NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 17:37 Összes olvasás: 13585| 112. | [tulajdonos]: Holt pénz, avagy a Rendi Vajda | 2019-01-21 22:30 | Holt pénz, avagy a Rendi Vajda feltámasztása
A teli tálat csak egyszer viszik el az ember előtt, ahogy mondani szokták. Azt mi se hittük volna, hogy ebben a bizonyos tepsiben illatos pecsenye helyett egy büdös, hájas hulla lesz. De nem lehet válogatni, amit a sors kínál, el kell fogadni. De ahogy maga a megboldogult Vajda szokta volt mondani, csak a jól felkészült embert érheti szerencse. Így hát nekiestünk a gyúrásnak. Kiszámoltuk, hogy minimum két hét kell ahhoz, hogy ketten elbírjunk egy ekkora testet. Még épp a temetése előtt három nappal. Összevarrtunk két zsákot, kitömtük szénával és kövekkel. Még arcot is rajzoltunk neki. Úgy nézett ki, mint egy óriás vudubaba.
Következő lépés maga a rablás volt. Egy ismerősünk ismeri az elhunyt feleségét, akitől temetkezési szolgáltatóként bejelentkezve megtudtuk, pontosan mely kórház hullaházának, hányas sor, hányas széfjében fekszik a milliárdos hullája. A különleges alkalomra kikölcsönöztünk egy utánfutót, amit kiszolgált Ladánk mögé kötöttünk.
Talpig fehérbe öltözött ápolókként fel se tűntünk senkinek. A halottasházban hideg volt és büdös. Hiába terjesztik, hogy itt csak fertőtlenítőszag lengi be a levegőt, ez a buké így holttestközelből magáért beszél. Könnyen ráakadtunk a Vajdára. A rekeszt speciális tolvajkulcsunkkal felfeszítettük, kitoltuk a „fiók” tartalmát, ami így első látásra jobban hasonlított partra vetett rozmárra, mint emberi lényre. Kiemelni nem sikerült, inkább rágurítottuk egy hordágyra, amiről ugyanazzal a lendülettel le is gurult. Nagy nehezen visszaküszködtük, edzés ide vagy oda, szakadt rólunk a víz.
- Hogy lehet ilyen rohadt büdös, ha hűtve volt? – kérdezem.
- Mittudomén, legalább könnyebb lesz zombit csinálni belőle.
- Az akció púder-és kölniszükségletét kissé alulkalkuláltuk.
- Azért megnézném a boncmester arcát, mikor szembesül a szalmabábuval.
- Mindenesetre, a pénzről már lecsúszott, az a miénk.
És siettünk egyetlen az egyetlen beavatotthoz, orvos barátunkhoz. Már előre elosztottuk a pénz, amit a majd a Vajda hasában találni fogunk.
- Felér az öreg egy lottónyereménnyel! – dörzsöltük a tenyerünket, úgy hírlik ugyanis, hogy az öregnek még a bőre alatt is pénz van. Ám sajnos az első bemetszésnél a doki közölte a szomorú igazságot: a hullában nemhogy pénz nincs, de még a szervei sem, csak a saját, gyomrába gyűrt pizsamája.
- Régi kórházi szokás – mondta.
- De így mi lesz? – kérdeztem.
- Ugyanaz. Amit megbeszéltünk. Életre keltem. Ha az egerekkel sikerült, egy ilyen nagy patkánnyal is fog.
És már el is kezdte beelektródázni a testet. Szigorúan titkos összetételű folyadékot pumpált az ereibe. Előbb csak az egyik virsliujja rándult meg. Majd a többi is. Számolta a láthatatlan pénzt. Végül felnyílt az egyik szeme. Barátom meglobogtatott előtte egy ropogós dollárt. Erre kipattant a másik szeme, és úgy is maradt. Úgy kapott utána, mint éhes csecsemő az anyja melle után.
