Hetedíziglen: szavazás

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-10-27 23:33 Összes olvasás: 411972

Korábbi hozzászólások:

897.	[tulajdonos]: szavazás	2019-10-24 16:17
Kedves Játékosok! Mivel majdnem este van közzé teszem az alkotásokat. Hazafele csúnya karambolt láttam. A sors morbid viselkedéséből kifolyólag, majdnem részese is lettem. Éppen hazafele tartottam mikor eszembe jutott, hogy koszorút kéne venni. Hezitáltam kicsit, sajnáltam az időmet, gondoltam, majd lesz még lehetőségem venni. Aztán mégis meggyőztem magam, vagy valaki aki bennem lakik a másik én akinek néha hallom a hangját, hogy ne sajnáld az időd, vedd meg a koszorúkat. Nem volt nagy kanyar, útba esett. Elintéztem. Indultam tovább. A főúton tőlünk egysaroknyira történt a baj. Valószínű néhány perce, az autósor feltorlódásából következtettem erre. Akkor emelt ki valaki egy fehér füstölgő autóból egy kisgyermeket, a gépjármű néhány méterrel lejjebb volt mint az úttest, de szerencsére a “ talpán” . Remélem nem lett nagy baj. A szavazás nem sürgős. Majd jövök. Mindenkinek szerencsés napot kívánok! 1. csata után hiába kötöttem sárkányt az új harci szekér elé egy nagy dorong kiütötte arany tejfogát és most sír 2. História Az időnek akkor még tejfoga volt, föl szekér se verte az úton a port, és nem számított még, mi arany, mi vas, a dorongból nem halál hajtott; lugas, s a harci dísz sem volt más, mint puszta jel, de tudta az Élet; a Sárkány figyel, s hiába a Béke, egy rossz pillanat, és átka, az Ember, a Földre szakad… s lett tűz, pusztító, vad vihar, ölt, ki nem pusztán enni mar, s remegve sáros baksisát rabolni indult a Kapzsiság. 3. mai mese mi van ha a legkisebb fiú lány és úgy indul el hogy dorongja sincs fitos vagy az sem csak kurd és sovány hiába arany a sárkány mit anyja őrzött mint tejfogát ha cikk-cakkban szalad mert körötte lőnek és szép honát ezernyi harci szekér tarolja 4. Dajkamese A kis sárkánynak aranyból volt a tejfoga. Játékszekerén harci díszek. Kezében gyémántdorong. Hiába. A félszemű alvóbaba észre sem vette. Másra figyelt. 5. Nehézség Tejfogízű délutánon, vágtattam egy sárkányháton, tüskés farka pofon csapott, ott hagytam én csapot-papot. Aranycsillag lesz otthonom, Fiastyúkkal táplálkozom, Tejút rendszer szappanhabján szánkázom a Hold udvarán. Óh, én bolond álmodozom, szekérderékon utazom, dorong osztja az ütleget, lilás kitüntetésemet. Harci hadúr, kandúr nagyúr, kezén szoros zongorahúr, hiába volt bősz, nagy szája, nem taposhat a mély sárba. 6. Cinke Angyalszekéren jártunk az arany szalmaiskolába. Morgó tanár úr mindig késett és a Zsófi meg morgolódott emitt. Morgó tanár úr keskeny akatáskájában csak egy füzetet hordozott. Zsófi szerint, abba írta fel kiket fognak a sárkányok harciszekerekkel elhurcolni, mert nem tanul. De szerintem meg abba írogatta fel, hogy a szalmaiskolának mennyi hiányzó tanulója van meg ilyenek. Vagy hogy milyen bűntetéseket szán a hiábavaló nebulóknak. Az egyik szünetben, amikor pont Morgó tanár úr kiszaladt az udvarra ledorongolni egy cinkét, mert csipegeti szalmaiskolából a leszakadó száraz szalmaszálakat, egy hirtelen mozdulattal lerántotta keskeny aktatáskáját, ami persze szétnyílva esett két gyékényből szőtj pad közé. Gurgulázó nevetésben törtünk ki a Zsófival. Mondtam, ugorj oda a tanár úr aktatáskájához és nézd meg mit írogat abba a füzetbe. Á semmit, mondta, miután belenézve a táskába kinyitotta a füzetet. Csak egy tejfog van benne lerajzolva. Az mi? Kérdeztem meg Zsófit. Szerintem valami olyasmi, ami nincs még neki. Ebben egyet is értettünk, és örültünk hogy aznapra már nem kellett a leckénket felmondani, hála annak a gonoszkodó cinkének. 7. Magányos szelek szekérnyomot rajzol az út beütött kapun dorong landol mikor elmegy valaki hazulról s szava is sírba száll nem marad tejfog se dobozban sem aranylánc leesett karon mikor búcsúznak a sírók s a szeretetszőttes messze jár elfújják harci szelek sárkány ragadja magas várba valaki még várja, hiába? sír az aranyhajú lány 8. Régi időkben... Réges-rég, a mesékben a sárkány tejfoga sem nőtt még ki egészen, hasznos fegyver volt a dorong is. Ám amikor gyors, harci szekéren vívtak a hősök nagy viadalt, aranyos pajzzsal vagy pajzson a testük anyjukhoz hazatért. Sem sírás, sem nevetés nem volt, csak büszke öröm tölté el a szíveket akkor. Lásd, ma hiába idézzük a régi, letűnt korokat fel, nincsenek új hősök, csak áldozatok meg fegyver. 9. Remény Ó, de csodás hajó volt, moszat és hamu egymás szürkítve a fehér vitorlák alatt. Ültek bizony egy zsák aranyon. Lettek bizony hamuvá és moszattá.. A kapitány, bizonyos Noé nagybácsi, kinek volt egy nagy-nagy álmodása a felejtés tengerén, azt ordította, sikoltotta, könyörögte: Pofa be! My darling! És attól kezdve a hétsárkányok akiket megmenteni vélt, elkezdtek nem beszélni hozzá, nem halloták a kusst. A tenger harciszekér moraját. Nem hallottak mást csak a hiábavalóságot. Így hullatták egyre a tejfogaikat, és Noé nem értette miért nem fognak dorongot, hogy agyonütnék az időt, ami rájuk nehezedik.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!