| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-05-21 04:13 Összes olvasás: 2677877082. | [tulajdonos]: játék | 2024-02-20 09:53 | Köszönöm Fran, tényleg itt a kulcs. Akkor, kedves Játszótársak, indítom a játékot.
A szavak: magány, cseresznye, isten, előtűnik, láncol, reggel, kedv
Határidő: február 28.
Szép napot: Moha
| | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül7080. | Moha: játék | 2024-02-19 10:20 | Kedves Játszótársak!
Köszönöm a szavazatokat, ha lesz kulcsom indítom a játékot. Remélem Simf is csatlakozni fog! Üdv: Moha | | Olvasói hozzászólások nélkül7079. | Annuska: ami-kimaradt | 2024-02-18 16:27 | Az előző játék szavait az alábbi versből kölcsönöztem:
Reményik Sándor: Az építész fia
"Az építészet megfagyott zene." Apámban a muzsika megfagyott. Nem lírizált. Arányok érdekelték, S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok. Az én fejembe, bárhogy erőltették, Nem ment a számtan s geometria. Álom-part felé hullámzott a vérem, És költő lett az építész fia. Sokáig azt hittem, a dal egészen Anyám lelkén át sugárzott belém, Tűzhely-oltáron feláldozott vére Lappangó cseppje minden költemény. A nem sejtett apai örökségre Eszméltet most mások ajkán a szó: "Bár lelke lágy, a verse vas-szilárd, Nem áradozó, nem is olvadó Ő az építők fajából való." Én építész!... a versek építésze!... Apám, nézd titkos törvényét a vérnek: Oly távoleső mesterségeink Valahol látod, mégis összeérnek. Való igaz: én is csak építettem, Egy-egy sor vas-traverzét róttam át A vers-épületen, - és megvetettem A fölösleges ornamentikát. Való igaz: mindíg volt alapom, A mélybe ástam szigorú falat. Úgy hágtam emeletről-emeletre, S szerettem a nagy, nemes vonalat. Való igaz: mindíg volt teteje Költeményemnek - s néha tornya is, S nem játékból, de azért építettem, Hogy lelkek lakhassanak abban is. Való igaz: bennem sem olvadott Egészen fel a megfagyott zene. De vámon vesztve, réven nyertem én, S versem gátja lett versem ereje. Én építész... a versek építésze... Örvénylő, mély törvénye van a vérnek: Új formát ölt és más dimenziót... Apám, köszönöm ezt az örökséget. Kolozsvár, 1927 január | | Olvasói hozzászólások nélkül7077. | [tulajdonos]: eredmény | 2024-02-18 12:37 | Kedves Hetedíziglenesek!
Köszönöm a játékot és a szavazatokat. A legtöbb pontot (3-at) Moha kapta. További szép vasárnapot! Annuska
1. Moha: Nénike – Edit: 1, Kriszta:1, Fran:1
Kórházba vitték délben a nénikét. Mentősfiúk jöttek, felemelni őt, s hozták le lassan, nagykabátban. Két emelet lefelé, utolszor.
Könnyű örökség, kósza derűje szállt hordszéke mellett, ferde mosollyal ült, már karja sem mozdult arányos konytba simítani szürke tincsét,
s vállára hullámzott, szabadon, miként lappangva élő, távoleső gyerek- korában. Gyöngén összeértek szirmai, mint a virágnak este.
2. (szerző: argumentum): Les mal du Fleurs – Filip: 1,
Arányokat számol ujjain az ember, ki szirten áll, és újra elhiszi hogy a párhuzamosok összeérnek.
Mert odalenn az utcán hullámzik, és nőttön nő, de még pár emelet.
De elér, föl a szája magasáig, és az antik örökség oda lesz.
Elúszik minden, a távoleső igék, elúsznak a rég lappangó virágok, hogy kinyíljanak a sár tengerén.
3. Ötvös Németh Edit: örökség – Moha:1, argumentum: 1
összeért a talpunk nyáron a meggyfa alatt feküdtünk amíg el nem árultad anyánknak hogy nem dolgozom aránytalanul osztotta a munkát neked semmit nekem mindent is el kellett végeznem hullámzott a mogyoróbokor mikor a lappangó betegség előtört belőle éreztem hogy anyánk nyála imakönyvízű emeletes házat álmodott egy távol eső vidéken az örökségét te kaptad és én nem irigyeltem
4. Szilasi K.: Vihar előtt
Forró levegőben hullámzik a nyár. Viharelőző, emeletnyi a csönd. Ahol összeér az éggel a föld, a távoleső hegyek csúcsa kihasítja egy nagy, fekete felhő hasa alját. A völgyben föltámad az ember ősi öröksége, a lappangó félelem. Elbújik, aki él, hiszen annyira aránytalan lenne a harc a viharral.
5. Francesco de Orellana: furastrand – Szilasi:1
pedig a tenger alig hullámzik ez sem magasabb mint két emelet a távoleső part nem is látszik összeér így is lassan betemet lappangó kór idegekkel játszik az arány ma csak fordított lehet valaki zavarosban halászik az örökség mindent helyretehet
| | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|