Kedves Zúzmara!
Dehogy tiltottam én bármit is, csak nem akartam, hogy úgy érezd, hogy elhasználom a témádat.
Én nem merem elbírálni, hogy versed jó-e vagy nem, csak annyit tudok, hogy tetszik vagy sem. Én eddig írtam vagy öt haikut, de csak kettő került a maradók közé. Abból az egyiket megfuttattam a nagyítóban, úgy emlékszem, mert magam sem tudtam, hogy jó-e. Viszont nincs abban semmi, ha múlóba teszik, mert írnak hozzá valamit, azt át kell gondolni, a következőnél figyelembe veszed, ha be tudod illeszteni a saját elképzeléseid közé. Ha olyat javasolnak, ami nem a Te stílusod, akkor hagyni kell, annyi. Neked lehet egy saját stílusod, az vagy Te, azon belül lehetnek jobb és rosszabb verseid. Nem kell más stílusát erőltetni. Ami nem Te vagy, az egy másik költő. Más is írhat jó és rossz verseket, a maga stílusában. A világ legszebb ruhája is állhat rosszul, ha nem a Te méreted vagy stílusod.
Nem ismerem egyébként a verseidet, de biztosan vannak olyan témák, amik közelebb állnak hozzád, biztosan van olyan stílus, amiben otthonosabban mozogsz, próbálj meg erről megtudni minél többet, és csiszold, gyakorold, meóztasd, tanuld! Ne zavarjon a múlás, nézd meg, díjazott, sokkötetes költők is írnak múlandót, nem is keveset! Ha múlik egy vers, az arra mindenképpen jó, hogy később Te magad is észrevedd benne azt, amit már másképpen csinálnál. A verseknél ott van a dátum, nézegetheted, mint a régi fotókat. Akkor, amikor írtad, olyan voltál, ennyit tudtál a versírásról. Az akkor egy tulajdonságod volt, mint a súlyod, a hajad színe, az anyagi vagy családi állapotod, az voltál Te. És ahogy a régi fotóidat nem dobod ki, ezeket sem szabad.
Ezt a haikut Te találtad ki, és a magad módján írtad meg. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen írnánk, és bár ezek különböznének egymástól, mégis lehetne akár mind is jó. De ebben az esetben biztosan a tied a legjobb, ez a téma másnak eszébe se jutott. Nekem biztosan nem, irigylem is, és ha én írom meg, az csak rosszabb lehet, mert ha a tied nem látom és nem lopom el, akkor az én versem nincs is. Lehet, hogy egy kívülálló másképpen rangsorolná, de mi ketten tudnánk az igazságot.
Szerintem a Dokk nem egy versenypálya, inkább olyan, mint egy fitness terem, ahova nemcsak a jó alakú, deszkahátú, kockás hasúak járnak le, és nem is kötelező mindenkinek ez elérni. Van, aki csak szeretne egy kicsit megizzadni, vagy csak annyit mozogni, hogy ne hízzon el jobban. De jó, hogy vannak edzők, akik segítenek, hogy ne csináljunk túl nagy baromságot. És az is lehet büszke, aki képes már harminc kilót felemelni, mert eddig csak húszat tudott. A versenyzők azok meg hadakozzanak egymással, nekem az is elég, ha drukkolok nekik. Imádom én a ketrecharcot is nézni, de ahol esetenként a győztes annyit kap, hogy azt más estben egy rohadt nagy verésnek is elmegy, maradok a drukkolásnál.
Na, jó bő lére eresztettem, nem lepődnék meg, ha a felénél eluntad volna! Itt már egy csomót magamnak írtam, nem is Neked...
|
