NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-05-21 08:24 Összes olvasás: 267808| 686. | [tulajdonos]: tájékoztató | 2019-09-26 05:53 | Tájékoztatás!
Hat remek alkotás érkezett eddig.
Plusz egy extra.
Beküldőjének üzenem, semmi gond a javítással, nyugodtan ha úgy érzi, megjelenéséig változtathatja.
Viszlát!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 685. | vajdics: végső állapot | 2019-09-26 00:24 | Sajnálom, hogy ennyit variálok, de kis extrából végül nagyon komoly írás lett, úgy érzem, most már eléggé gatyába ráztam, ezért szeretnék inkább azzal pályázni, legyen a másik az extra.
Tehát:
Vajdics Anikó: Gyere, Anya, add a kacsódat
Igen, Anya, tudom, hogy sokat szenvedtél.
Tőlünk, Apától, a sógornőidtől, az orvosoktól,
a politikusoktól, a szomszédoktól, az egész kurva,
kibaszott világtól, de a leginkább önmagadtól.
Egyszer majd mindenkinek szépen megbocsátasz,
mert mindenki szépen bocsánatot kér tőled. Te is,
önmagadtól. Vagy nem? Később majd nyugodtan
beszélhetünk erről is, nem bánom, a gyermeked
vagyok, a legkevesebb, amit érted tehetek, hogy
szóba állok veled, de most fontosabb dolgunk van.
Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már nem emlékszel.
Mindegy, ki építette, miért kezdte el, s honnan volt
olyan sok téglája, a habarcsról nem is beszélve, a
lényeg az, hogy felépült, és azóta mi innen nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva, Anya!
Téged ez nem zavar? Engem igen. Néha elképzelem,
hogy a téglák közt, a habarcsban találok egy rést,
és ahogy kikukucskálok rajta, megjelenik előttem
a város látképe középen a templomtoronnyal,
a háttérben a hegyekkel, látom, ahogy megy le
a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak az első csillagok,
de hirtelen összemaszatolódik a látvány, mert
a képzelet az csak képzelet, Anya, és nekünk
fogalmunk sincs, mi zajlik valójában odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit az ágy alatt, amin hónapok
óta fekszel. Egy létrát. Nem tudom, ki rakta
oda, vagy, hogy odarakta-e valaki egyáltalán,
talán ott volt mindig is, csak mi nem vettük
észre, de, Anya, képzeld, én arra gondoltam,
hogy, ha már így előkerült ez a létra, mit
szólnál, ha most odatámasztanánk a falhoz,
felmásznánk a tetejére, és kinéznénk róla
a nagyvilágra? Tudom, tudom, hogy neked
az ilyesmi már nem megy olyan egyszerűen,
hogy mindened fáj, és hogy más azt el sem
tudja képzelni, milyen nyomorúságos dolog
a szenvedés, de, ha megígérném, hogy vigyázok
rád? Ha fognám a kezed, amíg fellépkedsz, és
támasztanám a derekad, ha már fent vagy?
Olyan jó lenne, Anya! Úgy utálom már, hogy
a Remény számunkra csak egy üres szó. Na,
gyere, Anya, ne kéresd magad, add a kacsódat!
EXTRA: Vajdics Anikó: Hejjehujja (álnemzethy/álnépiesh)
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa ötlet- s hormonszegény,
reményfüggő álszökevény.
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja?
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem láthatják, csak a szkájpon?
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 684. | Szilasi Katalin: vers | 2019-09-26 00:06 | Szilasi Katalin
Idill
Anya.
Anya meg apa.
Anya meg apa meg gyerek.
Fotók.
Család a falon.
Nincs látkép, messze a nagyvilág.
Egy kacsónyi a
remény.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 683. | vajdics: extra-javított | 2019-09-25 21:58 | Szóismétlés miatt az extrámat javítani kellett, bocsánat.
Na, gyere, Anya
Igen, anya, tudom, hogy sokat szenvedtél,
Tőlünk, Apától, a szomszédoktól, az egész
kurva, kibaszott világtól, még magadtól is.
Egyszer majd mindenki szépen bocsánatot
kér. Bocsánatot kérsz magadtól. Vagy nem.
Később majd erről is beszélgetünk, oké, ez
a legkevesebb, amit érted tehetek, hiszen
a gyermeked vagyok, de most más dolgunk
van. Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már te
sem emlékszel. Mindegy ki építette, miért
kezdte el, és hogy honnan a fenéből volt
annyi téglája, a habarcsról nem is beszélve,
a lényeg az, hogy felépült, és azóta mi nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva,
Anya! Téged ez nem zavart soha? Néha el-
képzelem, hogy a téglák közt a habarcsban
találok egy rést, kinézek rajta, és megjelenik
előttem a város látképe középen a templom-
toronnyal, a háttérben a hegyekkel, látom,
ahogy megy le a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak
az első csillagok, de hirtelen összezavarodik
a kép, mert a képzelet az csak képzelet, Anya,
és nekünk fogalmunk sincs, mi zajlik odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit: egy létrát. Az ágy alatt. Nem
tudom, ki rakta oda, vagy, hogy odarakta-e
valaki egyáltalán, talán mindig is ott volt,
csak mi nem vettük észre. Mit szólnál, ha
azt a létrát most szépen odatámasztanánk
a falhoz, felmásznánk rá, és kinéznénk róla
a világra? Tudom, hogy ez neked nem olyan
egyszerű, hogy mindened fáj, és hogy másnak
elképzelése sincs arról, mennyi nyomot hagy
a testen a szenvedés. De ha vigyáznék rád?
