tölgyfa komódon kitapogatta a pálinkásüveget, és meghúzta, aztán ruhástól befeküdt az ágyba…
pirkadatkor egy kamion állt meg az úton a téglagyárral egy magasságban. egy percig várt, majd röviden megnyomta a kürtöt. miután semmi nem történt, a sofőr szentségelve kiugrott a kocsiból, és gyors léptekkel elindult a kapu felé. a férfit vette észre először. a vér már az arcára száradt. – a kurva anyjukat, szaladt ki a száján. elbaszták a tizenkétezer eurómat. megfordult és a kamionhoz futott. felmászott a fülkébe és beletaposott a gázba…
korán kelt. úgy ahogy volt kiment és megetette a jószágot, aztán lezuhanyozott. a felesége az ünneplő ruháját rakta a székre. a kávét az asztal sarkára tette. a kislányra is az ünneplő ruhát adta, és szalagot kötött a hajába. sietniük kellett, hogy el ne késsenek a reggeli miséről. a templomban kerülte Z. pillantását, de kifelé menet odahajolt az asszonyhoz és halkan azt mondta: - ma szépen prédikált a plébános úr… | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
