NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 06:11 Összes olvasás: 31598| 30. | [tulajdonos]: ... | 2020-06-21 09:56 | Hermione Eyre: Viper wine („Viperabor”) – lektori vélemény
Hermione Eyre regénye posztmodern alkotás: a 17. században játszódó, valós eseményeken alapuló történetbe 21. századi elemek keverednek.
CSELEKMÉNY
Kenelm Digby udvari nemes, híres utazó és alkimista tudós feleségül veszi London ünnepelt grófkisasszonyát, Venetia Stanley-t, akit huszonéves korában a királyi udvar legszebb udvarhölgyeként tartottak számon. Ragyogó szépségéről költemények és festmények születtek (a regényben is helyet kap Van Dyck róla készült híres portréja és Ben Johnson költeménye). Gazdag férfiak keresték a kegyét. Ha a hintójával végigvonult a városon, tömegek tódultak az utcára, hogy egy pillantását elcsíphessék és megcsodálhassák legújabb ruhakölteményeit. Öltözködését, frizuráját, fesztelen viselkedését sokan másolták. Ám amióta férjnél van és gyerekeket szült, az emberek már nincsenek úgy oda érte, mint korábban.
Venetia megszokta, hogy csodálják szépségét. Most retteg, hogy elveszíti vonzerejét. A királyi udvarban egy ideje már nem ő a „sztár” szépség, hanem egy nála fiatalabb nő. Még csak harminchárom éves, de már több foga hiányzik, s a bőre is kezdi elveszíteni hamvasságát. A férje, aki továbbra is szépnek látja, nem támogatja, hogy fiatalító szereket használjon. Szereti a feleségét, nem bánja, ha az lassan megöregszik. (Bár az egyik utazásáról óriás csigákkal tér vissza, felségét azonban nem tudja rávenni a csiganyál használatára). Venetia nem tud beletörődni a mulandóság gondolatába. Megfogadja, hogy addig nem mutatkozik fedetlen arccal a nyilvánosság előtt, amíg gyógyírt nem talál az öregedés ellen. Meg akarja állítani az időt, hogy örökre szép és fiatal maradhasson. Ennek érdekében minden követ megmozgat. Így talál rá titokban Lancelot Choice készítményére, egy viperahúsból készült főzetre (a „Viperaborra”), amelybe a sarlatán gyógyszerész vemhes kancák vizeletét felhasználva ösztrogént kever, ráadásul még ópiumot is, hogy a vevőit a szérumtól függővé tegye. Venetia titokban megrendeli a szert.
Férje, Kenelm Digby mindeközben a saját kísérleteivel van elfoglalva. Nagyszabású tervei vannak: az aranycsináláson túl (hogy, hogy nem) a fiatalság helyreállításával és az élet meghosszabbításával foglalkozik. Feltalál egy távgyógyító módszert, amellyel úgy lehet sebet gyógyítani, hogy nem szükséges a beteggel találkozni. A módszer lényege abban áll, hogy a fegyvert kell kezelni, nem a sebet. A seb a levegőn keresztül kapja meg a gyógyító atomokat. Érdeklik továbbá a tudatmódosító szerek és az álmokat befolyásoló drogok (opiátumok) is.
A titkos szépségszérum hatására Venetiának újra kisimul a bőre, kitágul a pupillája, buja lesz a tekintete. I. Károly udvarában a divatot majmoló udvarhölgyek körében pillanatok alatt elterjed a szer használata. Choice üzlete fellendül. Egyre többen válnak az ital rabjává. Venetia is növekvő adagokban kívánja a szérumot. Közben lelkileg is, külsőleg is eltorzul. Amikor az egyik barátnője éles hangon figyelmezteti erre, megpróbál megszabadulni függőségétől. A gyógyszerész ekkor cselhez folyamodik: egy nap különlegesen csomagolt Viperabor-készletet küld Venetiának ajándékba. Venetiát másnap reggel halva találják az ágyában. Sokan azt hiszik, hogy a férje ölte meg. Digbyt perbe is fogják, végül felmentik, mivel a patikárius üzelmeire időközben fény derül.
Digby a felesége halála után elvonult életet él. Feketébe öltözik, megnöveszti a haját és a szakállát. Leveleket ír halott feleségének, naplót vezet egykori szerelmi életükről, és megszállottan nézegeti felesége portréját.
