NAPLÓK: Doctor Gray Legutóbbi olvasó: 2026-07-23 12:00 Összes olvasás: 33430| 4. | [tulajdonos]: Még valami | 2004-01-21 15:13 | Még két kiegészítést írtam a tegnapihoz.
Az "értés" itt használt fogalma nem teljesen azonos a "gondolkodással", hanem avval "felülről kompatibilis". A hétköznapi élet során az ember értéshez az esetek túlnyomó többségében a gondolkodás által jut. Ám speciális esetek (vagy kondíciók), illetve bizonyos lelkialkat esetén a nem-önérző érzés által, hanem az ún. "megismerő érzés" által is kialakul az értés. Példa lehet ez utóbbira a kifinomult anya-csecsemő kapcsolat, a (tanári-) empátia, a (valóban) művészi világfelfogás, vagy a zene élvezete.
A folyamatos önreflexió egyik gyakorlati megvalósítása a Gauss féle legkisebb négyzetek módszere. Ezt az eljárást legtöbbször görbeillesztésre, tágabb értelemben optimálásra alkalmazzák. A görbe illesztés célja, hogy két dolog közti összefüggést egy adott függvényalakkal fejezzük ki, melyhez mért pontokat (akár több ezret) használunk fel (lásd Excell súgó, ott is van egy ilyen beépített modul). Oké, de miért kell nekünk egy egyszerű függvényalak? Tegyük fel, hogy Roy barátunk a következő tapasztalatokkal (mért pontok) rendelkezik: aki cigizik, az tüdőrákban patkol el (1. pont), aki iszik, az májzsugorban szenved ki (2. pont), aki zsíros ételeket eszik, annak trombózisa lesz (3. pont), aki sokat stresszel, az gutaütést kap (4. pont), stb. Mivel Roy 80 évig akar élni, levonja a tanulságot, hogy egészségesen kell élnie (ezzel elkészíti a függvényalakot, melyet egyszerűbb fejben tartania, mint mondjuk, száz rossz szokást, melybe bele lehet halni).
Az említett matematikai módszer valójában egy előre megsejtett függvény tényezőit változtatja szisztematikusan addig, míg az algoritmus által számolt és a "mért" pontok (amikre illesztjük a görbét) közötti különbség minimálisra, kvázi-zérusra zsugorodik. A rendszeresség itt azt jelenti, hogy a változtatásoknál, mindig az előző eredményekből indulunk ki. A végeredmény a (közel) tökéletes illeszkedés, más nézőpontból tekintve az abszolútum, a tökéletesség megtalálása.
És milyen érdekes: abban az esetben, ha nem megfelelő függvénnyel operálunk, például, a parabolikusan elhelyezkedő pontokra nem páros fokú függvényt próbálunk illeszteni, akkor is találunk optimumot, akkor is lesz "legjobban" illeszkedő görbe. Ám a közelítés egy határon megrekedt, hiszen kiderült, nincs jobb megoldás. Csakhogy annak - néhány szerencsés esetet kivéve - csekély köze van a valósághoz.
Mi is ennek a jelentősége? Hát az, hogy hiába áll rendelkezésre megfelelő eszköz az abszolútum megtalálására, mit sem érünk vele, ha a kiinduló feltételezésünk helytelen. Számtalan analógiát találhatunk környezetünkben erre a jelenségre, gondoljunk csak egyes világnézetek alaptéziseit sajátságosan értelmező csoportokra (egyházak, szekták), a magukat egzaktnak nevező, ám valójában fenomenológiai tudomány területekre, s ha már itt tartunk, akkor érdemes megemlíteni azokat a viselkedési (de első sorban gondolati) struktúrákat, melyeket pszichopatológiai esetekként tartanak számon.
Zárjuk a gondolatmenetet atyai jó barátom, Lord Lucas találó megjegyzésével:
Járj nyitott szemmel és vigyázz magadra jól
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
