NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-01-16 04:28 Összes olvasás: 438220| 7821. | [tulajdonos]: staféta | 2025-08-07 11:00 |
(cukorgyár, pusmogtak, karikák, egypár, képtelen, foltokkal, képtelen)
Kedves Játszótársak!
Szilasi Kataliné a staféta. Én nem leszek most egy darabig. Mindenkinek köszönöm a játékot, és ne feledjétek: itt nincs vesztes. (Azt külön köszönöm, hogy a legtöbben nem felejtették el a versük elé írni a nevüket.) Annus
1. Ötvös Németh Edit – 1 pont
senki nem tudta biztosan
a cukorgyárban szénné égtek
a vaníliáskarikák
egypáran pusmogták hogy direkt
kapcsolta valaki erősre a hőt
- képtelenség !- szaladt körbe-körbe a művezető
akár egy kutya ami a saját farkát kergeti
mégis elvittek valakit
testét szilvaszínű foltok lepték
túlélte
2. Szilasi Katalin: Melasz - 1,5 pont
A panelvárost beborítja
a cukorgyár vastag melaszszaga.
Beszivárog ajtón, ablakon,
belebújik az erkélyen száradó ruhákba.
A csenevész lombú fák alatti padon
üldögél egypár megfonnyadt öreg.
Arról pusmognak,
hogy képtelenek lesznek
túlélni az őszt, a telet.
Odafenn a felhők,
akár a hullafoltok,
pettyezik az eget.
Köztük a nap megsárgult karika
egy elemista diák rajzfüzetében.
3. Kránitz Laura: (Cukorgyári) capriccio
karikák
szem alatt
beszédes elemek
túlélte
ezt is
a testtudat
képtelen foltokkal
egypár-kétpár
mit számít mennyi
pusmogtak mögötte
ez élet csak ennyi?
*
a szellem birodalma varázslat
ha nem -keserű mézet zabáltat
4. Francesco de Orellana: "a nulladik vágányon gép közlekedik..." - 1 pont
hogy a macskák pusmogtak
vagy a puskák macsmogtak
már nem emlékszem
csak egypár foszlány
emlékmaradék
ennyi ami túlélte
a macskák pusmogtak
a puskák macsmogtak
én csak küzdök esélytelenül
a lemoshatatlan foltokkal
képtelen helyzetekkel
karikák a szemem alatt
a macskák meg a puskák
meg a reményhal maradt
végül a cukorgyár is bezár
és már a kutya sem harap
5. Annuska: Valami ma sem - 1, 5 pont
tóparton ültem
életképtelen
agyszüleményeim
jártak a fejemben
édes önáltatások
mézes maszlagok
melaszhamukák
sziruppal leöntött semmik
fújt a szél
karikákat rajzolt a tó tükrére
a csónakház falán fényfoltokkal
flörtölt a lemenő nap
a költészet nem cukorgyár
pusmogta a nádasban
egypár száz levél
keserű íz öntötte el a számat
valami ma sem élte túl
bennem a locsogást
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