ÁTHALLÁSOK A MAI KORRAL
Hermione Eyre a 17. századból vett történettel korunk szépséggel kapcsolatos anomáliáira kívánja felhívni a figyelmet: az örök fiatalságért folytatott küzdelemre, a pénzen vett szépség térhódítására, a szépségiparnak busás hasznot hozó test- és sztárkultuszra. Arra hogy, hogy hajlamosak vagyunk a valóság helyett az illúzióknak élni. A szépségkirálynő-választások, a filmfesztiválokon felvonultatott ruhaköltemények, a celebekről készült fotók, a társas oldalakra kirakott profilképek divatja és a kozmetikai reklámok mögött ma is, ugyanúgy, mint a regényben, az elmúlástól való félelem áll. Olyan korban élünk, amikor nem illik megöregedni. Éppen ezért nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel a 17. századi Venetia Stanley-t és társait. A szerzőnő nem is erre törekszik, sokkal inkább arra, hogy az olvasó belülről értse meg, min megy keresztül az elveszett ifjúságot hajszoló hősnő.
VENDÉGSZÖVEGEK, ANAKRONIZMUSOK
A 17 . századi történet mai korral való áthallásait szolgálják a regényben rendre felbukkanó anakronizmusok és vendégszövegek.
Az alkimista Digby egy rádióállomáezen keresztül folyamatosan üzeneteket kap a jövőből („égi spam”-nek nevezi őket); titkosírása Javascript programozási nyelven jelenik; Inigo Jones, 17. századi festő képeiről, mint filmbeli "mozgóképekről" esik szó; Van Dyck, 17. századi festő egy mai kortárs fotóművésszel, Andy Warhollal képi technikákról beszélget; a királyi palotában az udvari táncot a Joy Division nevű angol rockegyüttes előadása követi; az író David Bowie-dalszövegeket idéz; szóba kerül Barbara Streisand és Neil Armstong is; Digby Naomi Campbel színésznőről álmodik; említésre kerül a 20. századi argentin író, Jorge Luis Borges végtelen könyvtára is; a Temze alatt tengeralattjáró indul útjára a a királyi udvar és a londoni nép ünneplése közepette stb.
A szöveget festmények illusztrálják; korabeli emlékiratokból, levelekből, füves könyvekből, modern divatlapokból, tudományos írásokból, dokumentumokból vett idézetek, szépségápolási receptek tarkítják.
A regény Kenelm Digby 1633-ban írt levelével kezdődik, amelyben az alkimista tudós arról számol be (zavarbaejtő részletességgel) hogyan készíttetett festményt halálos ágyán fekvő feleségéről Van Dyck-kal, a híres flamand festővel. Venetia arcáról, kezéről, lábáról gipszöntvény is készült. Digby később magát is megörökíttette Van Dyck-kal. Arcán mély szomorúság jelzi a gyászt. A kép a többi nyomdai reprodukcióval együtt a regény fontos építőelemévé válik.
METASZÖVEGEK, NÉZŐPONT- ÉS STÍLUSVÁLTÁSOK
A szerző folyamatosan váltogatja a narrátori nézőpontokat és az elbeszélői stílusokat. Omnipotens elbeszélőként egy darabig Digby illetve Venetia szemszögéből láttatja a cselekményt, majd a könyv közepe táján egyes szám első személyben beléptet egy új szereplőt is: egy Mary Tree nevű cselédlányt, aki mérföldeket tesz meg azért, hogy a sebesült gazdájának megszerezze Kenelm Digby távgyógyító keverékét. Mary Tree nyelvén az egyszerű nép szólal meg. Arcán veleszületett folt éktelenkedik. Egész életében ahhoz szokott, hogy az emberek csúnyának látják. Ez éles ellentétben áll Venetia nárcisztikus szépségmániájával. Környezete és társas élete is a gazdag nemesasszony életének ellenpontját képviseli: útja során kocsmatöltelékekkel és prostituáltakkal érintkezik, majd betéved egy kolostorba, ahol végül találkozhat Kenelm Digbyvel.
A regény szövegébe írással kapcsolatos szerzői kiszólások (metaszövegek) ágyazódnak. Kenelm naplójának részletei úgy jelennek meg, mint egy 21. századi interjú: egy láthatatlan riporter kérdéseivel kiegészítve.
A szerző és az olvasó is a regény szereplőjévé válik. Amikor Kenelm Digbyt perbe fogják a puritánok, a tárgyalóteremben a hallgatóság körében a korabeli arcok mellett mitológiai és modern szépségikonok is feltűnnek (pl. Szép Heléna és Marilyn Monroe arca). Feltűnik a „Te arcod is, és minden olvasóé, aki ezt a fejezetet olvassa, és a szerzőé is, aki mindent látni szeretne, de a már halott alakok háta mögött azzal van elfoglalva, hogy kitalálja, mi is zajlik valójában”. Ehhez hasonló kiszólások fűszerezik ezt a szokványosnak nem tekinthető, izgalmas regényt, amelyet bonyolultsága ellenére szívesen ajánlok fordításra.
Vajdics Anikó
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
