NAPLÓK: Doctor Gray Legutóbbi olvasó: 2026-05-24 10:27 Összes olvasás: 33225| 3. | [tulajdonos]: Száraz petting | 2004-01-20 15:26 |
Kezdjük a kellemes helyett a hasznossal, a napló (tehát immáron nem blog) vertikális megjelenítéséhez szükséges módszerek ismertetésével. A mai bejegyzést amolyan száraz pettingnek tekinthetjük. Senki nem megy el tőle, de azért jól esik.
A művészek által megvalósítandó gondolati munka lényegét egy - sajnos elfelejtettem a nevét - elemző fogalmazta meg Tarkovszkij 'A tükör ' c. filmje kapcsán:
"A folyamatos önreflexió elvezet az abszolútum megismeréséhez."
Az abszolútum létezése, elfogadása első ránézésre világnézeti ügy. Nevezetesen, van-e abszolút (1), el lehet-e ehhez jutni (2), az értés intenzifikálása el tud-e ehhez jutni (3). A bizonyítást csak saját magának tudja elvégezni az ember, mások számára csak azt tudja elmondani, milyen lépéseket kell az illetőnek tenni ahhoz, hogy ezt a bizonyítást el tudja magában végezni.
A önreflexió fogalma
Az önreflexió definíció szerint, valamely esemény kapcsán - szigorúbban véve tudati folyamat kapcsán (hiszen amennyiben nem tudati folyamat, akkor az nem került a tudatba, így az alany számára nem is létezik) - tett gondolati lépés. Ez nem merül ki a folyamat lefutásának tudomásulvételéből, hanem ahhoz kapcsolódó megfigyelési (azaz megismerési/megértési) lépés. Az önreflexió arra szűkíti az értelmezést, hogy az az Alany tudati folyamatira irányul.
Ez persze nem túl komoly szűkítés, mivel a "nem-érzékszervi-észlelés" jellegű folyamatok (érzés, akarat, értés) eleve egyértelműen az "Alanyban" zajlanak, az érzékszervi-észlelés jellegű folyamatoknak csupán a legelső lépése olyan, ami LAZA értelmezésben az alanyon "kívül" zajlik. A további lépések (pl. annak az észrevétele, hogy "észrevettem egy tárgyat" már az "Alanyban" mennek végbe. (A "LAZA" kitételre azért van szükség, mert az ember az érzékszervei által pusztán az észlelés lehetőségét kapja, de nem biztos, hogy él is evvel. Például, amennyiben a gondolataimba vagyok merülve, a szemem, fülem stb. ugyan úgy működik, azonban a figyelmem mással foglalkozik, ezért az engem érő észleleti-lehetőségek nem tudnak észleletté válni. Hiába szól a rádió, "nem is hallom". Azaz amikor észlelek, még abban is "részt veszek" - mint Alany -, mivel az, ami a tudatomba kerül, a "fogalmi részét" - pl. "ez egy asztal" - "tőlem" kapja, azaz az én - az Alany - közreműködése szükséges hozzá - ez az, ami elmarad a rádiós példában. Megvilágítandó, hogy ha valaki még sohasem látott gyökérkezelésre szolgáló fogorvosi tűt, akkor az ezt a tárgyat nem "gyökérkezelésre szolgáló fogorvosi tű"-nek fogja felismerni, hanem legrosszabb esetben "valami"-nek, legjobb esetben "valamilyen tűnek".
Mi is az a folyamatos önreflexió?
A folyamatos önreflexió rekurzív reflexiót jelent, azaz az egyik reflexió eredménye a rákövetkező reflexió alapja. Ezek szerint, a "folyamatos" jelző nem szekvenciát jelent. Ennél fogva nem folyamatos önreflexió, hogy most fáradt vagyok (1), most csörög a telefon (2), most valaki beleszól (3).
Viszont folyamatos reflexió a következő eset: most fáradt vagyok (1), miért gondolom ezt? (2), miért nem elégedtem meg az érzés nyugtázásával (3), miért lett fontos a "miért gondolom ezt"? (4), talán, mert a gondolkodással (értéssel) tudok dolgozni (5), miképp tudok dolgozni? (6), talán, mert a legnagyobb bizalmam van az értés felé van (7), miért lehet efelé a legnagyobb bizalmam? (8), talán, mert a tapasztalataim ezt mutatják (9), miért bízom meg a tapasztalataimban? (10), mert eddig is beváltak (11), ezt honnan veszem? (12), mert így gondolom (13). Itt a rekurzió elfajul, mert visszatér a (4) lépésre, tehát a (4-11) lépések során valahol nem eléggé kreatív irányba léptünk. Ez azonban a következő kérdést indukálja: hohó, de miképp lehetséges, hogy észrevettem egy "nem előre mutató rekurziót"? (14). Evvel a lépéssel kikerültünk az említett nem-kreatív rekurzióból, sőt, hogyan lehetséges, hogy ez megtörtént (mármint a kikerülés) (14), stb.
Amint a példából is látszik, a folyamatos önreflexió meglehetősen gyorsan a tudati folyamatok megfigyelésére szűkül, és azon belül is folyamatosan egyre szűkebb területet vizsgál. Mivel mindezt a gondolkodással teszi, ezért előbb-utóbb a rekurzív lépések témája maga a gondolkodás lesz. Azaz az összes nem-gondolkodás jellegű dolog eltűnik. A téma, amit megérteni próbálunk, és az eszköz, amivel megérteni akarjuk, azonosak. Ez maga az értés. Ez speciális állapot, hiszen - a hétköznapi lét folyamán - ez az egyetlen pont, amikor nincs semmiféle külső támasz. Így a folyamat nem horizontális (kerületi), mely egyre újabb területek bevonását igényli, hanem vertikális (centrális), azaz egyetlen téma elmélyítése történik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
