NAPLÓK: Fénymunkás hétköznapjai Legutóbbi olvasó: 2026-06-08 20:02 Összes olvasás: 2202| 6. | [tulajdonos]: próbaII | 2025-09-22 07:56 | 
Anna Razumovskaja
Tihanyi Tóth Kinga, Kapcsolat megmentő tollából:
(Ez most időszerű és fontos, olvasd végig!)
Talán mára dolgoztam fel magamban azt a hírt, hogy egy fiatal, gyönyörű, tehetséges színésznő saját döntése következményeképp itt hagyott bennünket és mindent amit életnek nevezünk.
Igyekszem elkerülni, hogy okoskodónak láttassam magam, és nem is hiszem, hogy nagyon értenék ehhez a problémához.
Azt azonban magánemberként, és olyan emberként aki tapasztalt már az életből, sőt a színházi világból is sokat, kijelenthetem, hogy sokkal többet kellene egymással foglalkoznunk, nekünk embereknek. Nem állítom, hogy egy ilyen tett megfékezhető, de akarom hinni, hogy az kell legyen.
Azt biztosan tudom, tapasztalatból is, hogy nagyon kevés elismerés, dícséret, csodálat van ember és ember között munkahelyen, családban, baráti körben. Sokkal sokkal többet kellene elismernünk a másik embert a tetteiért, a cselekedeteiért, a tehetségéért, mindenért ami vele kapcsolatban tapasztalható. Akár a külleméért is.
A dícséret, a jó és szeretni való dolgok megfogalmazása és említése ÉLET-et ad a másiknak, örömet ad, önbizalmat ad és reményt. Ezzel mindannyian így vagyunk. vezetők és beosztottak, munkavállalók és vállalkozók, férfiak és nők, művészek és mindenki más. Még az is töltekezik az elismerő szavakból, aki legyint rá, és hárítja. Legbelül örül neki. És vannak, akiknek annyira kell az elismerés mint az oxigén, mint egy pohár víz. Meg kell becsüljük egymást és szavakba kellene tudunk foglalni a megbecsülésünket. Semmibe nem kerül! Ez INGYEN van.
Kritikából rengeteg van. Az nagyon megy. Hogy valaki miért ilyen olyan amolyan, miért mondta miért csinálta rosszul stb... A kritikát is sokkal jobban el tudnánk viselni, ha megfelelő mennyiségű elismerés érkezne a tetteinkre. Színészeknél a próbán, az előadás után, és bármilyen munkakörben, bárki számára, bárhol is van a világon, amikor valamit JÓL csinál, ügyesen megold stb. dícsérjük meg! Ismerjük el a személyét! Gratuláljunk! Öleljük meg ha olyan a kapcsolat. Igyekezzünk a másiknak örömet szerezni a szavainkkal. (Persze csak ha őszintén így gondoljuk, másként nem érdemes.)
Lehetünk kedvesebbek és nagyvonalúbbak a csodálatunkkal, azzal a képességünkkel hogy elismerünk, és megdícsérünk másokat. És NEM azzal a céllal, hogy megszerezzük őt vagy hogy megcsináljon nekünk valamit, vagy kapjunk tőle valamit... ez a "kígyók" tudománya. Ebből van elegendő. Köszönjük szépen. NEM.
Érdek nélkül dícsérjük meg. Bárkit. A takarítót a házban ha szépen húzta be a kukákat. Köszönjük meg hangosan, amikor valaki félreáll hogy elsuhanhassunk mellette, vagy kitárja előttönk az ajtót, vagy szépen legépelte amit kellett, vagy becsomagolta, bekötözte, befestette a hajat, vagy elmondott szépen egy verset, felszolgálta a kávét, gyönyörűen énekelt, csinosan felöltözött, ügyesen hegedűlt vagy BÁRMI MÁS!!!
Vegyük észre a szépséget, a jóságot, az ügyességet a profizmust magunk körül és MONDJUK EL a másiknak amit gondolunk róla!! Nem baj ha idegen. Akkor is örülni fog neki.
Mert a dícséret, az elismerés ÉLET-et ad, örömet ad, és reményt. Hogy érdemes. Érdemes élni és tenni valami értékeset mert mások is látják és ezzel örömet boldogságot szerzünk nekik. és ez az egyetlen, ami fontos. Becsüljük meg egymást, igazán, őszintén, szívből és HANGOSAN!
Amikor felemelünk másokat szavainkkal, akkor ez a szörnyű világ, éppen annyival egy cseppet jobbá, élhetőbbé válik, s érdekes módon mi magunk is egy picit boldogabbak, erősebbek, és reménytelibb emberek leszünk.
Tihanyi Tóth Kinga
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