- Most már készen áll a feladatra. A nevét nem tudja ugyan, de a PIN-kódját biztos…
Az előre megvarratott gigantikus méretű öltönybe bújtattuk, és elvittük a bankba. Szófogadó zombi módjára kivette az egyszerre felvehető maximális összeget. Életben kell tartanunk addig, míg az összeset felveszi, azaz évekig. A széfjéből kikérte az aranytégláit és ékszereit, óráit. Ezekből el leszünk egy darabig.
Ám azzal nem számoltunk, hogy az eszével ellentétben az akarata megmaradt. Nem adta ám oda a kezéről a Rolexeket, és folyton zabálni akart. Azt pedig nem lehet, mert már nincs gyomra. Sört is követelt, de elég lenne egy korty, és oda lenne az elektródáknak, és vele együtt a mi gazdagságunknak is. Leláncoltuk hát a pincében. Az első héten be is vált. Végigjártuk a villáit, ahol az egykori szobalányok azt hívén, szellemet látnak, elájultak.
Kénytelenek voltuk bevetni egy barátnőnket, mert a sminkeléssel egyre nehezebben boldogultunk. Akármennyit is kentünk rá, átütött a rohadás színe. Egy pár műszemet is rendeltünk az eBay-en, mert az igazi kifolyt. Dührohamait egyre nehezebben tudtuk kezelni. Megígértük neki, hogy ha jól viselkedik, szerepelhet egy általa szponzorált horrorfilmben zombi-statisztaként. Ez hatott. Utána hetekig úgy vette fel nekünk a lóvét, mint a kisangyal. Rothadó keze bűzös ragacsot hagyott a bankkártyán. A banki alkalmazottaktól már nem kellett tartani, a Vajda ugyanis már halványan sem emlékeztetett egykori önmagára. Szegény bőrbetegnek gondolhatta bárki.
Már egészen hozzánk nőtt, felengedtük a lakásba, nézhette, ahogy eszünk-iszunk, meg a saját filmjét a tv-ben. Egyszer csak eltűnt.
- Mégis hogy találjuk meg? Kiragasztjuk a fényképét? Megkérdezünk mindenkit, látott-e esetleg egy zombit?
- Inkább lépjünk le a pénzzel.
Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. De mi még több pénzt akartunk. Így megkockáztattuk, hogy felkeressük az exét, hátha nála bujkál.
Vajda Tini széles mosollyal nyitott ajtót.
- A férjem miatt jöttek? Szívesen látjuk önöket egy kávéra.
Lefagyva álltunk az ajtóban, de a kedvessége győzött. Beültünk a szalonba, ahol máskor körül se mertünk nézni.
- Hadd fejezzem ki hálámat azért, amit a drágámmal tettek.
Értetlenül bámultunk magunk elé. Mi ez? Irónia? Átejtés? És akkor megjelent a Vajda is, rozmárpofáján lerohaszthatatlan tengeriuborka-vigyorral. Leült velünk szembe, csinos fiatal neje mellé.
- Köszönjük, hogy segítettek neki rátalálni a legbensőbb énjére. Ez eddig egy coachnak se sikerült.
- Öhh, nagyon szívesen.
- Engedjék meg, hogy egy csekélységgel honoráljam a nemeslelkűségüket – azzal átnyújtott egy-egy csekket, rajta kimondhatatlan összeggel, és egy-egy repjegyet Los Angelesbe.
- Azt sem tudjuk, hogy köszönjük meg.
- Sehogy. Csak menjenek. Én majd követem önöket. Csak még akad egy kis elintéznivalónk.
- Ugye, Szívem? – dől urára, és nadrágját simogatja, dudorodó zsebénél. Könnyezik a bűztől. A zombi bárgyún bólint, és mechanikusan sorolni kezdi az összes bankszámlájának minden PIN-kódját.
- Csak kicsit összekeveri szegényke – nevet a nő – De a szándék már megvan. Határozottan fejlődik, hála önöknek.
Azzal egyenként szájon csókolt minket. A Rendi Vajda pedig féltékenyen figyelt üvegszemeivel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
