NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2020-07-14 06:27 Összes olvasás: 1065| 12. | [tulajdonos]: .. | 2020-02-04 13:29 | Meglehet, azért írok, hogy el ne felejtsek dolgokat, hogy megmaradjanak, hogy majd
eszembe jussanak amikor már nem fogok emlékezni semmire.
Najóvan, most aztán megnyugodtam :)
| |
| 11. | [tulajdonos]: 2019-es vers-dal -ról | 2020-02-04 12:45 | A 2019-es "vers-dal "versei közül választottam a nekem legjobban tetszőt
Korponai Szilvia:
A hegedűkészítő
A sanda fák között bolyongott
kilesve belső titkait
az évgyűrűknek. Íves trónusára
húrként feszült fel, mint akit
lanka formára vág a fűrész
s beléje lélekfát helyez.
A műhely mély, poros homálya
elfedte. Mágikus hely ez!
Hol fában, húrban, feszülésben
és ősi, titkos lakkokon,
s "f" rések karcsú áttűnésén
az üdv és a kárhozat rokon.
Beatríce szőke, szép, sudár
alakja, emléke fába nő,
bőre a titkos máz, a teste
ében és ős-nemes fenyő.
Keze kitartó, csontszikár, az
arcán évszázados derű.
Teste Cremona földje lett,
s lelke: egy míves hegedű.
-------------
Megnyekken egy redőny - ehhez még korán van -
foghíjakat ásít a szemközti házra,
indokolatlanul vastag harisnyában
kontyos nő bukkan fel s lépked szaporázva.
Mögötte vén bakancs csoszog céltalanul,
imbolygó árnyéka elnyúlik a járdán,
egy bokor tövében fáradt macska lapul,
portyáról érkezett, padlásokon járt tán.
Túloldalt a piac boltívébe nézve
bezárt kaput látni. Lóg rajta a lakat.
A kandeláberek ma sem veszik észre
kirakatban látszó, karcsú alakjukat.
A csendbe belevág (mint csontba a törés)
két nő sipítása, szitkaikat ontják,
nem tudni, miért, de az egyikük köp, és
nyakon veri közben üvöltő porontyát.
Két melós megáll, majd csikket nyom a sárba,
sörhab színű felhőt oszlat szét a hőség,
puha mokaszin jön, a nyaksála sárga,
lázasan keresi új regénye hősét.
Ugróiskolát lép egy kis szandál, számol,
szeplős orra tövén csodálkozás libben,
káposztaszag lép le egy busz peronjáról
cekkerektől vásott, bütykös lábbelikben.
Megáll beszélgetni. Szája csupa panasz.
Túl a sarkon lányok ácsorognak hárman,
velük szemben éppen egy méretes kamasz
tornacsuka botlik nagyot zavarában.
Lajtos kocsi fordul az utcába, gázt ad,
vizet locsol körbe, gőzölög az aszfalt,
a nagy platán törzsén harkály kaparászgat,
ücsörgök egy padon, ami ott marasztalt.
Harang kondul messzebb, hangja nyújtózkodva
ül a háztetőkön, levél lebben lágyan.
Autók araszolnak, egy befordul jobbra.
Minden éppen így jó. Szerda délután van.
| |
| 10. | [tulajdonos]: nem élneves | 2020-02-02 21:59 | | Ez a napló Kosztolányi Máriáé | |
| 9. | [tulajdonos]: megjegyzés | 2020-02-02 16:39 | Tegnap óta figyelem ezt a meddő vitát, amely V. Árpád lapján folyik.
Véleményem szerint az apevája szóra sem érdemes, hacsak annyiban nem, hogy hülyeség.
Pilinszky nagyszerű négysorosából, amely az író lelkiállapotát fejezi ki, nagy valószínűséggel számunkra el nem érhető költői szinten, tehát ebből kiollózva készít egy semmitmondó apevát. Aztán oldalakon keresztül erőlteti az igazát, gyanúsítgatja, sértegeti a szerkiket.
Renátának úgy rohant neki, mint aki végre talált valakit, akinek nincs túl nagy gyakorlata az orvtámadások kivédésében.
Becstelenségnek tartom az ilyen viselkedést.
Apevát pedig az írjon szerintem, aki előtte bizonyította már, hogy verset is tud.
| |
| 8. | [tulajdonos]: ha tudnám | 2019-12-11 22:22 | 8,
ha őszülnék talán jobb lenne mert így
olyan mintha elakadt volna az idő
nem fested ? - kérdezik el sem hiszik
hiszen sötét pedig nem volt az szőke
volt alul gesztenyebarna vagy vörös
és nyáron mikor a nap kiszítta aranylott
pont mint a májusi pirkadat de most olyan
mint a tó novemberi búcsúzáskor
| |
| 7. | [tulajdonos]: 4. | 2019-12-05 16:31 |
de jó is volt
paprikaszüretkor egy nyár végi délután
mikor a tó iszapban fürdött s mi gazdátlanul
a cuppanós partokon bokáig süppedtünk a sárba
és a kihúzott gizgazok alatt lótetűre vadásztunk
aztán este a gangra tettem a félig megtelt
vöröskeresztes pléhskatulyát olyat
amilyet vajjal dobáltak le az amerikaiak
nagyanyám terített éppen s mikor meglátta
ijedten hívta nagyapám majd elvittük vissza
az iszaplakókat és az elemlámpa fényénél
jókat nevettünk csak közben kihűlt a megkésett
vacsoránk
| |
| 6. | [tulajdonos]: vers | 2019-12-04 00:20 | 3,.
Tűzijáték
Az ég nekem szentség, a tisztelet,
az áhítat helye, ahol isten lakik
és mindenki más, kik türelmesen
várják a feltámadást. Valahol mélyen
fent az utolsó látóhatáron túl, ahová
nem ér el gép, sem ember, ahol csend van,
béke, és suttogás.
Látod milyen hiába fény és durrogás
ez a szombati diszkó - dizájn.
| |
| 5. | [tulajdonos]: javítás | 2019-12-02 21:35 | | jav. megszokás | |
| 4. | [tulajdonos]: vers | 2019-12-02 21:33 | 2,.
álmomban
búvárt vagyok érzem a merülést
a tenger türelmét kérem
vagy hegymászó vagyok keresek
valamit Tibetben
aztán itt a vers
lementem a fontosak közé mielőtt
betakar mindent a megszokást | |
| 3. | [tulajdonos]: próbavers | 2019-12-01 13:45 | 1,.
legyen úgy ahogy a tél akarja
ez egy madárház
itt minden a múlt martaléka
résein kiszáradt akácvirág
s én az órák koppanását várom
a kérdezőt az álmokat vivőt
most kidobom őket nincs köztük barátom
csak vajúdások télkoszos ágyon
meg sem születettet szép időszavak
hát vigye a semmit az őszök hajósa
és jöjjön a tél levágni vágykarom
én hagyom
legyenek boldogok mások
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
