NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 22:18 Összes olvasás: 43243| 483. | [tulajdonos]: Az élet hatalma | 2022-07-18 17:56 | BI-
„Mivel a marxista antropológia élharcosai – a Marx gondolataival vagy a primitív társadalmak valóságával köszönőviszonyban sem lévő kiskáték fáradhatatlan kidolgozói – képtelenek osztályharcra lelni a primitív társadalomban, végül a nemek harcában vélnek felfedezni egy olyan társadalmi küzdelmet, amelyben mindig a nő a vesztes; ez a társadalom, mondják, elidegenedett helyzetben tartja a nőt, akit a férfi elnyom és kizsákmányol. Ez a krédó furcsamód ott visszhangzik egy bizonyos feminista diskurzusban is, amelynek hívei makacsul állítják, hogy a primitív társadalom szexista, mivel abban a nő a férfiuralom áldozata. (…) A férfiak és a nők közötti –valóságos vagy szimbolikus, tudatos vagy tudattalan –viszony a néprajztudomány egyik legizgalmasabb problémája. Hogy miért? Mert a közösség belső társadalmi életének lényege nem is annyira a férfiak és nők –amúgy teljesen érdektelen– viszonyán alapszik, mint inkább e kultúráknak azon az egészen különös –részben a mítoszaikban, de még inkább a rítusaikban megnyilvánuló– belső szemléletén, amely a nemek közti különbségek érzékelésének és elgondolásának közegét alkotja. Világosabban fogalmazva: a gyakran férfiasnak tetsző, sőt, a férfierő kultuszát ápoló primitív társadalomban a férfiak –minden látszat ellenére– defenzív pozícióban vannak a nőkkel szemben, és –ezt a mítoszok és a szertartások mellett a mindennapi élet is bizonyítja– nagyon is elismerik a nők felsőbbrendűségét. (…) Az a tény, hogy minden férfi harcos is, a feladatok nemek közötti megosztása terén eleve férfifunkcióvá avatja a háborús tevékenységet (…) A primitív társadalomban így a férfin már meghatározásánál fogva is ott a végzet pecsétje: a férfi mindenképpen halálra szánt életnek tekintendő, akár a közeli, akár a távoli jövőben kerül sor a halálára. (…) Férfiasság és halál között tehát nagyon is meghitt és lényegi a kapcsolat, amelynek a háború a közvetítő közege. (…) A nők legelemibb, alapvető rendeltetése, hogy biztosítsák a közösség biológiai ezen keresztül pedig társadalmi reprodukcióját, méghozzá a gyerekszülés révén. A nők nem fogyasztási cikkek, ahogyan nem is a kizsákmányolás áldozatai, sőt: épp az ő gyermekvállalási kedvük függvénye, hogy fennmarad-e az adott társadalom, hiszen mégiscsak a gyerek jelenti a törzs közeli és távoli jövőjének zálogát. Bármilyen magától értetődő is ez az igazság, nem árt rá emlékeztetni. Nagyon is jól tudták ezt azoknak a harcosoknak a feleségei, akik úgy döntöttek, inkább haljon ki a törzs, de ők többé nem hajlandók gyereket szülni. A női lét azonos a biológiai funkcióként felfogott anyasággal, ami mindenekelőtt a "gyermektermelés" felett gyakorolt szociológiai ellenőrzéssel egyenlő: kizárólag a nőktől függ, születnek-e gyerekek. Végeredményben ez biztosítja a társadalom feletti uralmukat. Nem egyebet látunk itt feltárulni, mint az élet és a női lét közti szoros összefüggést, vagyis hogy a nő lényegében az életért van.”
(Pierre Clastres: Az erőszak archeológiája)
-ZA | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
