Hetedíziglen: szavazásra

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 14:17 Összes olvasás: 413830

Korábbi hozzászólások:

6005.	[tulajdonos]: szavazásra	2022-11-19 23:32
1. ...irtás... hiába forr hiába kavarog az utolsó szó az erdőben csavarog hiába mégis hiába minden reszket a hangom varázslat sincsen megfakult kép megfakult arcok az erdő csak emlék a dámvad is szalagról barcog 2. Gurítás "az égre gurítom a sort," (Szabó Magda) Vers, neked is? Keresett sima szó ami pont belegördül? És ha gurítod a hang csillog a szó peremén. Ragyogó krizolit ha az erdő reszket a talpa alatt, és kifakult faopál ha hiába a forma igája mégis a földre gurul. 3. Ha én egyszer azt mondom... Amikor látom a felpuffadt egoizmust diszkréten félrepillantok, megfakult léptekkel osonok tova. Ismerem a királyt, tudom ha észreveszi a csöppnyi reszketést, egy hangban még jobban felerősödik duhaj kedve. Merő szórakozásból kikergeti az erdőbe a halandót, persze térkép nélkül, hogy előbb tévedjen el, mint utána küldene egy keresőbrigádot. A szolga mégis minden egyes nap szóban és tettben megcsókolja köpenye szegélyét, hűséges kutyaszemekkel követi minden mozdulatát, hátha egyszer felülhet mellé a trónra egy kicsit. 4. játék reszketeg az erdő hangja hiába a könyörgő szó mégis letarolják zsenge fáit kifakult az emberség itt riadt madarak messze szállnak azt cserregik: el innen el 5. Advent havában Fakó vagyok már, foltozott lélek. Hangom erőtlen, reszket, mint széljárta erdőben a fák levele. Ó, te magasságos… De kinek is beszélek? Hallja talán, ám nem érti az efféle beszédet. Számból mégis egyre vérzik a szó. Hiába. Visszhangzik csak az ég, advent hideg havában. 6. mégis a szélkakas fásult vason még cickahang a reggel csendes kaland kis rozsda reszketés aztán a szél hangos szóharaggal erdőt nyerít ménes dob szerte-szét hiába ősz csak fújj fakó hadaddal levélcsatában az érccel nincs esély 7. Jövendölő Már nyolcmilliárd ember él, megtesz mindent, mit eltökél, nem állja útját semmise, se guillotine, se szentmise, elpusztít, fertőz, szétzilál, alvás közben is lesben áll. Kihalt fajokat gyarapít, ciklont, tornádót haragít, erdőket fektet sok-vállra, óceánt szennyez foszlánya, akár a vírus szétterül, mindenhol pusztít, emberül. Reszketeg hang a tudós szó, végre lehűlni volna jó, fekete vérben tocsogunk, s forraljuk végül fel magunk, hiába értjük, túl nehéz, elengedni, mit fog a kéz. Köntös, egy saru, ennyi volt, mit ecce homo birtokolt, ki kincset gyűjt, az elvakult, tudása mára elfakult. És mégis, mégis, élni kell, változik tán a lét-vitel, minden marhánk, ha elfogyott, nyelhetjük majd az éhkoppot, víz lesz a bor, és bor a víz, kopott saru a legszebb dísz. 8. Kihalás Erdőirtó gépek. Sok nagytestű állat vijjogó hangja szól, mind párt keres, dagad a vérolaj, de csak reszketeg veteránjai ők a szent hidraulikának. Egykori fanyűvő. Ki mára mégis ócska roncs lett, fakult jelei elenyésznek, csendbe, rozsdába fojtja a természet, hiába is vágyott matchbox markolókra.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!