Hetedíziglen: ...

Hetedíziglen bloggernek 8 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 12:51 Összes olvasás: 377158

Korábbi hozzászólások:

786.	[tulajdonos]: ...	2019-10-15 17:51
Gyűlnek a szavazatok. Hogy mások se unatkozzanak az eredményhirdetésig, felteszek egy kis olvasnivalót: "– Ne szórakozzatok velem, mert baj lesz! Én itt kiteszem értetek a lelkem, ti meg gúnyolódtok. Még egy ilyen közbeszólás, és nem mentlek meg benneteket! Ló Szerafin ámulva nézett rá. – Bennünket? Megmenteni? Mitől? Zordonbordon vészjóslóan csóválta a fejét. – Majd ha megmondom, nem lesztek ilyen hetykék. Úgy látszott, ennek a fele se tréfa. – Mégis mi történt? – kérdezte ijedten Vacskamati. Zordonbordon előredöntötte a felsőtestét, suttogva mondta: – Tudjátok meg, hogy az erdőben rettenetesen elszaporodtak a pomogácsok! Tátott szájjal nézték. – Micsodákok? – kérdezte Szörnyeteg Lajos. Zordonbordon végigpásztázta az értetlen arcokat. – Ezt a műveletlenséget! – mondta fitymálóan. Azt akarjátok mondani, hogy nem tudjátok, mik azok a pomogácsok? Aromo tanácstalanul tekergette a nyakát. – Izé – mondta –, de… dehogynem tudjuk. Bruckner Szigfrid is kidüllesztette a mellét. – Mi ne tudnánk! Ló Szerafin is lódított: – Nem egyet láttunk már. Zordonbordon elfojtott egy gúnyos mosolyt. – Azért mondom! – recsegte. És recsegett volna tovább, de Szörnyeteg Lajos ártatlan tekintettel körülnézett, és azt kérdezte: – Tényleg, mik azok a pomogácsok? Aromo szigorú tekintetet villantott rá. – Hallgass, Lajos, ne szólj az okosabbak dolgába! – De amikor sose hallottam még pomogácsokról – erősködött Szörnyeteg Lajos. Na, erre a többiek nekiestek. – Csend! – Hagyd abba! – Fogd be már a szád! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon szemügyre vette Szörnyeteg Lajost. – Ez a nagyeszű meg Szörnyeteg Lajos, mi? – kérdezte. Aromo legyintett. – Kicsit lassú észjárású – mondta. – Nem kell vele törődni. Az a fontos, hogy mi tudjuk, mik azok a pomogácsok. Dömdödöm Aromóra nézett, elfintorodott, és méla undorral azt mondta: – Dömdödöm! Mindenki behúzta a nyakát, csak Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon nyújtogatta a magáét, mint egy nagyothalló gúnár. – Mit mondott? – Semmit – vágta rá Aromo. Szörnyeteg Lajos álmélkodva nézett körül. Semmit? Mi az, hogy semmit? Süketek ezek? – De igenis, azt mondta, hogy… – kezdett bele, de befejezni nem volt ideje, mert Ló Szerafin odaugrott hozzá és patáját Szörnyeteg Lajos szájára tapasztotta. – Miért fogtad be a száját?! – recsegett Zordonbordon. – Naponta csak tizenkét butaságot tudok végighallgatni – hadarta Ló Szerafin. – A tizenharmadiktól idegzsábát kapok. És most ez lett volna a tizenharmadik. Zordonbordon már horkantott is egyet, hogy most aztán ad nekik a hazudozásért, de Vacskamati okosan elterelte a figyelmét. – Ott hagytad abba, kedves Zordonbordon – mondta mézesmázosan –, hogy nagyon elszaporodtak a pomogácsok. Zordonbordon vészjóslóan ránézett. – Mi az, hogy ott hagytam abba? Ennyi talán neked nem elég? Vacskamati bizonytalanul behúzta a nyakát. – De, dehogynem elég. El tudom képzelni, hogy szoronganak most szegények. Segíteni kellene rajtuk. Zordonbordon a fejéhez kapott. – Eszedet hagytad? Segíteni a pomogácsoknak?! Tudod te, mit beszélsz? – De hát ha egyszer szoronganak – védekezett Vacskamati. Zordonbordon se volt rest, minden színészi képességét latba vetette. – Szoronganak! – mondta gunyorosan, aztán suttogóra fogta a hangját. – Rövidesen megindítják a döntő támadást. Szörnyeteg Lajos arcára őszinte szánalom ült. – Jaj de sajnálom szegényeket! – mondta. – Kiket? – förmedt rá Zordonbordon. – Hát akiket megdöntőtámadnak. – Jaj de ostobák vagytok! – sóhajtott galádul Zordonbordon, és ettől a sóhajtól Aromo észbe kapott. – Azt akarod mondani, hogy… hogy a pomogácsok – dadogta, s annyira belekeveredett a dadogásba, hogy Ló Szerafin segítette ki: – Minket támadnak meg? Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon arca felragyogott. Már amennyire egy ilyen észveszejtő csúfság ragyogni tud. – Na végre, hogy leesett a húsz fillér! – ordított fel boldogan. - Mi az, hogy megtámadnak! Széttépnek, kinyírnak, átpasszíroznak, kerékbe törnek, felnyársalnak, elemésztenek, miszlikbe vágnak, porrá zúznak benneteket! – Jaj istenem! – sírt fel Vacskamati. Na de a többiek se különbül. Sápadoztak, szepegtek, reszkettek. – Segítség! – jajdult föl Szörnyeteg Lajos. A halálmegvető bátorságú oroszlán, a nagyhangú Bruckner Szigfrid se düllesztette a mellét. Azt suttogta: – Meneküljünk! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon diadalmasan nézett a berezelt társaságra. – Hiába is menekülnétek. Körül vagytok zárva. Bármerre futtok, a pomogácsok kezére juttok. Erre lett aztán igazi haddelhadd! Futkostak, ugráltak, jajgattak, siránkoztak. Csak az egy Dömdödöm támaszkodott szótlanul, karba tett kézzel egy fának. A nagy zajongásból Vacskamati hangja sivított elő: – És akkor most mit csináljunk? Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon élvezte a zűrzavart. – Micsoda pipogya társaság – mondta. – Bruckner Szigfrid, a vakmerő oroszlán, Aromo, a lángeszű nyúl, Ló Szerafin, a kék csodaparipa meg ez a bikaerejű Szörnyeteg Lajos, a híres Vacskamati és ez a becsület szobra, ez a Dömdödöm, vagy mi a neve! Dömdödöm még arra sem érdemesítette Zordonbordont, hogy a fejét feléje fordítsa, úgy mondta a fa mellett álltában: – Dömdödöm. – Most aztán dömdömözhetsz! – villogott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. – Majd a pomogácsok kitömetnek benneteket az iskolai szertáraik számára, hogy a kis pomogácsok még száz év múlva is láthassák a világ leggyávább társaságát. Ettől keseredett el igazán Vacskamati. Még hogy kitömés! – De hát mit tehetünk, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, mondd már meg! – siránkozott. – Én annyi minden szeretnék még lenni, de iskolai szemléltetőeszköz egyáltalán nem. Bruckner Szigfrid csillapította: – Ugyan, Vacskamati, mit siránkozol? Majd beszélünk azokkal a pomogácsokkal. Csak nem fognak ok nélkül öldökölni. Egy csöpp eszük biztos van. Zordonbordon felnevetett. Akárha egy rekedt sziréna szólalt volna meg. – Haha! Beszélni a pomogácsokkal! Az előbb azt mondtad, tudod, mik azok a pomogácsok. Most meg tárgyalni akarsz velük! Akkor aztán százszorosan végetek. Még ennek a tisztásnak a helyét is sóval hintik fel. – Itt jelentőségteljesen elhallgatott, majd egész más hangon folytatta: – Egy dolgot próbálhattok csak meg. Reménykedve néztek rá. – Micsodát? Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon kihúzta magát, melencemellét kidüllesztette. – Tudom, hogy magatoktól sose jutna eszetekbe. De segíteni akarok rajtatok, hát megmondom. Egy dolog segít csak: a harc! A reménykedő arcok elfintorodtak. – A harc? – rebegte Bruckner Szigfrid. – Az üsd-vágd, nem apád? – hebegte Vacskamati. – A csihi-puhi? – habogta Szörnyeteg Lajos. – Az – mondta Zordonbordon. – Bár reményetek úgyse sok van. A pomogácsok rettenthetetlen harcosok. Bátrak, alaposak, szívósak, kegyetlenek. Ez kellett csak! Csak úgy zengett az erdő a sírás-rívástól. Zordonbordon meg pöffeszkedett nagy boldogan. Hiszen éppen ezt akarta. – Begyulladtatok, mi? Na, akkor megyek is… És mondom: csak a harc segít. Fel kell venni a kesztyűt. Höhö! Meg kell küzdeni a pomogácsokkal… Na, isten veletek! Sarkon fordult, csak a