NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 22:35 Összes olvasás: 128304| 1012. | [tulajdonos]: Feajánlás | 2022-02-02 05:48 |
Még 73-ban szigorlatoztam a Hajóegészségtan nevű tantárgyból. Akkoriban még számtalan barázda csúfította az agyvelőmet, ötösre sikerült.
A jogszabályok szerint a tengerjárókon, ha a legénység létszáma nem haladta meg az ötvenet, nem volt kötelező, hogy orvos legyen a hajón. A mindenkori fedélzeti II. tisztnek kellett ellátnia az egészségügyis teendőket.
Egy Amszterdam-Szingapúr távon hónapok telhettek el úgy, hogy nem láttunk partot, a hajózás elég balesetveszélyes üzem, egy ilyen úton bármi megtörténhet úgy, hogy külső segítségre nemigen lehet számítani. Nagy a felelősségük ilyenkor a tiszteknek. Éppen ezért ezt a tantárgyat mindenki komolyan vette.
A MÁV Kórházban töltöttük a gyakorlatot, minden osztályon szorgoskodtunk a baleseti sebészettől a belgyógyászaton át a fogászatig, jelentős időt töltöttünk a proszektúrán is.
Az elméleti képzés elég sajátos volt, az anatómiai alapismeretek – ehhez kellett a boncolás is – gyors elsajátítása után fontosabb volt a diagnosztika, a gyakori betegségeken kívül nagy hangsúly került a trópusi, egzotikus betegségekre, a parazitákra, és más, itthon szinte ismeretlen kórokozókra. Olyan nyavalyákról tanultunk, amilyenekkel egy magyar orvos a nyugdíjig sem találkozhatott.
A diagnosztikát követte a gyógyszertan, természetesen csak a hetvenes évekig kifejlesztett gyógyszerekről volt szó – nagyon sok ezek közül a mai napig forgalomban van -, ezek hatásait, javallatait és ellenjavallatait, mellékhatásait, veszélyeit, együttes hatásait is meg kellett tanulni.
Mondtam, hogy speciális volt a tananyag.
Volt része, amelyik valahogy úgy működött, hogy az ember végig nézte a tüneteket, ezek valószínűsítették a betegséget, és rögtön lehetett látni, hogy milyen gyógymódot célszerű alkalmazni.
A könyvben minden szempont szerint lehetett keresni.
Lehetett a betegség felől, a tünetek felől. a gyógyszerek felől, a szervek felől.
Úgy gondolom, hogy ez a könyv az akkori tengerésztisztek családjaiban azóta is megtalálható, még ez internet világa előtt komoly segítség volt valami hirtelen felbukkanó, rémisztő tünet esetén. Az én példányomat vagy tízen lefénymásolták ismerőseim maguknak, pedig jóval több, mint ezer A4-es oldal.
Nálunk nem voltak évek arra, hogy képzett orvosokká váljunk, úgy gondolom, hogy a „felcser” szó fedheti le tudásunkat.
A járványtannal egy külön kötet foglalkozott, még az is megvan.
Ez volt az előszó.
Vagy harmincöt országban jártam, plusz-mínusz kettő-három, akkoriban elég rendesen ittam, nem emlékezhetek mindegyikre. Igaz, volt közöttük olyan is, ahol ki se mentem a hajóról, láttam már szegénységet és mocskot eleget, a tökömnek se volt kedve szörnyülködni, ha nem muszáj.
A lényeg, hogy a hajókon a váltás úgy félévente-évente volt, alkalmanként tíz-húsz ember utazott egy hajóra, ugyanennyi haza, vonattal vagy repülővel, a kisebb hajóknál a Duna Fekete tengeri deltájánál, a nagyobbaknál legtöbbször Amszterdamban volt a váltás.
