Hetedíziglen: játék

Hetedíziglen bloggernek 8 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-15 14:46 Összes olvasás: 377795

Korábbi hozzászólások:

6868.	[tulajdonos]: játék	[tulajdonos]: Játék	2023-11-22 21:03
Kedves Játékosok, hozom a termést. Örülök, hogy ilyen sok pályamű született, és a forrásra is hárman is ráleltek. (erre egyébként még van lehetőség!) Emlékeztetőül a szavak: száj, haza, föld, kéz, bolyong, leborulnak, soha Jó szavazást! Simf 1. A hazámat elhagytam, s most bolyong a lelkem Szájam e földet soha nem gyalázza Kezem szívemre teszem: szerettem otthonom De vissza nem találok, s mikor átléptem határát Leborultak utánam a szomorúfüzek. 2. a temetőnél balr...ja nem...ott már nem kell a föld alatti mozgalom lassan a felszínre kerül a szelleme még itt bolyong mielőtt a mélybe merül szabad a száj szabad a kéz csak a falak nem mozdulnak pedig haza akkor érnék amikor majd leborulnak soha ne mondd azt hogy soha és a miértjét se kérdezd úgyis belep majd a moha mire azt hiszed hogy érted 3. Bolyongónak hazája, mire ráborulhatna keze, szája, soha-föld. 4. Borulások Van haza, van soha, száj, be nem áll. Van kéz pötyörészget. Volt leborult unokánk, lesz ki bolyong, s kiborul. 5. egymáshoz érve leborulnak sorban a fáradt földi évek harangszó hallik a bércek is zenélnek hazaér a száj nem bolyong már soha idegen ajkak között tótágast áll az idő aranykarikát fújnak a kézre a csillagködök 6. Lassú kocsis Lassú kocsis a mi hazánk, a fényes föld kerekén zötyögünk, te kísértesz. Így vagyunk mi, soha nagyok érlelve, érvelve... Fölvonulnak a gonoszok az égre. Kéz a kézben állunk ki a hidegbe, meztelenül, fagyokra se figyelve. Kilesnek az arra lakók, mi fűthet... Mi fűthet? A szerelem tüze, ami megéget. Szájára vesz a nagyvilág, ha fényes földjén bolyong szívem és te kísértesz. Így leszünk mi, soha nagyok érlelve, érvelve. Leborulnak a gonoszok a mélybe. Kéz a kézben állunk ki a hidegbe, meztelenül, fagyoktól se ijedve. Kilesnek az arra lakók, mi fűthet... Mi fűthet? A szerelem tüze, ami megéget. 7. NATURA Haza az, ami engem választott, vagy én őt? Nyári alkonyokon könnyű vagyok, amikor talpig koszosan a kis fehér házam felé lépdelek.A föld színei a melegbarnák árnyalatai.Ha valaki kérdezi merre visz az utad, egyszerű a válaszom - Hazafelé, ahol az erdő a saját valóságom, szobám falát árnyak keretezik a föld gyengéden ráz ha nyakamon esőcsepp szánkázik... és a tizenhárom platán -Magritte pipái - erőt adnak. A platánok mindig vidáman intenek ..lassúdad lebegés sétámon. Nagyanyám szavai jutnak eszembe egyetlen verse. "Ne dícsérd napodat, míg nem lett este, és estéidet mielőtt éjjé vált, ne szólj az éjszakákról, míg a reggel ködűző színeivel fel nem szállt" A gyaloglás egyfajta nyugalom megtapasztalása, a tiszta élet egyik formája." Kezem barnul a napnak sugarától. Szeretem a szelet.A szél füvekben nyugszik megtörve kalászait. A száraz téli füvek a szálviharnak is nehezek, vad csókot ad megvetéssel. Száj kiszárad a portól a víz elvesztésétől. Szomjam oltom. Hátizsákom vizet rejt, sohasem mást.. Banános csokit mert 5 óra alatt nem érzek éhséget. Áramlat. Ki nem érzi az erdőben, hogy ott él igazán? A tűlevelű fák amik sosem karácsony formájúak, miket gyermek kéz rajzol papírra. Ha vénülnek, göcsörtösek, száradnak amikor a nedv megáll bennük repedeznek, várják a felhőket a gomoly hoz megváltást ideig óráig. Először levelük hal. Holtidő. A gyökér enged a Föld hívásának egyszerre sírni kezd a fa. Nyekereg.. Búcsúzik a földtől -nagy csend marad utána. Láttál dőlni fát? Minden elhalkul ekkor. A madarak ijedtek, és elhagyják fészküket utódaik a fát követik. Elpusztulnak. Az ember elfelejtette, hogy fák uralták a világot. Ahová először fektetik a kisembert az a bölcső. A fa a te növésed. Meghallod Jószél fújását A szent fák sámánjairól olvasol, kik arany sarlóval