háta közepét látták. Az is egyre kisebbedett. Ment döngő léptekkel, csak úgy reszkettek a fák, nevetgélt, hahotázott, csak úgy rezegtek a levelek. Vacskamati tétován utána lépett. – Jaj, ne hagyj itt bennünket, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon! Jaj, mi lesz velünk! Siránkoztak volna tovább, de Dömdödöm erélyesen rájuk szólt: – Dömdödöm! Mintha késsel vágták volna el a zajongást. Döbbent csend lett. Vacskamati odaóvakodott Dömdödömhöz. Suttogva kérdezte: – Ebben egészen biztos vagy, Dömdödöm? – Dömdödöm – mondta határozottan Dömdödöm. Bruckner Szigfrid dühösen felhorkant: – Te mindig egészen biztos vagy mindenben. Te mindent jobban tudsz. Hogy mered azt állítani, hogy pomogácsok egyáltalán nincsenek? Szörnyeteg Lajos Dömdödöm védelmére kelt. – Miért, te talán láttál már pomogácsot? Bruckner Szigfrid válaszra sem méltatta, helyette Aromo fordult szegény Szörnyeteg Lajoshoz. – Nézd, Lajos – mondta hetykén –, föltennék neked egy kérdést. Mondd meg, hogy mennyi kétszer kettő! Szörnyeteg Lajos elmélázva nézte az eget. Toporgott, gyűrögette a nadrágja varrását. – Kétszer kettő az… az annyi, mint… se több, se kevesebb, mint – tanácstalankodott, aztán méregbe gurult. – Mit kétszerkettőzöl itt, amikor sokkal fontosabb dolgokról van szó? A pomogácsokról! Aromo fensőséges ábrázattal nézte. – És azt gondolod, hogy ebben a fontosabb dologban éppen arra hallgatunk, aki azt sem tudja, hogy mennyi kétszer kettő? Szörnyeteg Lajos harciasan dobbantott. – Na jó! Hát akkor kétszer kettő az öt! Láthatta jól Aromo arcán, hogy nem annyi. Elbizonytalanodott. – Akkor… hat… vagy esetleg… – Esetleg befoghatod a szádat – avatkozott bele Bruckner Szigfrid. – A lángeszedet inkább majd szalonnasütéshez használjuk. Szörnyeteg Lajos konokul lehajtotta a fejét. – Akkor se láttam még soha egy darab pomogácsot sem. Aromo csípőre tette a kezét, odaballagott Szörnyeteg Lajos elé. – Miért, talán bumerángot láttál már? Vagy hangyászsünt, kacsacsőrű emlőst, huszonnégy karátos aranyat, harisnyakötőt, gőzkalapácsot, bálnát, anakondát, hexencsúzt, lámát, bálombökit és guttermuttert? Láttál? Nem láttál! És mégis létezik valamennyi. Szörnyeteg Lajos behúzott nyakkal állt Aromo előtt, a szónoki hév elsöpörte maradék biztonságát is. De Vacskamatinak valami nem tetszett a szónoklatban. Aromo elé penderedett. – A guttermuttert nem hiszem. Meg a harisnyakötőt se. Muttert, azt már láttam, meg főkötőt is. De guttermutter meg harisnyakötő?! Bruckner Szigfrid szúrósan nézte Vacskamatit. – Ezek szerint te is azt állítod, hogy pomogácsok nincsenek? – Egy szóval se – tiltakozott ijedten Vacskamati. – Csak a guttermutter meg a harisnyak… Ló Szerafin fölordított, mint akit oldalba lőttek. – Hagyjátok már ezt a guttermutterezést! A fejünk felett lóg a baj, ti meg az eszeteket járatjátok. – Teheti, akinek van – kottyantott közbe Vacskamati, és jelentőségteljesen Szörnyeteg Lajosra nézett. Az meg szegény majd elpityeredett. – Én igazán nem tehetek róla, hogy egy kicsit lassabban forog az eszem kereke, de… Hogy mit mondott volna a „de” után, azt most már sose tudjuk meg, mert Aromo odalépett hozzá, vállon veregette, és így szólt: – Lajoskám, téged senki se hibáztat, senki se okol. Nem tudod, hogy mennyi kétszer kettő, és kész. De azt biztos tudod, mi az, hogy csönd. – Igen, azt tudom. – Nahát, akkor maradjál csöndben! Mi meg fölkészülünk a pomogácsok elleni harcra. Nem adjuk ingyen a bőrünket! – Jaj de félek! – jajdult föl Vacskamati. De Aromo most már elemében volt. – Csak semmi félelem – mondta. – Majd én kezembe veszem a pomogácsügyet. Ló Szerafin szúrósan ránézett. – Nana! – mondta. – Talán kezünkbe vesszük. – Úgy is lehet mondani – legyintett Aromo. Mindegy. A fontos az, most már végre kezdjük el. – Úgy van, kezdjük – helyeselt Bruckner Szigfrid, de a lelkesedése hirtelen elpárolgott. – Hogyan kezdjük? – tekergette a nyakát. Aromo katonás léptekkel föl-le sétált a tisztás közepén. – Hát hogyan kezdenénk?! Haditanácsot tartunk. – Dömdödöm – mondta Dömdödöm. Aromo elvörösödött. – Dömdödöm, nagyon kérlek, ne bomlaszd a fegyelmet. Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a haditanácsból. – Dömdödöm – mondta Dömdödöm. – Már ki is vagy zárva! – kiabált Aromo. – Vedd tudomásul. Szedd a sátorfádat, és vonulj a tisztás másik végébe! – Úgy van – kiabált Vacskamati is –, még csak nem is hallgathatod a haditanácsot. – Még elárulná a pomogácsoknak – tódította Bruckner Szigfrid. Ló Szerafin is tűzbe jött. – Úgy van! Takarodj a tisztás másik végébe! Dömdödöm egy szót se szólt, hátat fordított nekik, átballagott a tisztás másik végébe, és leült a fűbe. Szörnyeteg Lajos szánakozva nézte. – Ezt igazán nem kellene csinálnotok Dömdödömmel – mondta. – Kuss! – kiabált rá Aromo. – Majd megjön Mikkamakka, és ad nektek – mormogta Szörnyeteg Lajos. Aromo ráförmedt: – Kizárjunk téged is? – Ne, ne… én inkább… – Na, akkor csönd! – diadalmaskodott Aromo. Lássunk munkához! Úgy gondolom, hogy a pomogácsok ellen legeredményesebben úgy harcolhatunk, ha… ha… hogy is mondjam… Szerinted, Ló Szerafin, mi lenne a legeredményesebb módszer? Ló Szerafin igencsak zavarba jött. Váratlanul érte a kérdés. De még mennyire váratlanul! Dadogni kezdett: – Én szerintem… az én véleményem szerint… mivelhogy a pomogácsok termete… Itt elakadt, pedig valamennyien nagy érdeklődéssel néztek rá. Aromo biztatta is: – Na, na mondd! A pomogácsok termete? – A pomogácsok termete – nyögte nagy kínban Ló Szerafin – olyan kicsi… Bruckner Szigfrid ámulva kérdezte: – Mit mondasz? Kicsi? Ló Szerafin rázta a fejét. – Azazhogy nagy. Bruckner Szigfrid ezen még jobban elcsodálkozott. – Nagy? Ló Szerafin most már végleg nem tudta, mit mondjon. Kivágta hát nagy vitézül: – Akarom mondani, közepes. Szörnyeteg Lajos egész eddig tátott szájjal hallgatott. De most már nem bírta tovább. Megkérdezte: – Most akkor kicsi, nagy vagy közepes? Aromo felcsattant: – Légy szíves, ne tegyél föl ostoba kérdéseket! Te meg, Szerafin, mondd meg végre, milyen a pomogácsok termete. Kicsi, nagy vagy közepes? Ló Szerafin lesunyta a fejét. Krákogott. – Az az igazság, hogy pomogácsot én csak meglehetős távolságról láttam. – A termetét meglehetős távolságból is megítélheted – mondta Bruckner Szigfrid. Ló Szerafin csűrte-csavarta. – Hát ez, kérlek szépen, nem egészen így van. Mert ha az a meglehetős távolság nagyon nagy, akkor ugye, a pomogács kicsinek látszik. Ha meg a távolság igen kicsi, akkor a pomogács óriásnak látszik. – A közepes távolságot már el se mondd – jegyezte meg Aromo. – Miért, akkor mi az eredmény? – kíváncsiskodott Szörnyeteg Lajos. – Lajos! Lajos! – rikoltoztak a többiek. Vacskamati Ló Szerafinhoz fordult. – Tehát az a kérdés, hogy te milyen távolságról láttál pomogácsot. Ló Szerafin nem tágított. – Mondom, hogy meglehetős távolságról. – Na és meglehetős távolságról mekkorának láttad? – kérdezte Aromo. – Meglehetősnek… – Ló Szerafin elmélázott. – Ha egyáltalán… Várták, hogy mi egyáltalán, de Ló Szerafin nem folytatta. – Ha egyáltalán – sürgette Bruckner Szigfrid. – Ha egyáltalán pomogács volt – nyögte ki nagy nehezen Ló Szerafin. A többiek hüledeztek. – Lehet, hogy nem pomogácsot láttál meglehetős távolságról? – csodálkozott Aromo." Teljes szöveg: https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/kerek/kerek11.html

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!