| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-01-24 05:29 Összes olvasás: 440790| 7951. | [tulajdonos]: szavazásra | 2025-10-26 23:57 | Kedves Játékostársaim!
Öt vers született, megfejtés egy sem, szavazzatok!
1.
Idegenben
A vándor batyujában vízbefúlt fényképek,
az otthon ízeinek emlékétől összeszaladt nyál,
hunyorgó büszkesége üszkei, és lompos félelem,
nyirkos homloka mögé most ólálkodik be
a -lehetne még rosszabb is- igazsága,
mert egyetlen birtoka immár önnön fáradtsága,
és a csupán majd vele együtt megsemmisülő
remény, hogy egyszer még hazajut.
2.
éjszakai rémségek
nyirkos fűvön
lompos oson
fogsora közt vér
hunyorog a Hold
ilyenkor
a sok csillaggyerek fél
fáradtság a szemem körül
póknyál ezer ránca között
bújik meg a tél
ólálkodó tétovaság vagyok
batyuba kötöm kedvem
nem marad más csak a félsz
3.
sajátősz
nyirkos idő ólálkodik
lompos farka a földig ér
hunyorog a szürke fényben
a fáradtságtól alig él
üres batyu és pár csepp nyál
már nem hiszi hogy hazaér
4.
Hát.
Hát, ezek őszi szavak, hunyorognak fénytelenül, mint
lompos, nyirkos szőr. Így három szó pipa, és már
itt ólálkodik - egy kissé fáradtan - a többi.
Nem kissé, igazából tökrekivannak, a nyelvük
lóg, nyáluk már szétáztatta a versfüzetem. Most
is hazudok, mert gépbe ütöm szavaim. Batyuként hor-
dom - do- dom ezt a nagyotmondó, színezni igyekvő
alkatot, elfáradva, idétlenkedve, dehát…
5.
A temetőkertben
Fáradtak már
a lompos, őszi fák.
A fonnyadt levélbatyut
ledobják magukról.
Ökörnyál ólálkodik
a hunyorgó fényben,
a bokrok pucér ágait
befonja.
Az elmúlás öreg, fanyar szagába
vegyül a nyirkos föld
kesernyés illata.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