fagyöngyöket szakítottak ünnepeik előtt. Amikor szerelmes leszel a fehér fa törzsébe karcolod a szívet és szerelmed nevét. Az ember nem élhet csak emberek között. A fára szüksége van a földnek, szüksége a fák társadalmára. Földet -áldottat a fák adnak neki . Nap ellen eső ellen lombok védik. Fákat kell ültetnünk.Ahhoz a nemzedékhez tartozom kiknek nem szabad emlékezni - amikor az ember lemondott sapiensi címéről. A gondolataim azokat a fákat kísérik melyek a jövőben nőnek. Lépek mint gyermek a tó irányába, a tavat én én hívom Gyöngynek. Az egyik horgász a kövekről mesél, ahogy tenyerembe veszem. A kő keménysége itt a legnagyobb..A vízre boruló fák a legszebbek a tónál. Alázat a borulásuk. Jéghideg, tiszta édesvíz, ahol ez emberek az éltetőt érzik. Hát nem gyönyörű itt? Kérdik .. Mólókat építenek kemény kavicsból, fekete földből és akácfákból miket elmos a víz sodra. Újra és újra épít az ember.. A büszke fűz meghajol .. Dús lombú fa.. Két gyökér tartja a meredek tó partjába kapaszkodik. Párja egy másik fa.. ami mindig árnyékot tart a tófarokban fekvő fának. Még mindig nem hagyja halni a fát a nagy kőris.. Még mindig nem engedi a parttól el. Az övé.Ez az igazi szerelem. Ami tartja az hal hamarabb, a borostyán szíja a fa nedvét, fojtja..Mindketten tudják.. Egyre feljebb kúszik az ág, hogy napfényt adon a vízben fekvő társnak..A fák hűsége nem a tiéd. Soha nem fogod megérteni a szeretést , a játékot, a filiát , míg nem láttad e két fát. A már-már isteni szeretetről soha ne beszéljünk. Odébb almafa..kontrasztot húz a természet a náddal, ne fázzon és védi a jég éles nyelvétől. Tavasszal kibontja arcának szirmait.. cukorbetegeknek szedtem össze a nyári almát. Egyet sem tartottam meg magamnak - adott ő másnak..A horgászok jó emberek.. Lassan mindent megtanulok itt, de minden nap más Nincs két egyforma nap. Ha láttad Derszu Uzalát meg fogod érteni a nádat is. A nagy folyón a vöröslő nádat, mi a fagyhaláltól mentett két embert és még mindig ott a naplemente( őrzi az emlékezet egy filmrészletet ) a fagyott víz felett.. Az az én világom, ahol nők is horgásznak, csendben beszélgetünk hallgatunk együtt. A hallgatás összeköt és itt nem találsz rossz szót. Madártoll a kezemben.. és szív alakú kavics.. Mindennap más a tó, más a nád - a sikló tojásait a meleg déli kis dombon rakja le. Lassan cserélődnek a fák itt is -sok a juhar-madarak pottyantotta diófácska. A Nád hajlik de sosem törik- tudtad? és hódok rajcsúrjától hangos az éjjel.. Ez a hazám.. Ahol mindent ismerek, ez a hazám, ahol estelen fűben fekszenek a kikericsek, őszikék, ahol annyi gomba nől.. Ahol a virágok nevei szépek: margaréta, pipacs, kígyószisz, árvacsalán, keltike. A kidőlt fa vastag moha rétegén gombák nőnek.. Ahová ki kell jönnöm, érezni a Föld illatát ha lehajolok ahogy apám is tette minden kapavágáskor. Fel kell néznem az égre, hogy lássam a madarak röptét.. Ahol megértem Thoreau világát.. Petőfi Sándort, a nagy gyaloglót. Aszálykor a föld reped, és a napraforgók szomjasak mindegyik mellé jó lenne egy kis herceg, hogy szelídüljön a föld.. Poros utak füveit faggatom. Áramlat súgja a folyó. Látom a repülő korsókat, és kelyheket, bízom abban, hogy mielőtt szomjaznék elsírják magukat és leszakadnak a vetésre .. De a legszebbek a hajnalok, az alig derengések. Ökörnyálra tapadt hideg párák remegései. Gaia sebei, Földanyánk arca ráncoktól barázdált. ..Ess ess eső.. "Hallgass, és várd meg, mivel jött a nap, Jó sorssal jön-e, segít-e, vagy rest-e, Ne átkozzad, míg a fényeiből tart És ne dícsérd, amíg csak nem lett este" 8. Odüsszeusz Messze bolyongott, ám soha nem feledé a hazáját és feleségét, Pénelopét.Sem szájnak oly ékes szózata, sem puha kéz nem tarthatta magánál őt. Földjére megérkezvén dajkája borult le lába elé, és sírt örömében látva királyát.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!