I-DOM-ÁR: I-KON-TÁR I-DOM-ÁR

I-DOM-ÁR bloggernek 9 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: I-DOM-ÁR
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 15:44 Összes olvasás: 4374

1.	[tulajdonos]: I-KON-TÁR I-DOM-ÁR	2012-08-26 22:38
AUGIÁSZ ISTÁLLÓJÁNAK KITAKARÍTÁSA 1. „Deákos műveltségű” álneves szatír szerez magának alantas élvezetet az I-KON-TÁR napló elindításával. Idézzük megtévesztő gondolat kísérletét: „Az I-KON-TÁR elnevezésű naplóban olyan verseket olvashatsz, amik kifordított játékai egyes feltöltött műveknek, és bizonyos írók arszpoétikájának görbetükröt tartó, humoros szösszenetek.” Ez szemenszedett hazugság. Az alább idézett első „verszat-írás” rögtön lerántja a leplet a kihízott arcú öntetszelgésről. „Nem a legjobb írásokat, írókat szemelem ki, hanem azokat, akik számomra érdekesek, ezek között persze lehetnek körberajongottak, és körberajongók.” Nem a legjobbakat? Dehogynem! Főleg a titkon az irigyelteket! Az emiatt utáltakat. Az emiatt kisebbíteni óhajtottakat, példa erre Stiller Kriszta a jelenlegi Dokk egyik legsikeresebb, legkarakteresebb szerzője. Idézzük a naplóíró vers-karikatúrnak hitt „öncsorgását”! Mekorra tévedés! „Illet(len)ő” azt hitte, hogy ha Stiller ellenpontnak felhasznált argó szavait utánozza, ha azok hatását „habosra vervén” (mindjárt az első sorban ott a „fecskefos”), e fermentációt felgargalizálva szétfröccsenti az abroszon, akkor eredményt könyvelhet el. Sajnos ennek épp az ellenkezője igaz. Mint tudjuk, az igazán jó karikatúrához nagyon alaposan meg kell ismerni a modellt, ahogyan Karinthy is tette mondjuk Kosztolányival. Az ő Így írtok ti verskarikatúrái ezért sikeresek. Magát a művészi hatást éri el több versparódiája, csak másképp. Mondjuk Adyt parodizálja, megborzongató furcsaságán keresztül, és a versparódián, röhögés közben, egyidejűleg meg is borzongunk (más szerzőnél meghatódunk stb.) Annyira találó a karikatúra, olyan lényeglátóan pontos. Álneves szatírnak nem adatott meg a lényeglátásnak ez a képessége. Irígységében nem hatol a „Stilleritás” mélyére, megakad a felszínnél. Argó szavak… csúnya szavak… Akkor támadni kell! Hogyan? Hát nem látja, hogy a magasztos közlés szép szavakkal szépet mondani akarása „kegyes zsákutca” lehet? Hogy az – egyik – ebből kivezető út talán a magasztos közlés csúnya szavak ellenpontjával lehet? Álneves Szatír azt hitte, az ellenpontként használt csúnya szavak túlgurgulázásával megsejteti a „Stilleritás” milyenségét. S közben minden művészet (zene stb.) egyik legnagyobb hatáselemét támadta valójában: magát a KONTRA PUNKTOT! Stiller sosem öncélú. Ő a szavaival mindig dolgozik, az argó szavaival pláne (s utána már azok dolgoznak helyette, ettől jó amit ír.) Naplóírót ezzel szemben a hübrisz kontraproduktívvá teszi. Így lesz rossz karikatúrájából valójában önrackép! Az ő jellemábrázoló arcképe. A saját kicsinyes tehetségtelenségéé. A KONTRA PUNKT meg nem értése ugyanis egyenlő a fogyatékkal éléssel. Nézzük meg ebből a szemszögből e száján defekálót, aztán foglalkozzunk fontosabb dolgokkal ”élénken élsz bennem, mint fecskefos a pólón szöveteim mélyére ittad be magad sörrel és konyakkal te spicces Apollón nélküled minden nap a sötétben ragad mint egy szürke hétfőn rég megrekedt naptár mióta elmentél, nem forgattak mások bár királynő lettem, szívem repedt kaptár de herék nélkül ők is oly problémások tükör előtt állok, a szájamból gin dől orgazmus kéne, hogy ne legyek hitszegett kívántam hármat a sprében lakó dzsinntől de bőrömhöz érve ő is csak szisszegett meggyűrt tesztcsík vagyok, mit az élet tesztel rámpisál, hogy értsem a disznóvicceket az erkélyen ülök most, nutellás testtel a tetőn macskák basznak, és én ciccegek” ------------ Ciccegj, öreg! Csak ciccegj!

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!