| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-05-21 02:12 Összes olvasás: 267778Olvasói hozzászólások nélkül| 7085. | Edit: vers | 2024-02-21 15:56 | Ötvös Németh Edit
szigetek között
magányos pálma borul ferdén
dől a homok hártya vára lerántja
mindig üres a marok
másra mutogat aki
nem fél és mindig így élt
előtűnnek újra a csontok
piszkos fehér a vázuk
nászuk a széllel
teljesedik
kövér cseresznye a koktélos pohárban
pörög a szívószál alatt
reggel kedvtelen macskajaj
lesz a panasz
az ima nem segít
Isten nem láncol bárhová
magát teszi börtönbe
valahová
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7084. | argumentum: pályamű | 2024-02-21 13:10 | (szerző: argumentum)
akkor
Isten rosszkedvű volt,
magányos, világosságra
vágyott, legyen hát
pirkadat, egyetem.
Isten jókedvű most,
éppen semmit se tesz
csak köpködi a cseresznye
magjait, kinőnek a fák.
Isten komolytalan,
csipkebokor ruhája libben,
előtűnik - eltűnik,
csábít, divatot teremt.
Isten, hogy elálmosult
leláncolja a fényt,
ne harapjon senkibe, horkol,
álmodja az újabb reggelt. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7083. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2024-02-20 11:39 | Elkészült a pályázmányom
Francesco de Orellana
visszkép
jó kedv semmi más
cseresznye érik
nem jön több csapás
ha előtűnik
az isten talán
közben eltűnik
reggel a magány
magához láncol
úgy sem bántanám | |
| 7082. | [tulajdonos]: játék | 2024-02-20 09:53 | Köszönöm Fran, tényleg itt a kulcs.
Akkor, kedves Játszótársak, indítom a játékot.
A szavak:
magány, cseresznye, isten, előtűnik, láncol, reggel, kedv
Határidő: február 28.
Szép napot: Moha
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7080. | Moha: játék | 2024-02-19 10:20 | Kedves Játszótársak!
Köszönöm a szavazatokat, ha lesz kulcsom indítom a játékot.
Remélem Simf is csatlakozni fog!
Üdv: Moha | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7079. | Annuska: ami-kimaradt | 2024-02-18 16:27 | Az előző játék szavait az alábbi versből kölcsönöztem:
Reményik Sándor: Az építész fia
"Az építészet megfagyott zene."
Apámban a muzsika megfagyott.
Nem lírizált. Arányok érdekelték,
S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.
Az én fejembe, bárhogy erőltették,
Nem ment a számtan s geometria.
Álom-part felé hullámzott a vérem,
És költő lett az építész fia.
Sokáig azt hittem, a dal egészen
Anyám lelkén át sugárzott belém,
Tűzhely-oltáron feláldozott vére
Lappangó cseppje minden költemény.
A nem sejtett apai örökségre
Eszméltet most mások ajkán a szó:
"Bár lelke lágy, a verse vas-szilárd,
Nem áradozó, nem is olvadó
Ő az építők fajából való."
Én építész!... a versek építésze!...
Apám, nézd titkos törvényét a vérnek:
Oly távoleső mesterségeink
Valahol látod, mégis összeérnek.
Való igaz: én is csak építettem,
Egy-egy sor vas-traverzét róttam át
A vers-épületen, - és megvetettem
A fölösleges ornamentikát.
Való igaz: mindíg volt alapom,
A mélybe ástam szigorú falat.
Úgy hágtam emeletről-emeletre,
S szerettem a nagy, nemes vonalat.
Való igaz: mindíg volt teteje
Költeményemnek - s néha tornya is,
S nem játékból, de azért építettem,
Hogy lelkek lakhassanak abban is.
Való igaz: bennem sem olvadott
Egészen fel a megfagyott zene.
De vámon vesztve, réven nyertem én,
S versem gátja lett versem ereje.
Én építész... a versek építésze...
Örvénylő, mély törvénye van a vérnek:
Új formát ölt és más dimenziót...
Apám, köszönöm ezt az örökséget.
Kolozsvár, 1927 január
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7077. | [tulajdonos]: eredmény | 2024-02-18 12:37 | Kedves Hetedíziglenesek!
Köszönöm a játékot és a szavazatokat. A legtöbb pontot (3-at) Moha kapta. További szép vasárnapot! Annuska
1. Moha: Nénike – Edit: 1, Kriszta:1, Fran:1
Kórházba vitték délben a nénikét.
Mentősfiúk jöttek, felemelni őt,
s hozták le lassan, nagykabátban.
Két emelet lefelé, utolszor.
Könnyű örökség, kósza derűje szállt
hordszéke mellett, ferde mosollyal ült,
már karja sem mozdult arányos
konytba simítani szürke tincsét,
s vállára hullámzott, szabadon, miként
lappangva élő, távoleső gyerek-
korában. Gyöngén összeértek
szirmai, mint a virágnak este.
2. (szerző: argumentum): Les mal du Fleurs – Filip: 1,
Arányokat számol ujjain az ember,
ki szirten áll, és újra elhiszi
hogy a párhuzamosok összeérnek.
Mert odalenn az utcán hullámzik,
és nőttön nő, de még pár emelet.
De elér, föl a szája magasáig,
és az antik örökség oda lesz.
Elúszik minden, a távoleső igék,
elúsznak a rég lappangó virágok,
hogy kinyíljanak a sár tengerén.
3. Ötvös Németh Edit: örökség – Moha:1, argumentum: 1
összeért a talpunk nyáron
a meggyfa alatt feküdtünk
amíg el nem árultad anyánknak
hogy nem dolgozom
aránytalanul osztotta a munkát
neked semmit nekem mindent
is el kellett végeznem
hullámzott a mogyoróbokor
mikor a lappangó betegség előtört belőle
éreztem hogy
anyánk nyála imakönyvízű
emeletes házat álmodott
egy távol eső vidéken
az örökségét te kaptad
és én nem irigyeltem
4. Szilasi K.: Vihar előtt
Forró levegőben hullámzik a nyár.
Viharelőző, emeletnyi a csönd.
Ahol összeér az éggel a föld,
a távoleső hegyek csúcsa kihasítja
egy nagy, fekete felhő hasa alját.
A völgyben föltámad az ember
ősi öröksége, a lappangó félelem.
Elbújik, aki él, hiszen annyira
aránytalan lenne a harc a viharral.
5. Francesco de Orellana: furastrand – Szilasi:1
pedig a tenger alig hullámzik
ez sem magasabb mint két emelet
a távoleső part nem is látszik
összeér így is lassan betemet
lappangó kór idegekkel játszik
az arány ma csak fordított lehet
valaki zavarosban halászik
az örökség mindent helyretehet
| |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
