| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-05-22 02:23 Összes olvasás: 2679515479. | [tulajdonos]: Helyzet? Jelen! Tés? | 2022-05-25 20:56 | Az elmúlt napok dinamikus fejlődése sajnos megakadt, továbbra is 3+1 pályázmámynál járunk (from the usual suspects)...várunk.... | |
5478. | [tulajdonos]: mennyit nőtt a kis... | 2022-05-24 20:13 | Jött egy újabb pályázmány már 3+1 nél járunk, és egy helyes megfejtvény is. Természetesen nem haragszom a névcseréért ezért építettem be a régi teljes nevem végére. Kotkoda beépítésén még morfondírozok | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül5476. | Moha: bocsánat | 2022-05-24 08:31 | Drága Francesco de Orellana de la don Bazilio Kukory Mandiner Betamax Roller Katalin!
Kérlek ne haragudj, egy játéknyi csúszásban lehetek.
Nagyon tetszik az új neved. ( De ha már Kukory, akkor hol a Kotkoda??- ha elfojtod magadban az animát, akkor zsémbeskedni fog)
Moha | | Olvasói hozzászólások nélkül5475. | Szilasi K.: vers | 2022-05-23 22:59 | Szilasi Katalin
Lovagsors
Kivénhedt ló s lovag poroszkál, nem üget. Avar ropog, kopasz fasor a bús liget.
A kastély zárva van, süket csönd ülte meg. Rémmesét sző halkan anyó, a jó öreg.
Rozsdás a zár, enged. Itthon lovag s lova. Csorba már a fegyver. Meghalni jött haza. | |
5474. | [tulajdonos]: fej lődés | 2022-05-23 18:57 | Ugrásszerű fejlövést tapasztaltam. Érkezett két pályázmány (sőt én is faragtam egyet de azt inkább hagyjuk). Jött egy megfejtmény is: a forrásként használt vers költőjèt és címét is eltalálta ( A játékvezető személyét viszont nem, pillanatnyilag ugyanis még nem vagyok Katalin...bár úgyis személyit kell újítanom...majd intézkedem :)) Várom a további pályázmányokat/megfejtvényeket stb. Üdvözlettel Francesco de Orellana de la don Bazilio Kukory Mandiner Betamax Roller Katalin | | Olvasói hozzászólások nélkül5473. | vets: vers | 2022-05-23 14:09 | Ötvös Németh Edit
szorosan fonva
a várkastély most csendes a király kimenőt adott a pórnép arca ragyog csak egy vén süket lovag üget körbe közben hű kutyája csahol mellette a tükörben ócska fellegek tekerednek rongycsomóba rémképeket idéznek a falak alabástrom a liget tejfehér a széle kísértetek járnak benne karöltve a hideg fényben
| | Olvasói hozzászólások nélkül5472. | Moha: pályázmány | 2022-05-23 12:00 | Kedves Katalin, szerintem a feladvány vers ez: Tóth Árpád: Kastély és temető
Moha
Meseterápia
Hamut látok kastélyterem helyett, ma nem keringek veled, szép lovag. Hiába sírok, süket bokromat hiába öntöztem, csak rémeket
lökött elém. Nem mindegy az, hogyan kívánunk,és nem voltam rendszeres a sírásban sem. Azt meg nem lehet hol itt, hol ott. Csak szépen, pontosan,
ahogy a vénebb csillagok ügetnek, ahogy elkékül lapja a füzetnek, ahogy a vad figyel gallyak neszére.
Ha lenne egy helyem, ligetbe rejtve, s időm ha lenne, egy hosszú keservre, átléphetnék-e egy másik mesébe?
| |
5471. | [tulajdonos]: helyzetjelentés | 2022-05-22 18:25 | A jó hír hogy az elmúlt egy napban a beküldött versek száma nem csökkent így maradt 0. Remélhetőleg ez után az erős kezdés után tudunk még erősíteni, és holnap már növekményről számolhatok be. | | Olvasói hozzászólások nélkül5470. | Edit: megfejtés | 2022-05-21 17:41 | Bocsánat, Kati elfelejtettem feltenni.
Füst Milán
Önarckép*
Horgaselméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr… S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, Megvetéssel fordítom el akkor a fejem… Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, – mint az arabs szamár, Ki megszagolván honni földjét, uj ösvényre fordul hirtelen, – Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. És nem az öröm útját választottam én sem, – ám a kopár sivatagét, Hol vörös a földek szintje s nem legelész semmiféle nyáj, – De hol majd megpróbáltatik, ki mit bir el? S ha nem ád ott az égi Atya enni, azt kitartom-e? S a szomjuságtól majd jajongok-e? S a bitangságban majd, hogy elbitangolok-e? S minden tudásban kerestem egyre új tudást S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket S hol világos volt az ég, nagyobb világolást S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet… Ugy látom, öregember én már nem leszek. S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán De gúnytól félek s elbuvok magamba. Négy izzó fal mered reám csupán, – Az Úristennek vörhenyes haragja, – Majd bólogatva, lassan elmegyek. S mint ki régen hordja már szivében a halált, – Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga S ki birót ment el keresni, de nem talált. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|