Utazás előtt megnézték, hogy milyen utak várnak a hajóra, és aszerint kaptunk oltásokat. Volt, hogy egyszerre többet is, tífusz-tetanusz, sárgaláz, himlő, kolera, ezeket bepecsételték a szép, sárga, jó vastag oltási könyvünkbe, ez az összes világnyelven tartalmazta a tudnivalókat – magyar szó nem is volt benne.
Ez a kis könyv végig kísérte hajózásom nyolc évét. Akkoriban a járványok lokálisabbak voltak, nem volt olyan tömeges a turizmus, mint manapság, nem volt jellemző, hogy néhány nap alatt széthurcoljanak egy betegséget. Ha megérkeztünk egy kikötőbe, gyakran csak horgonyra álltunk, a kódlobogókat felhúzva jeleztük, hogy jöhet az orvosi team és a vámvizsgálat.
A dokik bejöttek, elkérték a papírokat, megnézték a hajó priuszát, hogy milyen kikötőkben járt előzőleg, és megnézték, hogy ki milyen oltással rendelkezett.
Ha mázlink volt, akkor ebből a szempontból megkaptuk az engedélyt a partralépésre. Ha nem, akkor jött a karantén vagy az oltások. Egy nem volt csak: visszaduma.
Volt kikötő, ahol mindenkinek a dokik szemeláttára be kellett venni egy tablettát – egy gyorsan ható hashajtó -, kivárták az eredményt, mindenkinek a mintáját egy kis tégelyben felcímkézve a nevünkkel egy laborba vitték. Amíg a labor vissza nem jelzett, karantén. A lejáró előtt két katona puskával.
Már nemsoká befejezem.
Ez a kovidos szörnyűség meghaladta hetven évem tapasztalatait, megszerzett tudásomat.
Véleményem kialakításához szükséges volt a nálam okosabbakat is meghallgatni.
A nehézséget az okozta, hogy ők sincsenek egységes állásponton.
Mindkét – vagy több – oldalon érvek tűnnek fel, az én tudásommal cáfolhatatlanok, vagy az utoljára elhangzottakat fogadom el, vagy azt a véleményt, amelyiket a szimpatikusabb szakember mondja. Vagy a hitelesebb.
Én személy szerint az eddigi tapasztalataim alapján sok más védekezés mellett az oltásban látom a helyzet megoldását, sőt, a kötelező oltást sem tartom ördögtől valónak.
Viszont el kell fogadom, hogy aki más életutat járt be – és gyakorlatilag mindenki más ilyen -, az természetesen tőlem eltérő módon alakítja ki a hozzáállását a témához.
Ez a kúrva járvány már évek óta keseríti életünket.
Nincs olyan ember, akinek környezetében ne lettek volna már kovidosok, ne halt volna meg rokona, barátja vagy legalább ismerőse. Mindenki hallott már összeesküvés-elméleteket, az oltással kapcsolatos ilyen-olyan véleményt. Mindenkinek volt gyerekkora, kapott oltásokat, vannak onnan is, de felnőttkorából is tapasztalatai. Magyarul, egy felnőtt, értelmes ember mára kialakult, az oltással kapcsolatos véleményét én nem kérdőjelezem meg.
Most sem múlik el úgy nap, hogy elismert szakemberek ne nyilatkoznának. Ezek a megszólalások terelnek minket valamilyen irányba, de lássuk be, már minden szakértő jövendölt olyat is, ami nem igazolódott. Nem csoda, a kovid némileg felülír minden eddigi tudást.
Lényeg a lényeg, amikor a glóriák cigánykártyává degradálódnak, én teszek egy felajánlást!
Aki hitelt érdemlően igazolja, hogy az oltás iránti ellenszenvét a hozzánk alig visszatérő, de máris a tőle megszokott erőszakos módján kommunikáló Tóni okoskodása miatt vetkőzte le, és beadatta a vakcinát, annak szívesen adok öt liter négyéves, házi vörösbort!
Egyébként egy borozásra az is a vendégem, aki idáig elolvasta írásomat.
Kikérdezem ám! ????
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