Ha fognám a kezed, támasztanám a derekad?
Olyan jó lenne, úgy utálom már, hogy a remény
számunkra csak egy üres szó. Na, gyere, Anya,
add a kacsódat, ne kéresd magad tovább!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 682. | vajdics: EXTRA | 2019-09-25 21:54 | EXTRA
Vajdics Anikó: Na, gyere, Anya
Igen, anya, tudom, hogy sokat szenvedtél,
Tőlünk, Apától, a szomszédoktól, az egész
kurva, kibaszott világtól, még magadtól is.
Egyszer majd mindenki szépen bocsánatot
kér. Bocsánatot kérsz magadtól. Vagy nem.
Később majd erről is beszélgetünk, oké, ez
a legkevesebb, amit érted tehetek, hiszen
a gyermeked vagyok, de most más dolgunk
van. Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már te
sem emlékszel. Mindegy ki építette, miért
kezdte el, és hogy honnan a fenéből volt
annyi téglája, a habarcsról nem is beszélve,
a lényeg az, hogy felépült, és azóta mi nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva,
Anya! Téged ez nem zavart soha? Néha el-
képzelem, hogy a téglák közt a habarcsban
találok egy rést, kinézek rajta, és megjelenik
előttem a város látképe középen a templom-
toronnyal, a háttérben a hegyekkel, látom,
ahogy megy le a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak
az első csillagok, de hirtelen összezavarodik
a kép, mert a képzelet az csak képzelet, Anya,
és nekünk fogalmunk sincs, mi zajlik odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit: egy létrát. Az ágy alatt. Nem
tudom, ki rakta oda, vagy, hogy odarakta-e
valaki egyáltalán, talán mindig is ott volt,
csak mi nem vettük észre. Mit szólnál, ha
azt a létrát most szépen odatámasztanánk
a falhoz, felmásznánk rá, és kinéznénk róla
a világra? Tudom, hogy ez neked nem olyan
egyszerű, hogy mindened fáj, és hogy másnak
elképzelése sincs arról, mennyi nyomot hagy
a testen a szenvedés. De ha vigyáznék rád?
Ha fognám a kezed, támasztanám a derekad?
Olyan jó lenne, úgy utálom már, hogy a remény
számunkra csak egy üres szó. Na, gyere, Anya,
kérem a kacsódat, ne kéresd magad tovább.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 681. | Simf: Játék | [tulajdonos]: játék | 2019-09-25 17:55 | Simf
Talán, ha újra
Aludj csak drága gyermek, aludj.
Addig anya, és apa dolgozik.
Tudod, anya nem kíméli kis kacsóját,
nappal a pénztárgépet püföli,
este pedig mos, főz, vasal, takarít,
az ágyban is tudja a dolgát.
Apa is álló nap hordja a cementes zsákokat,
este pedig, megváltja a világot.
Sosem adhatjuk fel a reményt,
hogy egyszer más látképre ébredünk.
Te meg csak aludj, drága gyermek.
Várjuk az eljöveteledet.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 680. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2019-09-25 17:25 | Írtam, címeztem, beküldöm bár szigorúan véve a pályázmanyom renonsz. Legfeljebb majd diszkvalifikáltok:)
Francesco de Orellana
belepte a por
a gyermek végül beállt a sorba
apa most már büszke lehetne rá
ha anya el nem zavarta volna
réges-rég
a világ köszöni szépen megvan
jól mutat rajta a festett látkép
egy valami hiányzik azonban
a remény
mindig minden ugyanaz folyton körbe jár
az óra ketyeg az idő lassan telik
"a Kacsó(h) Pongrác utca következik" | |
| 679. | [tulajdonos]: eddig | 2019-09-25 16:17 | Tájékoztatás!
Három pályamű érkezett eddig, Oláh Imre szavaira. Megmondhatom, hogy homlokegyenest különböző alkotások. Nagyon tetszenek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 678. | Oláh Imre: Család | 2019-09-25 14:15 | Oláh Imre: Család
ezek egyszerű szavak:
apa, anya, gyermek
mégis bennük áll a világ
gondolhatnád egy versben
nem is ünnepelnek
pedig mindenünk a család
segítő kezet nyújt ráncos kacsón
benne látkép a remény
elkísért úton temetetlen áll
mint hegyen kápolna
réten virág
kabáton gomb
küszöbön út
bűnben esély | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 677. | vajdics: javított | 2019-09-25 12:46 | Vajdics Anikó: Hejjehujja – álnemzethy álnépiesh
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa ötlet- s hormonszegény,
reményfüggő álszökevény.
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja?
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem láthatják, csak a szkájpon?
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
