NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-08-19 01:10 Összes olvasás: 44803| 386. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-08-14 14:33 | Valahová
Érezhetem-e magam semmisebbnek
a bűnre vakolt jótékonyságban
múlt és jelen totális hazugságra épülő
korszakaiban ahol soha nincs/volt
köszönőviszonyban valóság és
elmélet idealizmusa s hogy hogy nem
muszáj szemlélni csendes összhangban
változást és változhatatlant mint az
elbűvölt kígyó méregmirigytelen
Vannak napok amikor anyám
urnájához beszélek
azok versek mielőtt leírhatnám valahová
Himnusz a műtőasztalon - méregfog eltávolítás
és közösen emlékezünk
aratóra váró kalászosunkban
amiben mindig itt-marad a
téli vadlúd vonulás hangja
és a Szalajka völgyben
a visszhang határánál terítjük le a plédet
közös árnyékunknak
melyik kor melyik jelen
sohasem kérdezzük
négy csücskénél fogva kirázzuk
és még ficánkol amikor
visszatesszük valahová
nevetéseink | |
| 385. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-08-06 08:33 | a Kristeller-manőver
elhasználtad-e mind ami benned volt
ráz-e még mint ahogy újszülöttön
áthalad sárgás sötétedéssel az idő
kiüvöltesz-e a tömegből hogy
tréfálkozzanak a tiprás barbárai
mint apró forradalmon - vagy
komfortos tehetetlenség lettél te is
akiből már kikönyökölték a bánást
az utolsó lázadást | |
| 384. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-08-01 09:48 | piszkos fehérben
ahogy haladtam a céljaim felé
azon a gyönyörű tájon
vadetetőre Bükkben
vagy az alföldi rónaságon
délibábot kreálni
azon a gyönyörű tájon
mindig volt kit utálni
soha nem volt fehér edzőcipőm csak
a pipa meg a többi azonosító hivalkodott
fehéren a hamis messzeségnek
mint templom toronyjelvénye
márkahű nem nem soha
arra adtam hogy fűzős legyen
könnyű semminek érezze talpam
ha göröngy ha polírozott gránit
nyomtam a funkyt -
kerültem nagymagyart neonácit
bepocsolt vasizzadás hajófenéken
látható és nem látható pokol: tévedésem
bárhol bevárhatott isten
és én nem voltam piszkos fehérben | |
| 383. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-07-26 11:15 | Szigetelten
Neked mind, ami hordozható
Haza, hűség és mindenható
Múlt, jelen törhetetlen plasztik
Közmű alatt fészkelő antik
Ezentúl úgy vagy Budapesten
Mint csomag, mi átvehetetlen
Az én egy sokat húzott irha
Bár önmegvalósító volna
Ezentúl sehol van az otthon
Szádban friss tűkristályú mentol
s odaérsz hol fordul az irány
Fasznak rímeskedsz, ez kátrány
Mint tojásos prézli a kakin
Világirodalom, kokain
Vers mint kenyérpirító veled
s tolvajok állják tekinteted
Ezentúl úgy vagy Budapesten
Mint vezeték elszigetelten
Neked mind, ami hordozható
Haza, hűség és mindenható
Már visszaválthatatlan plasztik
Közmű alá befészkelt antik | |
| 382. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-07-19 09:11 | Gyógyuló seb
Lüktet. Nem morzézó tüzes
vérverés, mi végigzavart a világon,
de mint kínt simító bódulat.
Lüktet. Hosszan nyúló hullám,
ez a békülő Atlanti Óceán...
Meddig hallgatok? Meddig
hallgat egy magyar? Ha szól
sértve és dölyffel szól, mára
a magyar tengernyi hazugság.
A hallgatás is hazugság.
Közösség? A jövőnek felhalmozott
ember-nyavalya, ide-oda csavart
tehetség, nyúlfarknyi extra.
Hogyan fogok megszólalni?
Visszafogottan, ahogy
összedőlő pajta? Gyógyultan?
Rángatja-e arcom szerep, mint
teátrális hitben a színészt?
“Hinni annyit jelent,
mint bízni valamilyen rendben.”
Vagy tüskéktől égve, viszketeg?
