Gyakorlótér: Zalán Tibor


 
2841 szerző 39124 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 26 perce
Serfőző Attila 32 perce
Bara Anna 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Ocsovai Ferenc 3 órája
Kosztolányi Mária 4 órája
Vadas Tibor 4 órája
Duma György 4 órája
Tímea Lantos 5 órája
Tamási József 5 órája
Geréb János 7 órája
Bátai Tibor 9 órája
Filip Tamás 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Misinszki Hanna 1 napja
Pataki Lili 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 perce
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
útinapló 6 órája
az univerzum szélén 8 órája
Sin 9 órája
Hetedíziglen 10 órája
Minimal Planet 1 napja
Conquistadores 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Metz-Művek 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
az utolsó alma 2 napja
nélküled 3 napja
Az amazonok rejtett zugai 3 napja
Baltazar 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Gyakorlótér
Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 22:49 Összes olvasás: 15468

Korábbi hozzászólások:  
159. [tulajdonos]: Zalán Tibor2020-07-02 10:17
Egy parafrázis.
Vigyázat, aktuális!


Zalán Tibor

A névtelen velszi bárd

Kering a szél, a déli szél,
iszapba bútt halak
tátogják, éljen Eduárd,
de néma szájukat

feszíti kín, feszíti gyász.
Hazug lett mára Velsz.
Kiszáradt lelkek árnya és
rongy nép, mit benne lelsz.

Ötszáz bizony, dalolva ment,
mi' szép volt, istenem,
Edwárd király, angol király,
te tetted ezt velem.

Ahányan álltak lángba ott,
hősökké lettek mind.
Emlékük sír a lanton még -,
példájuk visszaint.

Utódjaik szép sírjokon
pergetnek könnyeket,
s a könyvek lapjain nevük
csillagja rengedez.

Övék a hír, s a rang, s a bér,
utóbb' lehet halál,
bár voltak bizton ostobák,
te tetted, ezt, király!

Legtöbbjük rosszul pengetett,
a nyelv gyalázva volt,
ha szájukból a drága vers
akár moslék omolt.

Legtöbbjük bárd alá való
hitvány rossz udvaronc,
ki kapva kap, hogy név legyen,
ha elfogyott a konc.

Szolgáid szétszáguldtanak,
ország szerint tova,
de megvolt nékik mondva, hogy
kihez, miért, hova.

Az első ötszáz énekes
nevét a bárd-nagyok
erős listája rögzité,
amin én nem vagyok.

Nem tartozám, se itt, se ott,
így hát nem szólhatok,
szavam legyen bár mennyverés,
erős az ő okuk.

S hogy tenni vágyván elmenék
nagy Montgomerribe,
vad szolgák állták útamat,
>itt légy se kint, se be<.

Ezért ne vedd zokon Milord,
ha kérdésem teszem,
a három bárd, ki átkot tőn,
hogyan, hogy bé megyen?

Hisz őrzik úgy a zsarnokot,
hozzá a szél se ér,
Ajtó megől fehér galamb...
A fészkét hol lelém?

De vakmerőn s hivatlanúl,
honnan, ki így belép
a fölpanaszló ifju is -
hogyan jutott eléd?

Megmondom én, bár nagy harag
követné szólamom,
ám mit tegyek, ha oly' a rend,
nem hagynak szólanom.

E három bárd, ki hírnevét
ily bátran szerzi meg,
a várban régen bent lakott,
tartotta úri kegy.

Midőn elzengték szólamuk
mindhárom visszalép,
s egy rejtekajtó zegzugán
lett lépre csalt a nép.

Ötszáz bizony, dalolva ment,
de él e három még
a montgomerri vár ura
becsült vendégeként.

Továbbra is az ő daluk,
mit bír a hívatal,
üzente, fogjam bé pofám,
különben megvasal.

Hát így vagyunk, e tartomány
ilyen kicsiny, s hamis,
hogy éltünk immár hasztalan,
gyanítom magam is.

Mióta éltem, forgószél
keverte föl a gazt
köröttem, s nem tudom ma már
mi végre voltam az,

ki írta, írta énekét,
gondolta, így a jó,
s másokkal indul íme most
az öröklét-hajó.

Edwárd király, angol király,
te régen lent rohadsz,
de talpnyalóid íme fent
osztják a csókokat.

A pányvavesztett tartományt
a régi úrjaid
rabolják, fosztják most tovább,
s a lantok húrjait

méltatlan udvaronc-sereg
vad hévvel tépdesi,
új kiskirályok asztalát
harsogva élteti.

Vadat és halat, s mi jó falat
zabáltatnak velük,
s nekem, ha egy madárka jut,
akár a főm veszik.

Ötszáz bizony dalolva ment,
de vajh hiába ment.
Bár tudjuk jól, a falba kell
a friss ember-cement.

Nem csókoltam a lábadat,
övékét sem fogom,
ha kell a nyál, hát arra vár
a sok költő-rokon.

Ülök tovább a vackomon,
majd elfelejtenek,
mert arra jó e rossz világ,
s a hitvány emberek.

Se egy, se ötszáz nem leszek,
se bölcs, se jó, se rossz,
s ha jő időm, majd ágyban és
párnák közt meghalok.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-04 23:24   Napló: Bátai Tibor
2025-07-04 22:58   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-04 22:53   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-04 22:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-04 22:18   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-04 21:48   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-04 21:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 21:13   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 20:53   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 20:51   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt