NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2026-01-31 06:21 Összes olvasás: 38001| 172. | [tulajdonos]: a paranoia ciklusból | 2023-01-25 13:39 |
Ültem a pénzváltófülkémben, és olvastam. Volna. Középkorú férfi és nő állt odakint az ártábla előtt, beszélgettek, tanakodtak. Direkt kiszúrásból csak. Térdemen egyensúlyozott könyv, minden idegszálam, de már mióta. Ez a január még annál is rosszabb, mint ami az év többi részében volt, hogy szinte folyamatosan nyitották rám az ajtót, és nemhogy olvasni, pláne írni, de egy korty vizet a számhoz emelni is alig volt időm. Szeretném elmesélni, mit művelnek, amikor végre megveszem az ebédemet. Január ide vagy oda. Jönnek és jönnek, valami módon megkapják a telepatikus üzenetet, hogy enni szeretnék, közeledik a kanál a számhoz, máris ront rám valaki, lobogtatja a pénzt. Vagy csak kérdez valami hülyeséget. Vietnámi dong van? Nincs. Miért nincs? Kiírva sincs, nem foglalkozunk vele. Hol vehetnék én akkor vietnámi dongot? A levesem kihűl, a hússzeletre cseppkövek nőnek. Honnan tudjam? Akkor megsértődik és lehülyéz. Mégis, mit tudsz, he? Enni. Csörög a telefon. Negyven millió forintért mennyi dollárt kapnék? Semennyit, te sznob, hazug állat, ötszáz van. Kint már áll a sor. Látom magam előtt, ahogy veregetik egymás vállát, szorongatják egymás kezét: „ne engedjük, hogy (l)egyen!”.
Tisztában vagyok vele, hogy ki akarnak nyírni. Minimum őrületbe akarnak kergetni. Nem személyre szól. Rejtett üzeneteket kapnak, mikor, hová menjenek, mit tegyenek, és kivel. Szerepet játszanak. Az egyik kedves és időhúzó, a másik agresszív és zsugori, a harmadik csak néz űrbéli megvetéssel, nem köszön, nem mond semmit, mintha csak emberformájú ATM volnék. Hosszú, cifra káromkodásokat eresztek utánuk. Járomcsontomra feszülő bőrrel anyázom őket. Az egyedüllét ritka pillanatai. Légzőgyakorlatok. Bazmeg, picsa, kurva, fasz. Beveszem a szorongásoldót. Tömnék magamba vitaminokat is, de arra kinek van pénze. Van viszont inhalátorom, vérnyomás - és cukorszintmérő készülékem. Folyamatosan ellenőrzöm, hol tartanak a megölésemben. Ötvenhat éves vagyok. Próbálok védekezni. Végső soron minden munkahely erről szól: meddig bírod, mikor döglesz bele? Nem személyre szól. Nem is vagy személy. Nincs is arcod. A gyilkosaidnak sincs. A gyilkosaid gyilkosainak sincs.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