Miben leszek? Lehet-e
köpönyeg nélkül magyar? | |
| 381. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-07-12 13:20 | a pillanat felépítése
megyek velük
ezerből kétezerbe
köpönyeges meggyőzők
csapást ismerők lépését követem
megtévesztő csatakiáltás
megyek velük
pedig az én dolgom
a pillanat felépítése
megyek velük
bízok valamilyen rendben
időpont foglalásaim vannak
minden választásom bizonyíték
hogy a másikat kellett volna
megyek velük
megnövesztem a hajam szakállam
méghogy láthatatlan volnék
kit fölfalhat a tömeg
én a pillanat vagyok
díszíthetetlen eszme szekta
egy pillanat és egy nyúlfarknyi extra | |
| 380. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-07-05 10:28 | Zöld, iskola, grimasz
Különös, nyarat idéző őszi estéken,
sokszor állok a kába beton-meleg
áramlásban, füllel a Városliget felé,
hallgatni lombok mögötti szeretőket.
Mennyire vagyok ifjú, és mennyire
nem jól hallom a fontosokat, azt
csak később tudom, amikor éjszakai
utakon körbekerít árnyékom a neon
alatt, mintha valaki velem vigyáztatna
a teremtésre. Még később a nyaraimat
idézve őszülésben egykori iskolám felé,
a Rippl-Rónai utca álmos sötétjében
majdnem lopakodva, mint egy dezertőr,
rezzenek minden neszre, hátha az a
rozsdástorkú vörösbegy, hátha visszatér
az ének, hátha az a zöld-lomb-grimasz. | |
| 379. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-29 11:54 | Osonó
Lásd, mindent elvitt a szél. Alig maradt múltad.
Egy távoli gyerekből jársz ki a jelen időbe,
hallasz-e még vörösbegy éneket a magyar
zűrzavarban, ahol bíztál a szavakban, majd
hosszan, hitetlenül figyelted miként fonnyadt a jövő.
Engedd meg magadnak a békülést. Tüntető vagy
és ellentüntető. Életed megverselhetetlen. Hagyd
a távolt. Bakogj ide a körülbőrözött húshoz, a
behálózó erekhez. Ez az élet. Sötét, misztikus
árnyékban őseid visszhangja ellepi a távolt.
Anyádnak most is nyitva van a szeme. Bibliája felé
néz. Lecsukja, kinyitja, csukja. Csak a szeme tud
beszélni. Mozdulatlanságához koccan az emlék,
ilyenkor merev arcán moccan a bőr. Olvassak?
Nem érti. Utolsó lapon most is dulakodnak a betűk:
István, mindennél jobban szerettelek.
Ó, mennyire haragudott rám, mikor tengernek
mentem, és úgy verődtem vissza hozzá, mint
korbácsolt víz a hullámtörőn. Csak halála után
hagytam el végleg az országot. Apám István volt. | |
| 378. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-24 18:35 | Megszűnt érzékenység
Mintha ragadozó űzne át az éveken. Folytonos
önvád, belső útitárs. Tanultaktól deformálva,
társadalmi maszkosan kapaszkodok a realitásba.
Lázas teóriák, fényűzés édes pusztító illata.
Ó a tombolás ideje, értem: a kilátástalanság ideje.
Vesztőhelyet tervezek a Hősök terére, hozzá vezető
utakon párt-plakátok, közönség, végrehajtó
szükséges rituáléval. Mint az ifjúság ez is elmúlik.
Mint a cinkos alkoholról, erről is leszokok. Ahogy a
szemük világát veszítettek, vagy kutyák jobban figyelek
a hangsúlyra. Mániákusan gazolni kezdek a bolygó
kerített részén. Birtokolok. Ápolok. Térfélnyi focipálya,
itt megszűnik érzékenységem. Tépek, sziszegek
pitypangra, a belső ragadozóval üvöltöm: pásztortáska,
vadrezeda. Amikor majd verseket írok, néhány évtized
múlva gondolom csak, hogy minden gaz realitás. | |
| 377. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-21 08:36 | Az élet megrontóihoz (sírom, ha lesz)
Nem lehet észrevenni rajtam,
mi bánt. Kétségbeesett szabályok
áthakniznak pillanat-létemen,
életem miliői lebegnek, a pillanatok,
mint szkafanderek.
Medencecsontomba harap a fagy,
de azt ki lehet röhögni. Távolabb,
ahol tulajdonképpen vagyok:
sokat eljátszott helyzetgyakorlat
a halál.
Nem érdemes kimondani a lehelést:
látomások pillangói. Összeérnek a
miliők. Rózsabolt. Barlang-, tenger-kéve.
Mondhatom használatlanul lettem
hidegre téve. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
