NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 02:20 Összes olvasás: 128310| 636. | [tulajdonos]: 48 éve | 2018-12-28 13:26 | Ma negyvennyolc éve érkeztem meg az első hajómra, az MS Debrecen nevű, norvég építésű, mintegy 1600 tonnás tengerjáróra.
Tizennyolc éves voltam. Telve izgalommal, hiszen hazámmal együtt a szülői vasszigort is magam mögött hagytam.
Réniben szálltam hajóra. Ez a Duna-deltában egy akkor még szovjet, ma már ukrán kikötő.
Oda vonattal mentünk, ketten, a társam egy olyan srác volt, akinek ez már a második hajója volt. Szerencsémre már a Keletiben összebarátkoztunk, és egyikünk se gondolta, hogy ebből egy, már majdnem fél százada tartó barátság lesz, ami ma már szorosabb kötelék, mint ami bármelyik rokonommal összeköt.
Mivel nem volt közvetlen járat Rénibe, az éjszakát egy galaci szállodában töltöttük.
Életemben akkor voltam először szállodában. No, nem egy Hilton volt, Galac egy román kikötő, 1970-ben ez az ország nem a fényűzéséről volt híres.
Nagyon puritán szobát kaptunk. Gyanítom, hogy mások is. Érdekes, hogy az éjjeliszekrény fiókjában egy magyar nyelvű biblia volt, még ma is megvan.
Konnektor viszont nem volt. Az éjjeli lámpa be volt kötve a falba, közvetlenül. Gondolom, attól féltek a románok, hogy valami hordozható, nagyteljesítményű fogyasztóval csődbe visszük a szállodát.
Pedig mi meg akartunk borotválkozni, nem szerettünk volna borostásan megjelenni a hajón, ugye az első benyomás. (Ezen a hajón egyébként a legénység zöme szakállt viselt, és kopaszra nyírta a haját, ezt akkor nem tudtuk.)
Szóval, konnektor nincs.
Én akkor igenis hasznát vettem technikusi tanulmányaimnak, gombostűket szúrtam az asztali lámpa egy-egy erébe, majd azokra rácsavarva a HARKIV típusú villanyborotvám drótjait, könnyedén megborotválkoztunk. Mondjuk, Tamás barátom kissé félve is.
Ez a borotva egyébként legendás volt, szovjet gyártmányú lévén minden körülmények között működött. Egy dologban még kiemelkedőt nyújtott, amíg egy kávédaráló csak a rádió- illetve televízió-vételt zavarta meg, addig ez még a trolibusz működésében is képes volt zavart kelteni.
A szállodában találkoztunk egy hazafelé tartó tengerésszel, aki szintén Galacon éjszakázott, a Keleti felé sem volt közvetlen vonat.
Iszogattunk a szobánkban, mesélt a hajóról, az emberekről. Jó volt így, mert elmondta, hogy kire számíthatunk, vagy, hogy kivel kell vigyáznunk a jövőben.
Mivel a Cég velem küldte le a hajópostát, átnézte azt is, hiszen neki is szólhatott abból valami.
Jól tette, hiszen volt köztük egy, a hajó KISZ-titkárának szóló levél.
- KISZ-tag vagy? - kérdezte.
- Igen! Miért, ki nem az?
- Akkor mostantól te vagy a titkár! Ki vagy nevezve!
Így kaptam meg első levelemet a Debrecen motorship matrózaként úgy, hogy a hajót még nem is láttam.
És így indult meg politikai karrierem, ami sajnos ezen a szinten meg is rekedt. Sajnálom, mert mondjuk volt párttitkárként manapság új ajtók nyílhatnának meg előttem.
Egyébként leutazásom emlékei ezen a ponton meg is szakadtak. Szerencsére kijöttek a vonathoz elénk néhányan leendő kollégáink közül, mi nehezen találtuk volna meg a kikötőt, pedig akkora, hogy még az űrből is látszik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
