Játék backstage: megvan

NAPLÓK: Játék backstage
Legutóbbi olvasó: 2026-07-19 07:06 Összes olvasás: 145195

Korábbi hozzászólások:

1184.	Edit: megvan	2024-07-05 06:03
Kedvesek! Páfrány megvilágosodott. Megvan a vers, amit elkevert. A csavarhúzós, üvegszemes. Terék Anna Baba Volt régen egy porcelánfejű babánk, mindig benyomtuk a szemét valahogy. Ha kicsit erősebben érintette meg az ember az üvegszemet, az mélyen belefordult a baba koponyájába. Csavarhúzóval kellett apámnak visszapattintani a porcelánfejbe szorult, folyton lecsukódó szemet. Akkoriban rettegtem attól, hogy az én szemem ugyanígy benyomódik, és nem fogok többé semmit sem látni, pláne anyámat, apámat és mindaz, amit addig láttam, majd a fejemben marad, beszorul a használhatatlan szem mögé. Így is rosszul láttam, akkor már mínusz négyes volt a bal, mínusz három és feles a jobb szemem, a szemüvegemet folyton letettem és elhagytam valahol, hunyorogva szaladtam mindenhová. A baba legjobb része maga a porcelán fej volt, amit szét lehetett volna törni, és én nagyon igyekeztem, hogy egyben maradjon, féltem, hogy széttöröm játék közben, de a szem benyomása megmentett, mert így meg féltem megfogni egyáltalán a félig megvakított babát. A nagyanyám egyszer azt mesélte, hogy ő is kapott kiskorában egy porcelán babát. Egy Szovjetunióból menekült orosz grófnő élt mellettük Szabadkán, a sorházzá darabolt épületben. S ő átjárt hozzá, hogy felsöpörje az orosz öregasszony portáját, kivigye a szemetet, mert az az orosz grófnő félig már vak volt, pont mint az én porcelán babám. A férjét agyonlőtték, a fia a tuberkolózistól az egyetlen szobában folyton csak köhögött, a nagyanyám meg, söpörte alóluk ki a port. Cserébe hoztak neki gyöngysort, narancsot, két méter selymet Londonból az oroszok, s azt a porcelán babát, az egyetlent, amit a nővérei nem vettek el tőle. Úgy őrizte azt a babát, mintha az egyetlen kapcsolata lett volna az élhető világgal, mintha az a baba azt jelentette volna, hogy tényleg van olyan része a Földnek, ahol jut pénz törékeny babákat venni. Amikor Szabadkát a második világháborúban szőnyegbombázták, a nagynéném épp ezzel a babával játszott mikor megszólalt a sziréna. A babába kapaszkodott, a nagymamám meg belé és így szaladtak kapaszkodva a lépcsőkön lefelé. De az egyik lépcsőfokon kifordult a kapaszkodásból a baba, és finom, csillogó porrá zúzta a fejét a pince padlója. Csak a teste maradt meg, puha, használhatatlan rongytest. És a nagyanyám egyre csak ezt a babát sajnálta, míg ült a hulló bombák közt.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!