NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2026-03-04 00:22 Összes olvasás: 61591| 137. | [tulajdonos]: Minden elgurul | 2020-12-29 17:49 | GÖM-
Tegnap vettem két csomag üveggolyót. Rengeteg üveggolyóm van. Imádom az üveggolyókat. Üveggolyó függő vagyok. A koncentrációhoz is különböző színű és méretű üveggolyókat használok. Más gömbök, golyók iránt is heves szenvedély köt. Kristálygömb, Földgömb, csi-kung golyó, papírnehezék, kis tarkabarka, gumilabdák, fenyőfa díszek. Gyerekkoromban, sőt, kamaszkoromban is gyakran szopogattam üveggolyót. A legjobban annak örülnék, ha puha fénygolyók lebegnének a szobában szanaszét. Keringőznének, felragyognának, elsápadnának, nem létező színekben pompáznának, összegyűlnének, szétrebbennének. Amikor az Ilka utcában laktam, volt ott egy Kriszti és egy Réka nevű lány. Az egyik szép, a másik mély. Mindkettő velem egykorú. A kapualjban játszottunk a kis műanyag golyócskákkal és kibeszéltük a felnőtteket, a függönyhúzogató idős nénit, az alkoholista családot a hátsó kertből, a Zastavás alfaparasztot Krisztáék szomszédjából, Papp bácsiékat a mi szomszédságunkból, a világító műanyag Bazilikájukkal és egyéb giccseikkel, a nyalka kofa legényt a sarki zöldségesből ahogy a lépcsőn ücsörögve bámul a nők szoknyája alá, és a skizofrén géniuszt Rékáék mellől, aki költőnek, festőnek, feltalálónak álmodta magát és folyton rossz rádiókért könyörgött, mert imádott szerelni. A labdácskák pedig bontották-bontották a vakolatot.
-BÖK | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
