NAPLÓK: I-DOM-ÁR Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 12:48 Összes olvasás: 4870| 1. | [tulajdonos]: I-KON-TÁR I-DOM-ÁR | 2012-08-26 22:38 | AUGIÁSZ ISTÁLLÓJÁNAK KITAKARÍTÁSA 1.
„Deákos műveltségű” álneves szatír szerez magának alantas élvezetet az I-KON-TÁR napló elindításával.
Idézzük megtévesztő gondolat kísérletét:
„Az I-KON-TÁR elnevezésű naplóban olyan verseket olvashatsz, amik kifordított játékai egyes feltöltött műveknek, és bizonyos írók arszpoétikájának görbetükröt tartó, humoros szösszenetek.”
Ez szemenszedett hazugság.
Az alább idézett első „verszat-írás” rögtön lerántja a leplet a kihízott arcú öntetszelgésről. „Nem a legjobb írásokat, írókat szemelem ki, hanem azokat, akik számomra érdekesek, ezek között persze lehetnek körberajongottak, és körberajongók.”
Nem a legjobbakat? Dehogynem! Főleg a titkon az irigyelteket! Az emiatt utáltakat. Az emiatt kisebbíteni óhajtottakat, példa erre Stiller Kriszta a jelenlegi Dokk egyik legsikeresebb, legkarakteresebb szerzője.
Idézzük a naplóíró vers-karikatúrnak hitt „öncsorgását”! Mekorra tévedés! „Illet(len)ő” azt hitte, hogy ha Stiller ellenpontnak felhasznált argó szavait utánozza, ha azok hatását „habosra vervén” (mindjárt az első sorban ott a „fecskefos”), e fermentációt felgargalizálva szétfröccsenti az abroszon, akkor eredményt könyvelhet el.
Sajnos ennek épp az ellenkezője igaz.
Mint tudjuk, az igazán jó karikatúrához nagyon alaposan meg kell ismerni a modellt, ahogyan Karinthy is tette mondjuk Kosztolányival. Az ő Így írtok ti verskarikatúrái ezért sikeresek. Magát a művészi hatást éri el több versparódiája, csak másképp. Mondjuk Adyt parodizálja, megborzongató furcsaságán keresztül, és a versparódián, röhögés közben, egyidejűleg meg is borzongunk (más szerzőnél meghatódunk stb.) Annyira találó a karikatúra, olyan lényeglátóan pontos.
Álneves szatírnak nem adatott meg a lényeglátásnak ez a képessége.
Irígységében nem hatol a „Stilleritás” mélyére, megakad a felszínnél. Argó szavak… csúnya szavak… Akkor támadni kell!
Hogyan?
Hát nem látja, hogy a magasztos közlés szép szavakkal szépet mondani akarása „kegyes zsákutca” lehet? Hogy az – egyik – ebből kivezető út talán a magasztos közlés csúnya szavak ellenpontjával lehet?
Álneves Szatír azt hitte, az ellenpontként használt csúnya szavak túlgurgulázásával megsejteti a „Stilleritás” milyenségét. S közben minden művészet (zene stb.) egyik legnagyobb hatáselemét támadta valójában: magát a KONTRA PUNKTOT!
Stiller sosem öncélú. Ő a szavaival mindig dolgozik, az argó szavaival pláne (s utána már azok dolgoznak helyette, ettől jó amit ír.)
Naplóírót ezzel szemben a hübrisz kontraproduktívvá teszi.
Így lesz rossz karikatúrájából valójában önrackép!
Az ő jellemábrázoló arcképe. A saját kicsinyes tehetségtelenségéé. A KONTRA PUNKT meg nem értése ugyanis egyenlő a fogyatékkal éléssel.
Nézzük meg ebből a szemszögből e száján defekálót, aztán foglalkozzunk fontosabb dolgokkal
”élénken élsz bennem, mint fecskefos a pólón
szöveteim mélyére ittad be magad
sörrel és konyakkal te spicces Apollón
nélküled minden nap a sötétben ragad
mint egy szürke hétfőn rég megrekedt naptár
mióta elmentél, nem forgattak mások
bár királynő lettem, szívem repedt kaptár
de herék nélkül ők is oly problémások
tükör előtt állok, a szájamból gin dől
orgazmus kéne, hogy ne legyek hitszegett
kívántam hármat a sprében lakó dzsinntől
de bőrömhöz érve ő is csak szisszegett
meggyűrt tesztcsík vagyok, mit az élet tesztel
rámpisál, hogy értsem a disznóvicceket
az erkélyen ülök most, nutellás testtel
a tetőn macskák basznak, és én ciccegek”
------------
Ciccegj, öreg! Csak ciccegj!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
